Havária – Interjú a föld alól

Professor Shub Niggurath

2019. szeptember 20.

0

Augusztusban jelent meg a Havária Rontás című lemeze, amiről egy ajánlót is össze dobtam már, jelenleg pedig a Hangpróbán is megméretteti magát. Ennek kapcsán faggattam ki Tamást és Gábort, a zenekar ügyes-bajos dolgairól.

Nem rég jött ki a Rontás, amihez ez úton is gratulálok, bitang jó anyag lett. A debüt EP után viszonylag gyorsan jött a nagylemez, ennyire össze vagytok már csiszolódva, hogy ilyen könnyen ment a munka?

G: Köszönjük az elismerő szavakat. Tényleg nagyon jól muzsikálunk együtt. Az otthon megírt dalokat felveszem telefonnal, arra Ördi kitalálja fejben a dobtémákat és a következő próbán szinte egyből el tudjuk játszani az egész számot. Volt olyan szám is, amin nagyon sokat őrlődtem, mert üresnek éreztem, de a dob végül teljesen helyre tette. A zenénk egyszerűsége ellenére sokáig formálom otthon a dalokat. A riffek ösztönösen jönnek, viszont a végleges verziókon sokszor hetekig agyalok. Rengeteget készültünk erre a felvételre, a stúdiózás előtti három hónapban többet gitároztam, mint az elmúlt 3 évben összesen.

Ö: Abból adódóan, hogy Tomival már korábban is játszottunk együtt, először a Red Line Offside-ban, majd a Something Against You-ban, az összhang az első perctől megvolt, hiába hagytunk ki pár évet. Gyorsan összeállnak a számok, Tomi kész gitár témákat hoz, amiket otthon előtte sokáig csiszolgat, elküldi nekem és a következő próbán már gyakorlatilag véglegesítjük a dalt, persze van, hogy később még alakítunk rajta kicsit, de nagyjából ez a bevált munkamódszer. Nincs szarozás. Már most van három új számunk, szóval, ha így haladunk, akkor egy éven belül jön a következő anyag.

Mi van annak a döntésnek a hátterében, hogy minden dalszöveg magyarul van? Hiszen valljuk be, hogy ez két élű fegyver, amilyen jól el sülhet olyan nevetséges is lehet. Mondjuk nektek tökéletesen sült el.

Ö: A dalszövegírás Tomi asztala, ezt teljesen ő viszi, és ebben is nagyon termékeny. A riffeket is fossa, meg a szövegeket is. Vállalható magyar szöveget nem könnyű írni, de nála ezzel sincs gond. Kellően gonosz, nincs köntörfalazás, semmi művészkedés vagy nagy megfejtés, abszolút passzol a Havária zenei világához, zenéjéhez, hangulatához.

G: Én nem vagyok teljesen elégedett a szövegeimmel. Ez az első zenekarom, ahol ezzel is foglalkozom, még sokat kell fejlődnöm. Nehezen tudom jól kifejezni a gondolataimat. Általában háromszor annyi szöveget írok egy dalra, mint amennyit rá tudok üvölteni. A nagy feladat mindig a kihúzandó részek kiválasztása. Bennem fel sem merült, hogy angolul énekeljek. A gyenge angollal éneklő magyar zenekarok sokszor nevetségesebbek, mint a rossz magyar szövegeket használók.

A felvételek a No Silence stúdióban készültek. A hangzás pedig szinte tökéletes lett. Milyenek voltak a munkálatok? Ez a hangzás volt a ki tűzött cél, vagy a szerencse is közre játszott?

Ö: Simi, a hangmérnök nagyon profi munkát végzett, hálásak vagyunk neki érte. Gyors, precíz, maximálisan próbálta az igényeinknek megfelelően alakítani az anyagot. Vele is hamar megtaláltuk az összhangot, nagyon ráérzett a zene hangulatára, annak ellenére, hogy nem jellemző nála az ilyen stílusú zenekar. A zenét és az éneket három nap alatt rögzítettük, és az utómunka sem tartott sokáig. A zenénk nem vegytiszta black metal, sok stíluselem keveredik benne a punk/hardcore-tól a death metalig. Modern hangzással szerettük volna megszólaltatni ezt az egyveleget, úgy, hogy megmaradjon benne a kíméletlenül pusztító nyers energia.
 
G: 10 éve nem voltam igazi stúdióban, az összes addig készült felvételünket próbatermekben készítettük. Már nagyon régen ki szerettem volna próbálni egy olyan helyet, ahol tényleg komoly produkciók készülnek. A felvétel három napja nagyon fárasztó volt, legközelebb több időt kell erre szánni. Hangzást pont ilyet szerettem volna, csak nem hittem el, hogy tényleg tudunk ilyet csinálni. Mindenkinek ajánlom Simi-t, ő egy igazi profi a szakmájában.

