Végig ugyanazok a zenei motívumok vánszorognak előre a lemezen, amik egyébként sem túl izgalmasak. Az éneknek nevezett francia nyelvű valami is egy vicc.

Mikor már azt hiszem végleg unalomba fullad ez a melodic death stílus, szerencsére mindig jön egy-egy csapat aki letesz egy ilyen korongot az asztalra. A hangzása etalon, gyönyörűen lehet vele zörgetni a komolyabb hi-fi cuccokat. Azt hittem amcsiban már csak ez a "core" szarság megy, de itt az üdítő kivétel. A svéd kollégáknak fel lehet kötni a gatyót. :)

Túl sok a lehalkulós és lelassulós rész benne, ami nyilván hangulatfokozó ha az ember fülessel, csak a zenére figyelve hallgatja. (Csak ilyen meg ritkán van nálam :) ) Szóval amikor zene van az tetszetős, de kár volt ennyire széttörni az anyag lendületét.

A pozitívumok: baszott durván szól, már ez önmagában egy élmény, jó a hörgős, mély tónusú ének. Negatívumok: a magas hangfekvésű, hisztérikus ének zavaró, a dalok megjegyezhetetlenek, szinte mindegyik tök egyforma. A lényeg, hogy egy kis zúzásra bármikor elővehető, alkalmas a mélysugárzó rendszeres leporolására. :)

Ha a minimalista hangzás nem lenne és szegény zene ki tudna bontakozni akkor sem lenne valami nagy szám. Próbáltam, hogy talán a hangulata legalább megfog, de azt sem sikerült elcsípnem. Átlagos black anyag hiába a cult státusz.

Ebben a stílusban jobban szeretem ha több megjegyezhető/fülbemászó téma van egy lemezen, de korrekt anyag így is.

Na ismét pár ősz hajszállal lettem gazdagabb, köszönhetően ennek a töketlen zenének. :|

Elvileg az Agalloch és a Godspeed You Black Emperor keveréke jól hangzik, de itt nem tud működni. Az egész nagyon sekélyes, nem visz magával a zene, teljesen céltalan témák vannak egymás után pakolva, a daloknak nincs semmiféle ívük, sajátos hangulatuk, egybefolyik az egész lemez, az ének egyszerűen csak szar, erőtlen virnyákolás totál fahangon. Ez a lemez bizony erőltetett, tehetségtelen művészkedés.

A lemezkiadó-bullshit alapján modern thrash metálra számítottam, a valóságban a fő vonal inkább a metalcore-deathcore, de valóban vannak Lamb Of God-ra emlékeztető részek is. Egész jó, amit csinálnak, szinte végig érdekes tud maradni a zene, nem fulladnak bele a klisékbe. Van bennük potenciál, első körben mondjuk kéne találniuk egy jó énekest.

Tényleg fel kellett tekerni a hangerőt, hogy ne aludjak bele a lemezbe. Unalmas iparosmunka.

Hűű ez nagyon szar.

Jó kis nyári limonádé zene. Külön felüdülés a "Me" című dal, ahol az énekes csávó vergődése sokadik hallgatáskor is mosolyt csal a hallgató arcára. Szerintem paródiának szánták, utoljára a Megasztár előválogatón hallottam ilyen szintű vokális székrekedést. Egyébként nem olyan rossz lemez, tényleg.

Zenélni tudnak, már csak dalokat kéne írni, és jó lesz.

Egy gyönyörű hangulatos albumocska.

A zene az fasza de a Neaera-hoz hasonlóan az ének itt is borzalmas.

Sok a művészkedés kevés a zene :(

Hajaj remélem soha többet nem hallok róluk :)

:))

Egynek elmegy de nem egy jelentős alkotás.

Hallgatható de érzés az nincs benne.

Egy fárasztó nap végén, levezetésképp, egy jó sör mellett, egy hűvös-sötét szobában egész kellemes hallgatnivaló.

Fííííííínommmmmm....Szeressük.!

Majdnem tizes.:)

Azon gondolkodtam, hogy kitalálok valami sablonszöveget az efféle semmitmondó albumokra. Kb. ennyi: /................\.

