A legnagyobb gondom az albummal, hogy végig éreztem benne a core-t, leánykori nevén kórságot. (Hiába no, amerikaiak a szentjeim.) Zenei tudásuk nagyon rendben van egyébként; és a sokszor felbukkanó gitárharmóniák is jó hatással vannak a zene élvezhetőségére.

Az emlékeimben az élt, hogy én nem különösebben kedvelem az Absu-t, így éppen csak kíváncsiságból hallgattam bele. Azóta végigpörgött pár tucat alkalommal, és hát igen, az utóbbi idők legjobb albumát találtam meg benne. Ha nem leszek lusta előtúrom a Tara-t is, ha már Pópának annyira bejött anno. :)

Először is az tűnt fel, hogy milyen egyforma a csajok hangja mikor hörgésre adják a fejüket. Nem mintha zavarna, csak tényleg elég Arch Enemy-s ez így ebben a formában.

Az a helyzet, hogy mindig is szerettem az Obituary-t, így ezt az igen hasonló zenét rejtő korongot is szívesen hallgatom. A csapat zenéje, (illetve most a tesóké) nem sokat változott az évek folyamán, de nekik ez nem róható fel, mivel igen jellegzetes és egyedi muzsikát játszanak.

Nem mondhatok rá semmi rosszat, mert igényes, színvonalas muzsika ez, csak nem az én ízlésem szerint való. :)

Kalapálnak rendesen a srácok és a hangzás is brutál, de nekem eléggé steril és lélektelen muzsikának tűnik.

No, a helyzet az, hogy nincs vele gond amíg szól, mert a hangzása is nagyon rendben van és jó kis brutál zene ez. Ami viszont számomra nagy baj, hogy nincsenek kapaszkodók, kiemelkedő és megjegyezhető témák amik indokolnák a későbbi hallgatását. Nálam meg van egy olyan szabály, hogy 8 ponttól indulnak azok a lemezek amiket előveszek később is. :)

Ismét egy Sheol bácsinak való zene! \o/ Jó kis popos, lazulós, énekesnős finomság ez. Remélem sokakat kitör majd a frász tőle, muhahaha. ]:->

Először azt hittem japánul énekelnek, de aztán elkezdtem kihallani angol szavakat, de valami elbaszott pösze japán akcentussal persze. Na itt telt be a pohár és töröltem a 'csába ezt a borzalmat.

Ultragonosz, egy emberes black metal "csapat" az USA-ból; szándékosan elcseszett "true" hangzással. Na olyan is!

Az a helyzet, hogy az album első fele egyáltalán nem akar összeállni. A végefelé már akadnak bőven jó nóták, csak a dobos lábaiba injekcióznék egy kis lidokaint, mert a lassabb, hangulatosabb részeket szétaprítja a folyamatos géppuskázással.

Nagyon meglepő és kellemetlen felismerés volt rájönni, hogy ez nekem nem tetszik. Nem igazán értem, hogy hova akarnak a témák kijukadni, mi egy-egy szám vezérfonala. Hallom, hogy beszélnek, de nem értem a nyelvet. A hol heavymetálos, hol thrashes, hol valami egészán más hangulatok nekem nem kristályosodnak ki egy egységes, vagy izgalmas black végeredményben. Nekem úgy tűnik, hogy nem igazán értik ezek a texasi blekkerek, hogy miről szól ez a stílus, vagy éppenséggel én nem érzem az ő interpretációjuk velejét...

Eldörmög a háttérben. Kár hogy hetente kijön egy hasonló album.

Nem vágyom rá. Tüskés és megbökött. Visszahúzódtam az odumba, ha keresnének, mondjátok meg nekik, hogy csak a lélek ami számit, csak azt veszíthetitek el, a testetek már rég semmivé lett.

Ki hibát keres, az talál. Ha nem talál, akkor kitalál. Ki értéket keres, az talál. Ha nem talál, akkor teremt.

Simára gyalult, mint ipari kalander a mosott ruhát.

Plus.one.fan

Valós, vagy képzelt a létem? Egyiket sem bánom, csak ringass el álom, ringass el álom.

Hallottunk már ennél fertelmesebbet is bőven! Jár a jó pont!

ridzsidzsidzsí, ridzsidzsidzsí, ridzsidzsidzsí, dümm-dümm.

A gitáros(ok) nem tudja/tudják a helyüket - akkor is szólóznak amikor nem kéne, ez nem enyhén teszi kaotikus (vagy katolikus? :) ) szarrá amit művelnek.

Nna tessék, nem kell okvetlen ótvar hangzás egy black metal lemezre. Magáról a zenéről pedig... feljegyezhettem, hogy megfordult a lejátszóban.

Hiába a jó hangzás, ha egyébként az egész egy harmatos, átlagos lemez.

A Minushuman után kifejezetten sovány a hangzás, de talán jobb is ha nem dől az emberre egy tonnányi riffhalmaz. Hallgatható.

Ez az ún. post-rock? Hát, monoton és dögunalmas. Maradok a sima rock-nál.

Hallottam már róluk, de a zenéjüket még nem. Király cucc.

