Hangpróba #41 - 2005. október 15.

Hát nekem bejött a lemez, pedig nem is vagyok nagy híve a csapatnak. Lehet, hogy ezért tetszik ez most? ;)
A hatalmas tömegben ránkzúduló egykaptafa, unalmas, tucat albumok között néha feltűnik egy-egy gyöngyszem is. Na ez az album ilyen. Annyira változatos, hogy a századik hallgatás után sem válik unalmassá, és még akkor is lesz rajta felfedeznivaló. Szigorúan odafigyelve, és nem háttérzenének használva fogyasztandó! :)
Hát van hangulata az albumnak, ehhez kétség sem férhet. Persze ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Sok momentum az Anathema-Eternity albumára emlékeztetett, ami nagyon jó pont. :) Persze ez nem is véletlen, hiszen Anathema tagok jönnek-mennek a csapatban. :) Durva zenéktől megviselt hallójárataimnak kellett már egy ilyen kiváló akusztikus album.
Hallgatható, de semmi extra.
Biztos jó zene ez. Annyi gond van vele, hogy nem tetszik. :D
Nem rossz kis black albumocska, igaz, hogy már hallottam ilyet pár száz darabot. :) Viszont szeretem az efféle zenét, így szívesen hallgatom ezt is.
Huhh, ez az album ütött, de nem kicsit. Egyszerre brutális és dallamos, nagyszerű hallgatnivaló.
Érzelemmentes entellektüel metálkodás. Gyerekek, szerintem itt az ideje letenni a lantot!
Kemény dió. Fel-felcsillan valami, de ez csak a troposzféra. Pedig régebben űrhajóval utaztunk.
Egy igazi gyöngyszem. Őszinte kis könnyhullató muzsika.
Tökös rock, ami néha elkap, de nem igazán az esetem.
Tökéletes pallosmetál a már jól ismert recept szerint elkészítve.
Tigidi-tucat.
Az előző lemezről a Szerelem ára teljesen levett a lábamról. Frissnek és lazának hatott, még ha a teljes lemez nem is volt egységesen erős. Itt viszont egy erőltetett, ötlettelen, régiesen hangozni és dalokat írni akaró, de két szék között a padlóra esni kénytelen zenekarral találkozunk. RIP Pityi!
Le sem tagadhatnák, hogy németek. Az ilyen nyúlós gótikrokkerkedés viszont sosem izgatott.
Lávanyalábok térnyerése az emberek földjén. Pulikutya legkedvesebb hallgatnivalója birkanyájkergetés közben.
Ronda és finom.
Pont olyan lett, mint amilyenre mindenki számított. A zenébe nem lehet belekötni, mégis teljesen izgalommentes, érdektelen az egész.
Az év egyik nagy csalódása számomra.
Szép is meg jó is, mégse nyűgözött le.
Tökös hard rock lemez, kellemes hallgatnivaló.
Pozitívum: jól szól.
Horgh érkezése jót tett a csapatnak. Sűrű, tömény, odabaszós lett a végeredmény.
Igényesen összepakolt hard rock lemez, pár gyenge pillanattal ("gyere bébi rakkendroll")
Elég unalmas és semmitmondó lemez.
Hömpölygős black metál. Nincs vele nagy baj, kicsit több gyors résszel kellemesebb lenne az összkép. Így pár helyen elég fárasztó tud lenni, és az 53 perc is sok belőle.
Egy túlértékelt zenekar szürke és semmitmondó lemeze, idegesítően béna hangzással.
Voltak részek amik tetszettek , de összességében nem okozott nekem nagyobb izgalmat mint egy NB1-es Pécs - Kaposvár labdarúgó mérkőzés........
Nem rossz lemez, de igazából nem hozott izgalomba.....
A nyugalom szigete , sokszor fogom hallgatni úgy gondolom .........
Ahogy cucka írta "tökös hard rock" , viszont nekem az ének nagyon nem jött be........
nincs ezzel semmi baj, power metal, nem hiszem hogy sok újdonságot bele lehetne csempészni ebbe a zenébe, ami miatt 6 pont, mert sajnos az énekes srác le szeretné énekelni a csillagos eget is de egyenlőre még nincs meg hozzá a hangja, amúgy nem vészes zene ez..............
Lásd lemezismertetők......
Korrekt kis hard rock lemez ez, a hangzásán kellene még mindenképen javitani, sokan próbálnak visszanyúlni régi hangzások felé, nem hiszem hogy ez a megoldás..........
Szeretem a gótikus zenéket, de ez most nem igazán fogott meg.........
Támad a fekete fém, hat húron reszelünk, sajnos semmilyen hatással nincs rám ez a lemez.............
