King Diamond szerint:

Eroen: A mondandóm lényege folyamatosan az élőzene és élő koncertek fontosságára irányult, valamint arra, hogy elkeserítő, amikor egy „zenész” azt hiszi, hogy valamit számítógéppel megcsinálni menőbb és izgalmasabb, mint hangszerrel feljátszani és úgy rögzíteni. És igen, elsődlegesen a dobra szoktam ezt mindig kihegyezni (de lehet bármelyik gitárra vagy szintetizátorra érteni, ami megdobhatja a zenéket, főleg egy Hammond-orgona; de akár adott esetben valamilyen szimfonikus zenekari hangszer is, mint mondjuk egy Haggardnál), mert szerintem azon megtanulni jól, pontosan, gyorsan játszani a legnehezebb egy metal bandában. Az, hogy valaki valamit elpötyögtet egy dobon, aztán meg számítógéppel meg samplerekkel hozzárak egy rakás egyéb kiegészítést, számomra nem teljesítmény.
Az elkeserítő dolog másik része, hogy ezen „kísérleti zenék”, ahogy te fogalmaztad nagy része sosem fog élő koncertet adni / sosem ad élő koncertet, amire, ha így megy tovább, az embereknek pedig egyre inkább igénye lesz (a jelenlegi helyzetben), amikor minden bizonytalan, és az emberek nagyon vágynának már szórakozni. Az pedig, hogy valaki világ életében „fotelrockerként” éli az életét (legyen az akár azért, mert nem szeret vagy nincs igénye koncertekre járni), a maga dolga, de általában az ilyen „userek” szoktak a legjobban trollkodni meg odaszólogatni a különböző fórumokon (a face-en természetesen vagy fake profillal, vagy pedig bármiféle arcvállalás nélkül), és ezt sem csak úgy légbőlkapva mondom, hanem tapasztalatból.

makadamiadio: Az egyik legjobb ellenpélda erre az egészre a Haggard, akik ugyan sajnos annyira nem aktívak, de minden hangszert élőben vesznek fel és rögzítenek az albumaikon, valamint leginkább élőben is mindig próbálták ezt hozni. De hát náluk ezt rendkívül nehéz hosszú távon kivitelezni és összehozni egy kb. 25 fős zenekarnál. Egy ilyen koncerten, ha minden samplerről menne (és csak a gitárosok, énekes és dobos lennének a színpadon), az lenne maga a pokol. Nekem már a Rhapsody reunion turnén is rendkívül hiányzott az élő szinti (amiből azért rengeteg van a dalaikban), valamint a Sabatonnál is, mióta 2012-ben kivált a billenyűsük, minden ilyen téma samplerről megy a koncerteken, és sajnos nem az igazi (és erre a tavalyi turnén még jobban rávilágítottak, amikor úgy döntöttek, hogy a The Great War lemez turnéján az egyik számnál — The Red Baron — élő Hammond-orgonát használnak, de csak annál. Hihetetlen, mennyivel élvezhetőbb volt az a dal élőben, az élő Hammonddal).

King Diamond szerint:

Egyelőre itt hagyom ezt a videót, amit épp ma tett közzé a Sepultura dobosa. A videó leírása: „No audio editing, no samples, no triggers. Audio recorded with the Yamaha EAD10…”
Valahol itt kezdődik a dobtudás. És ezt nevezem én elismerésnek, amikor egy híres zenész egy másik híres banda számát feldolgozza, akárcsak egy hangszeres részét is.

Vagy ez a már elég jó ismert videó:

Naga: Amúgy nem írtam ilyet, hogy az a baj, hogy nem lehet színpadra vinni a kísérleti zenéket, hanem pontosan az, hogy akik csinálják, nem akarják őket színpadra vinni (nyilván ez az ő döntésük), de ha a zenészek nagy része így állna a koncertezéshez, akkor bizony nem sokan tudnának megélni a zenélésből. Ok, az egy dolog, hogy ezen kísérleti zenék előállítóinak többségének abszolút nincs ilyen irányultságuk és valahol el is tudom fogadni, de attól az én szememben nem lesz valami jobb, izgalmasabb, mert olyan szintű kísérletezgetésbe kezd, aminek számomra nincs zenei értéke.
„Utálom a zajt.”
Ilyet leírni pont ezen az oldalon (elsődlegesen a HP-hoz kapcsolódóan), kicsit visszás, nem gondolod? 🙂
Amit a hármas ponthoz írtál, sajnálom, ha neked ilyen tapasztalataid voltak többnyire koncerteken, én nagyon ritkán tapasztalok ilyet. Nyilván, néha igen, meg nekem is volt már olyan koncertem, ahol az élmény- és szórakozási faktort ilyen tahó állatok megzavarták/rontották, de szerencsére egyre kevesebb az ilyen koncert (elsődlegesen külföldi bandáknál).
A Haggardot pont amiatt említettem, mert az egyik legjobb ellenpéldája a sablonos zenének. Akik először hallják, abszolút nem számítanak arra, hogy a szimfonikus, komolyazenei részek után egyik pillanatról a másikra hirtelen átváltanak a számok death metalra, úgyhogy ők pont egy olyan banda, akik kevésbé kiszámíthatóak, igaz, sajnos az elmúlt több, mint 10 évben nem igazán aktívak, pedig simán vannak olyan jók, mint a Therion.
„Időnként vannak, akik továbblépnek… Próbálnak tágabb látókörre szert tenni. Ehhez persze nyitottság kell. Ja, meg zenei hallás.”
Az, ha valaki egy jól bejáratott útról továbblép, nem könnyű dolog, főleg, ha van egy már kialakult és bebetonozott rajongótábora. Az egyik legjobb példa erre a Motörhead, vagy akár az AC/DC, akik sosem akartak mást játszani, mint amit a legjobban tudtak és élveztek. És ami a még főbb dolog ehhez: a RAJONGÓK sem akartak mást, és ettől ám sem a banda, sem a rajongóik nem lesznek begyepesedettek meg prolik. Valamint, semmivel sem lesz bármelyik kísérleti zenekar/zene több egy Motörheadnél, csak, mert az néhány ember/hallgató szerint fasza és lófasz hozzá képest a Motörhead, vagy akár egy Accept, Running Wild és még lehetne sorolni.