Nehéz és tömény, de hallhatóan minőségi elemekből álló lemez.

Az előző lemeznél lelkesedtem, most azonban mintha homokszem került volna a gépezetbe; valahogy nem működnek az Altitude dalai.

Kiváló dallamos metal. Aki bírja a Fair Warning féle melódiákat, nem csalódhat - már ha túlteszi magát azon, hogy biza itt saját nyelvükön is elhangzik jónéhány sor. Ez bizony ilyen szempontból ellene megy az "énekelj angolul, ha el akarod fogadtatni magad" mainstream nézettel. A fél pont mínusz a nyitó metal sikolynak szól.

Le merném fogadni, hogy a fickó szabadidejében corpse-paint-tel az arcán rohangál a közeli (park)erdőben és fáklyát suhogtatva megpróbálja beleírni a nevét a gonosz éjszakába. :)

Nem is tudom mi hiányzik ebből a zenéből. Kicsit pózer, kicsit keménykedő, és nem ártana egy kis gonoszság. Ellenben a zenei alapok jók, ezért kapott 7 pontot :)

Pöpec muzsika. Mágikus, gonosz, technikás black/thrash metál. A többi opuszuk is meghallgatásra ajánlott. :)

Azért ebben több a death metál, mint az Arch Enemyben. Mondjuk még nem ártana csiszolni rajta, de jó úton haladnak.

Laza old-school death metál. Az Obituarynál kissé könnyedebb, de azért nem tagadhatja le az anyabandát.

Kellemes hallgatnivaló. Annak ellenére is, hogy ritkán vetemedek ilyen fakta zenékre.

A vokálig kellemes, pörgős, fasza zene. Aztán előjön a kóórság. ):

Ez nekem már túl modern. Haha.

It's not my cup of tea. Mondaná az angol...

Húzósabb énekkel könnyebben venném ezt az akadályt, de így inkább vicces :)

Nagyon jön fel az USA, ennek ékes példája ez az album. Korrekt hangzású, kissé old school fekete fém. Engem meggyőzött.

Olyannyira bejön ez az album zeneileg, hogy a vallásos tartalom miatt nincs szívem fél pontnál többet levonni. :-) Remek melodic death/deathcore/thrash vegyület!

Black/thrash felsőfokon, hangulatos, technikás minden ami kell. Telitalálat!

Nem rossz, de nem találok benne semmi különösebben izgalmasat; az meg már az én egyéni problémám, hogy továbbra sem szeretem a hörgő csajokat (az Arch Enemyt sem azóta).

Kellemes régisulis death metal remek szólókkal, jó hallgatnivaló.

Ritkán hallgatok ilyesmit de ez most betalált, mert igényes, színvonalas zene.

Ez nem az én világom.

Ez a modern thrash nekem sehogy sem működik, ez a lemez sem hagyott mély nyomokat bennem.

Szép zene, nem érzem egynek a sok közül. nagyon el lehet merülni benne.

Zeneileg teljesen semmitmondó, tucat heavy metal, a hab a tortán viszont a megmosolyogtató akcentus, kiejtés,

Egy szar hangzású, kaotikus fekete massza néhány pihentető résszel. Engem nem győzött meg. :-)

Sokszor áthallgattam ezt a lemezt, igazából vannak rajta jó témák, meg egy halom kevésbé érdekes dolog is. A hangzás néha elég furcsa, úgymond nagy a távolság a hangszerek és az ének között, sokszor olyan mint ha a banda tőlem 100 méterre játszana, az énekes meg közvetlenül ordít a fülembe.

Ez a lemez nem ütött meg annyira, mint az előző, a 2001-es Tara.

Arch Enemy hasonlóság az tény, viszont az is, hogy ez egy jó lemez, igaz először kicsit húztam a szám, mert gyakran azt hittem Arch Enemy -t hallgatok. Kellett egy kis idő, még szétválasztottam a két bandát. Másik dolog amibe bele lehet még szólni, hogy semmi újat nem hoztak annak tetejébe, hogy veszettül hasonlítanak egy másik bandára. Ezek mellet a zene, hangzás tökéletes, de így összességében csak egy hetes.

Állat lemez, csak azért nincs több pont mert csak egy jó a sorban (igaz más név alatt).

Ez nekem majdnem annyira fáj, mint egy hörgős funeral doom lemez. Ahogy hallgattam ezt, marhára nem tudtam besorolni sehová, aztán megnézve a myspace lapjukat: Metal / Progressive / Rock , aztán átnézve a metalarchievsre: Atmospheric Sludge/Post-Hardcore, majd a hivatalos honlapjukon beleszagolva a biográfiába... aztán ezek ismeretében sem tudom hova rakni.

A Lamb of God -ot sokan szeretik, de legalább annyian utálják is őket. Nem kell aggódni, én nagyon sokat hallgatom őket, mert tetszik amit csinálnak. Aztán most itt ez a lemez, az intro és az első nóta közben nagyon furcsán néztem, hogy mi a fasz van, de szerencsére a harmadik nótával beindulnak a dolgok. Egy darabig. Jó párszor áthallgatva az új anyagot, arra jutottam, hogy ez egymagában nézve úgy 8 pont, visszatekintve az előző jóságokra viszont még egy fél mínusz is bele kell férjen, sajnos :(

Első nekifutásra nem igazán jött be ez a cucc. Pedig tyű!