Brutális, dallamok is akadnak és mindemellett még hallgathatóan is szól, most azt kéne mondanom kezdenek felnőni a black metal csapatok !? ááá nem mondom, mert rákoppintanak a fejemre a rajongók........
Ezt a Nevermore ajnározást se fogom soha megérteni. Részemről szenvedés volt végighallgatni, úgyhogy itt nincs objektivitás egy szemernyi sem.
Arcturus mércével mérve tényleg nem lehet most 10 pontos ez az album. A tucatok tömegében azonban messze elől jár és ez így van rendjén. Garm hiányával megbékéltem, de egy kis elektronikát igazán tehettek volna bele most is. Simen ist gud.
Nekem hiányzik a szikár dobgép alóla, és végeredményben még mindig az első Antimatter a kedvencem, de mindettől függetlenül ez egy remek album.
Az énekkel nem vagyok kibékülve, anélkül hallgatva több pontot is kaphatott volna tőlem. Iommi mester tudása megkérdőjelezhetetlen.
Ez az az album, amit akár egy óvodás is meghallgathat bátran, annyira negédes, tündéri, pajkos, szelíd és ártatlan. Ehhez képest egy Rhapsody maga a fekete apokalipszis. Tündér Lala rulez.
Ezután az album után sem leszek Hypocrisy rajongó az igaz, de egy párszor el lehet hallgatni ezt is, ha nincs a közelben más muzsika.
Sosem hallgattam ilyen zenét és ezután se fogok. A dalszövegek valami észbontóan szellemesek és üdítően frissek.
Emiatt meg, hogy mit nyavajogtok fel nem foghatom. Kicsit laza, kicsit(néha nagyon) szomorkás, ám mégis tökös stoner/gót keverék. És ki nem derülne, hogy németek. A Speed My Drug meg tökéletes sláger.
Hömpölyög is meg karcol is, meg néha untat is. Bár ezerszer truebb, mint mondjuk az új 1349.
Frost kiváló és pont.
Az hogy még egyszer nem fogom meghallgatni, az nem az ő hibájuk...
nem értem miért húztátok le ezt a lemezt... így is attól félek, hogy még párszor meghallgatom és keveselni fogom ezt a 9 pontot is...
Régóta töretlen a szerelmem az Antimatter zenéje felé. Igen mély érzelmekkel bíró, lassú nótákról van szó, az előző albumoknál nehezebben befogadható, rendkívül befordulós hangulatzene. Ugyanakkor ha egyszer jó pillanatban kap el, többé nem ereszt el és te sem fogsz kapálózni ellene, sőt...
Ld. Nevermore
hallgathatatlan
ebredtem mar fel úgy hogy a fearless hangjait hallottam... belülről :)
elcsépelt
jó jó meg szép szép de számomra még vmi hiányzik...
Jó ez :)
Egyetlen dalt se tudnék mondani ami teccett volna az elejétől a végéig.Volt pár dalrészlet ami jó volt de ennyi.
Első pár hallgatás után még a 10 ponton gondolkodtam aztán ahogy egyre többet hallgattam már nem is tűnt olyan érdekesnek mint elsőre.
Az első szám még okés volt...
Nem egyéni zene ez tény de ezen kívül én nem találtam benne hibát.
Az első 6 szám a Fearless (szvsz ez legjobb szám az albumon ha ilyen lenne a többi is simán menne rá a 10es) kivételével számomra nagyon unalmas volt(ez a rész 6 pont).Az album második fele már sokkal jobban tetszett(8 pont). Összességében 7 pont.
Nem hittem volna hogy magyar hard rock albumra 10 pontot fogok adni de ez most nagyon betalált.Kedvencek: Ezer év,Szél,Másik srác.
Háttérzenének kellemes
Középszerű black metal
Az lehet hogy a Satyricon által kitaposott ösvényen indultak el a srácok de szerintem eltévedtek :D
Erős album, mint az összes eddigi, szépen kidolgozva, jól összerakva, semmi panasz nem lehet a zenei tudásra. Ahol dallamos. ott nagyon fogós, ahol zúzós, ott kellően durva-kemény de: az a hangulat, ami az első albumukat jellemezte, az az idő előrehaladtával szépen kihalt a zenéjükből...Szép munka, de már nem az, mint régen....
Tetszett.
Kissé nehéz pontozni az albumot. Jó sokszor meghallgattam, elején nehezen találtam rajta fogást. Tipikusan, olyan, ---van amikor jól esik hallgatni---album, de nekem hosszútávon bizony felejtős lesz. Ezek viszonylag tetszettek: Epitaph/Mr White/Legions. Ha lennének rajta tempósabb részek, biztos jobban tetszene, bár az igaz, hogy az már nem EZ a zene lenne...Szóval szép ez, de nekem túl nyugis...