Eroen: Azért írtam, hogy a „nagy része”, mert szerintem azok vannak többségben ezen bandák közül, akik nem adnak élő koncertet. Nem ők maguk (a személyek) károsak, hanem az ilyen jellegű felfogás az élő zenére és koncertekre nézve…de mondom, ez az ő döntésük, ám ettől még (mint fentebb is említettem) ők nem lesznek csak azért jobbak, mert néhányan azt állítják vagy úgy gondolják.
„A Sleaford Mods egyébként egy laptoppal és egy mikrofonnal tud nagyobb bulit csinálni, mint ezek a szét sztárolt már csak haknizó zenekarok.”
Itt most konkrétan milyen haknizó zenekarokra érted ezt? Mert hogy én bármilyen koncerten voltam eddig, és azért járok/jártam a járványhelyzet előtt innen Debrecenből is fel Pestre legalább havi 1x koncertre, azok közül aztán semmilyen haknizás nem volt. Szerinted egy Accept, Grave Digger vagy mondjuk King Diamond (de akár a Sabatont is ide lehetne venni, mint az egyik olyan banda, akikről élőben példát lehetne venni sokaknak — ezt szinte minden magazinban leírták már, annak ellenére, hogy divat szidni/utálni őket, a koncertteljesítményükbe, és Joakim közönséggel való kommunikációjába/kapcsolattartásába nem tudtak belekötni) haknizik? Ha igen, akkor nincs több kérdésem.
„megsúgom hallgatunk többféle zenét is, én ma például szinte egész nap old school hip-hop lemezeket hallgattam, bár gondolom neked az se zene”
Igen, az már lejött, hogy itt sokkalta kevesebb az elsődlegesen metal/rock zenét hallgató/favorizáló egyén, mintsem egyéb irányzatokat is előnyben részesítő, mint a mellékelt ábra is mutatja. 🙂 Tőlem nyugodtan hallgathatsz akár Hupikék Törpikéket is, ha neked az is tetszik. Én is szoktam olykor Bomfunk MC’s-t, Rednex-et, Eiffel 65-ot, Pink-et vagy akár The Kelly Family-t is hallgatni (hogy néhány előadót említsek).
„Olyan embereket oktatsz ki például hangzásról, meg mondod meg nekik, hogy gázak, akik ezzel foglalkoznak, valószínűleg jobban értenek hozzá mint te.”
Az, hogy leírom, hogy gáz meg nekem nem tetszik a hangzás, az már kioktatás? Való igaz, hogy nem vagyok zenész, az általános iskolában játszottam utoljára komolyabban hangszeren (mivel zenei osztályba jártam) és csellóztam, furulyáztam, xilofonon is tudtam játszani, meg egy kicsit zongorázni is. De az már régen volt, azóta sem vettem elő egyik hangszert se, a mai eszemmel már a dobot választottam volna, mint fő hangszer. Hangmérnök vagy ilyesmi sem vagyok, de szerintem az említett személyek sem azok, de azért azt hallja az ember, amikor két lemez hangzása/keverése/masterelése között mekkora a különbség. Aztán, hogy ebből melyik kinek jön be, az megint egyénfüggő (de akárhogy is nézem, itt a HP-zók egy része valahogy a minél szarabb hangzású dolgokra gerjed, és a valóban jó/jobb hangzású zenéket meg elintézik azzal, hogy szar a hangzása, vagy hogy sablon. Mert aztán a mostani Dystopia lemez aztán egyáltalán nem sablonos…hát már hogy is lenne az). Az pedig külön érdekes és szintén valahol elkeserítő, hogy a pontozók egy részétől csak úgy sugárzik az alapvető utálat a heavy/power, mint stílus irányába, és bármi van ebből beajánlva (egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve), az már alapból csak is szar, ostoba meg ilyenek lehetnek. Bezzeg egy olyan album, ami nyilvánvalóan nem teljesíti az új HP-szabályzat első pontjában megfogalmazott kritériumot, az természetesen bekerült és az egekig van magasztalva –> teszem hozzá, valamilyen szinten most jogosan, mert én is meghallgattam már, és valóban, egyáltalán nem rossz, sőt, kellemes, minőségi hallgatnivaló a maga műfajában (az, pedig, hogy magyar, minden elismerésem), de a szintipop/synthwave mikor állt bármilyen „rokoni” kapcsolatban a metallal? Szóval eléggé megkérdőjelezhető e lemez jelenléte is a HP-n.
Na mindegy, ez van.