Ezzel a bandával bajban vagyok. Ismerem a régi albumaikat is, de nem tudtam őket igazán megszeretni soha. Egyik ok erre az énekesnőjük hangja és énekstílusa volt. Ezen az albumon viszont már új énekesnő dalol, sajnos ő sem hozta hozzám közelebb ezt a bandát. Kár, mert pedig jó zene ez, de így nagyon ritkán tudom úgy hallgatni, hogy élvezem is. (Akinek hasonló gondja van, az vágja be könyv olvasás mellé háttérzenének, arra nagyon is jó.)

Előző fordulón igaz azt írtam, hogy megszoktam már a japán ékes rockot, metalt, na de sajnos nem ebben a stílusban! Egyébként azt hiszem nem lenne ez rossz, legalábbis ha sikerülne gyakori borzongás nélkül hallgatnom!

A lemez intrója utána következő Arcane Dimension azonnal a fülembe marta magát az összes mocskos karmával, igaz ezen a téren sok újat már nem lehet hozni, de ez a lemez nagyon hangulatos, durva, jó példája annak, hogyan kell old school hangzású Black Metalt tolni.

Egészen meggyőztek ezek a keménykedős-pózerkedős fiúcskák a már-már Dragonforce-ba hajló sebességőrült zenéjükkel.

Minőségi darab, hallgattatja magát

Erősen kiaknázatlanul maradtak a lehetőségek. Ebben az anyagban több lenne..

Hát, én a death metalt sokféleképp szeretem, de így pont nem. Erre ráerősít még a thrashes / HC-s vokál is.

Jó cucc, nem is tudtam hogy a finnek még ebben is otthon vannak. (Miben nem?)

Nem nagyon szeretek olyan zenét értékelni amihez közöm sincsen, de azért azt hallom hogy nem az a "kiabálós buta zene" a nagy átlagos masszából...de mivel sem felmagasztalni nem akarom, sem feleslegesen lehúzni, ezért csak azt tudom mondani hogy a 6 pont se nem megalapozott, se nem mérvadó. részemről.

Egy egész ügyes/hangulatos anyagot sikerült összehozniuk a francia srácoknak, tulajdonképpen mindenfajta előzmény nélkül. / Se EP, se Demo korábbról/ Talán a folytatás már nincs is annyira messze..

Minden rosszra fel voltam készülve, ugyanis az elmúlt időszak női énekes lemezeitől finoman szólva sem voltam elájulva, de igazából az Altitude-be nem tudok belekötni, bár egyértelműen az énektémák viszik a prímet,(többi zenész marad a háttér szintjén) amiknek az ötletességére időnként nagyon rácsodálkoztam pozitív értelemben...

A zene által kiváltott röhögés mennyisége alapján 8-9-10 pontos anyag. Bár mondjuk besokkoltam.

Látok itt sokféle véleményt, nameg a skálát is sikerült igencsak aktívan kihasználni. Egy korrekt black lemez nem több, autentikus, de semmiképp sem gyenge hangzással...

Kissé sablonos, paneles építkezésű death/thrash, kapaszkodók nélkül. Egyébként rendben van.

Messze kiemelkedik az amerikai black mezőnyből a csapat. Sok technikás és szélvész téma, thrashes őrületek jellemzik. Normális énekkel akár kedvenc is lehetne.. .

Énekesnős melodic death. Egyből rávághatnánk, hogy Arch Enemy klón. Persze van benne valami, mégha a svéd mesterek technikai szinvonalát nem is érik el. Ennek ellenére nem kell szégyenkezniük! Több, mint jó!

Az Obituary a Cause of Death lemezzel klasszikusat alkotott. Azóta jelentek meg jobb/rosszabb lemezeik, de fényévnyi távolságra attól. A Tardy tesók most sem hazudtolják meg magukat, és csináltak egy majdnem Obituary lemezt, ahol legalább vannak rendes szólók.

Sokkal rosszabbra számítottam. Egész hallgatható. De csak módjával...A metal archivesen lelt stílus-meghatározás elég furcsa...

Nem mondom, hogy az életmű legjobb lemeze, de közel áll hozzá. Az éneket kissé nehéz elfogadni, de egy idő után már nem vészes. Szép munka!

Utat talált hozzám a lemez. Ezek a jobbára középtempós, húzós darabok, tört ritmusokkal kedvemre valók. A következő album nagyot üthet...

Nagyon egyformák számomra ezek az énekesnős gothic/dark/stb. típusú zenék. Érezni minden pillanatban a minőségre törekvést ,a különbözni akarást, de a műfaji keretek elég szűkre szabottak. Mindezek ellenére kellemesen hallgatható zene ez, igényes dallamokkal, jó szólókkal.

Nem elég a globális recesszió, még ez is. Könyörület uraim, irgalom... Egy közel 30 éve működő zenekar munkája ez. Hinnétek?

Ez nekem sok....lerúgta a húst a nokedliról...