Zene is, ének is tetszik, de őszintén szólva, ez ilyen rövid ideig ható album...6-8 hallgatásig okés, de később már nem biztos hogy újra felteszem meghallgatni...De mindegyiküknek maximális tiszteletem, hiszen nagyon-nagyon régóta ott vannak a rock elitjében...
Előnyök: hangzás, dallamok. Hátrányok: túlzásba vitt, amúgy alap szólók, egyéniség hiánya. Összkép: szerintem elvesznek a sűrűjében. Adalék: azért inkább ez, mint az idei Stratovarius szörmedvény....
Próbálkoztam vele rendesen, a kezdeti nagyon nem tetszik hangulat mára kissé javult, de nem igazán fog meg. A Craving for Another Killing dal az igen, az ütős, a többi nem találta meg eddig még hozzám az utat....
Kitűnő magyar hard rock album, utóbbi évek legjobbja, mind ének, mind a zenészek terén hangulatos, erős, jól sikerült album. Egy nagy hibája van szerintem, mégpedig a vokálok. Hard rocknál a jó/erős vokál szvsz nagyon fontos, itt pedig ezt érzem a gyenge pontnak, nagyon harmatos lett. Ha azt javítják majd, és egy hasonlóan erős dalokkal telipakolt lemezt írnak-rögzítenek a következőkben, akkor az kőkemény tízes lesz...
Átlagos. Párszor meg lehet hallgatni, azon kívül hogy nagyon alap, más hibát nem is lehet benne találni, a Cur My Pain meg a She's Wild még tetszik is, de nem hoz izgalomba. Háttérzenének munkához tökéletes.
Pont másfél ponttal jobbnak érzem, mint az 1349....Gitárok, dallamok tetszettek....pl. Revelations...
Nagyon rég hallgattam black metalt, elszokott tőle a fülem...a pontszám pillanatnyi állapot, és abszolút nem mérvadó...
Jó alapok,de kicsit sok cicoma.
Ha minden nóta legalább olyan lenne,mint a lemezt záró "Hufsa",egy szavam se lenne.De sajnos nem olyan és a szólókkal is igen fukarok voltak a fiúk.Azért érdemes beszerezni,mert vannak rajta nagyon jó pillanatok is.
Csodaszép zene ez.A Trouble - "Mr. White" nótájának a feldolgozása pedig zseniális.Új kedvencem született.
A mester ismét nagyot alkotott.
6 fiatal srác,közel azonos zenei ízléssel és nagyon kevés önálló gondolattal.A szólók is csak skálázások,ennél több kell egy jó debüt-albumhoz.Beálltak a kópia-bandák sorába,ha nem változtatnak ott is maradnak a harmadik vonalban.
Erőteljes,de néha unalmas részek szakítják meg.
Őszinte,tiszta,"régisulis" hard rock,fiatalosan,lendületesen előadva,ahogy kell.A szólóktól becsináltam,nagyon jók.Egy ici-picit jobb hangzást érdemelt volna ez az anyag.De így is nagyon kerek az egész.
Egy kis "zöld" biztos sokat segített volna,hogy valami önálló ötlettel rukkoljanak elő.Divatos pop-rock ez így,semmi más.Ami jónak tűnik azt már előttük eljátszották sokan,sokkal jobban.
Nem nyűgöztek le,de meggyőztek,hogy van értelme a folytatásnak.A következő biztos jobb lesz.
A Satyricon által kitaposott ösvényen haladó black metal.
Szvsz egy énekes váltás jót tenne a csapatnak...doboson is elgondolkodnék.
Nem ismerem a zkr. munkásságát, ebben sem mélyedtem el, de amit hallottam tetszett. (egy két részt leszámítva)
Rendkívül hangulatfüggő zene.
I go insane...
Nem igazán értem mi ezzel a gond, idei év egyik gyöngyszeme heavy metal téren.
Rövid idő után unalmas.
Szenvedés volt minden másodperc...
Zene a lázadó halaknak.
Gyors, tömény blekkmetál több mint 50 percben. Az első kivételével tulajdonképpen nem is tudok kiemelni mást, a srácok hozák azt ami manapság egy jó black metál lemezhez kell, egyszóval a stílus hívei nem fognak csalódni. Az első szám meg gyilkos :). eredetileg 8.5-öt adtam volna, de az uccsó szám végén fülsüketító visítás található :(
Még gyorsabb black metál :) Kellemes hallgatnivaló, karcos de mégsem szar hangzás. Utolsó szám majdnem 14 perc, és mégsem unalmas, sőt, egyik legjobb a lemezen. Black metálosoknak mindenképp ajánlott.

Vélemény, hozzászólás?