Sistereg és zúg a fülem...

Nem rossz, de ebben a stílusban jópár album született már, ahol ezek a dalok csak töltelékként lennének. Hetes, de gyenge hetes...

Kb az idei Thresholdhoz hasonlóan alulértékelt zene lesz ez. Pedig érdemes vele több próbát is tenni, mert nagyon jó.

Valoban van egyfajta hangulata a zenenek, es ha egy szerelmi csalodasaban onmagat marcangolo tizeneves suhanc lennek, akkor valoszinuleg imadnam ezt az anyagot. Majd a kovetkezo eletemben.

The Haunted, Arch Enemy és DevilDriver. Ez a 3 banda jutott eszembe az anyag hallgatása közben és ezt pozitiv értelemben kell venni. A gitárosok uralják az anyagot, nem vitás, a szólók nagyon ottvannak, de mindenki 100%-on teljesit. A hangzás nagyon modern és nagyon szakit, talán egy picivel kopogósabb lábdobot elviseltem volna. Modern death/thrash anyag, nemcsak fiataloknak.

Sokadik hallgatas utan is talalok rajta valami apro szinezest, valami meglepot. Egy black metal anyagnak ez azert eleg nagy elismeres. Az erem masik oldala, hogy ha nem a zenere figyelek, akkor viszont nagyon idegesito tud lenni, nem hatterzenenek keszult. Osszessegeben nalam renben talaltatott.

Teljes kozepkategorias csapat, jo hangzasu, am semmitmondo dalokkal. Sajnos nagyon keves az eletbenmaradashoz. Legalabbis remelem...

Manapsag mar nem szoktam meglepodni kisebb bandak black metal anyagain, de itt ez tortent. Megpedig a dobos jateka volt az elso, ami miatt egyszeruen ujra kellett hallgatnom a lemezt. Beszaras amit muvel a faszi. A zene egyertelmuen a korai Bathory oroksegebol merit, csak a gitarosok nem bannak olyan jol a hangszerukkel. A dobos azert karpotol mindenert. Azert nem 10 pont, mert ebben a mufajban csak a korai anyagokra tudok annyit adni.

12 = 1 tucat

Nem mai banda, az alapitotagokbol mar csak 1 arc van, ha jol emlekszem. A hangzas jo, a dalok is "megszolitanak", de aztan tovabb is mennek. Hatterzenenek jo lesz.

Minden tekintetben amatőr. Majd öt év és három album múlva esetleg újra próbálkozhatnak nálam

Tampa ilyen közel lenne Göteborghoz? Remek melodic death albumot készítettek az amcsi csákók!

Progresszív black metal? Hehe. Olyan, mint a Magyar Űrhajózási Hivatal.

Tekerd fel a hangerőt, aztán vonulj fedezékbe...

Nem tudok mit kezdeni vele. Egyetlen pozitívum a valószínüleg őszinte hozzáállás.

Helyes kis power metal. Az a kis szikra viszont hiányzik....

25 évvel ezelőtt is unalmasnak találtam volna.

Nem igazán értem ezeket a hű, de nagy "művészeket"... ez az egész olyan, mintha az egyik Gregorian énekest bezavarták volna egy fantáziátlan gitárfüggöny mögé, hogy dajdajozzon egy kicsit. Ráadásul az egész még szarul is szól.

Az album legjobb része az 5 (!) perces intro első bő egy perce... akkor ugyanis csend van.

A harmad- negyedvonalra ez bőven elég... az előrelépéshez több (más?) kell.

Inkább a forró ólom...

Jól nyomja ezt a gótikus gitárral kevert dallamos metal a svéd ötös. Az olasz Dogma is hasonló stílusban nyomul, de a skandinávok dallamai sokkal jobban működnek.

Kicsit mást vártam az új L.Axe lemeztől. Jó hallani a markánsabbra vett gitárokat, a jellegzetes dallamokat, valamint Derrick Lefevre-t. Fantasztikus hangja van a srácnak. Amit fájlalok, az az, hogy nagyon sok a málházós, lassú téma; a 67 perc alatt bealszik a lemez, meg a hallgató is.