Mik voltak azok a hatások, ami miatt emellett a black-es crust dolog mellett döntöttek, vagy ösztönös volt az egész?

G: A black crust kifejezéssel egy a lemezünkről készített kritikában találkoztam először, tényleg létezik ilyen? (Eroen: Létezik 😀 ) Bár már a középiskolában is szerettem néhány metal zenekart viszonylag későn 30 éves koromra lettem nagy rajongója a stílusnak. A hardcore punk hatása adott volt, hiszen azon nőttem fel és teljesen más emberré váltam volna, ha nem lennék része annak a közösségnek. A metal és a punk egymásra gyakorolt hatása tagadhatatlan, az én kedvenc metal zenekaraim teljesen punk sémák alapján játszanak mindegy, hogy thrash-nek, black-nek vagy death-nek vannak címkézve. Én az egyszerű zenéket szeretem, a szólózástól meg a matek tempóktól a falra tudok mászni. Soha nem gondolkozok azon, hogy mit játsszak, 20 éve ugyanazt csinálom, csak most egy kicsit keményebben és gyorsabban.

Ö: A zenei alapokat Tomi hozta, erre építve kezdtünk el dolgozni, így alakult ki a Havária zenei világa. Nekem ez a terep teljesen új volt, bár korábban is játszottam gyors zenéket, de ebben a stílusban még nem próbáltam ki magam, ezért ez komoly kihívást jelentett és nagyon ösztönzőleg hatott. Már az első próbán kiderült, hogy jól működik. Ahogy Tomi folyamatosan tökéletesítette a gitárok hangzását, az is hamar bebizonyosodott, hogy nem kell több hangszeres, a két fős zenekari felállás teljes egészet ad. Más zenekarokban három-négy ember kell ahhoz, amit Tomi egyedül visz nálunk, hiszen ő az énekes, a basszusgitáros és a gitáros egy személyben. Érdekes, hogy a másik zenekaromban, az Igor-ban is egyre több a black metal téma az utóbbi időben. A két banda zenei irányultságának semmi köze egymáshoz, de úgy tűnik, előbb vagy utóbb minden út ide vezet. Mondjuk, attól nem félek, hogy a harmadik zenekarom, a Gábor and the Gábor Gábors is esetleg ebbe az irányba tévedne, ott marad szigorúan a ‘77-es punk 😀

Nem rég olvastam egy interjút, amiben a meg nem nevezett úriember azt fejtegette, hogy az egész zeneipar like és pénzhajhász. A hazai underground kiadók pedig csak seggnyalási alapon adják ki, a haverok cuccait. Nektek mi erről a véleményetek, ti is ilyen katasztrofálisan látjátok a helyzetet?

G: A hazai underground élet szárnyal és zuhan egyszerre. Nagyon sok a jó zenekar viszont a közönség egyre kevésbé érdekelt, lassan visszatérünk a 20 fizetős koncertek korszakába. Aki itthon bármilyen underground zenével kapcsolatos tevékenységbe kezd, annak el kell fogadnia, hogy anyagilag nullára sem tudja kihozni a dolgait mindegy, hogy zenél, kiadót csinál vagy koncertet szervez. Külső szemlélőnek ez egy nagyon drága hobbi, amit megmagyarázhatatlan szerelem tart életben. Minél jobban akarja az ember, annál többe kerül. A mérhetetlen idő és energia befektetésekről inkább nem is írok semmit. Valaki ezt bírja hosszú évekig is, mások könnyen kiégnek. Nem panaszkodni akarok, ha nem szeretném, nem csinálnám. A másik gond az, hogy az undergroundot a benne lévők 10%-a tartja életben a többi csak potyautas, akinek mindenre van pénze meg energiája, de azon elgondolkozik, hogy a saját városában kifizessen-e 1.500 Ft-ot két magyar zenekar koncertjéért. Ez mondjuk Budapesten 2-3 korsó sör ára és a helyieknek nem is kell várniuk a hajnali első vonatra a buli után. Kiadókkal nincs kapcsolatunk, az eddigi zenekaraimmal is főleg magunk csináltunk mindent, több esetben nem készült fizikai formátum olyan anyagokból sem, amiket szerettek páran.

Ö: Minket ez kurvára hidegen hagy a zeneipar, a zeneiparhoz nincs sok közünk hozzá. A zenét megjelentetjük különböző felületeken, de nagyjából mindent saját erőből csinálunk, nem célunk a világhírnév. Zeneírás, próba, koncertek, ez számít. Valóban szinte csak a baráti segítség az, amire manapság leginkább számítani lehet, hiszen ebben a közegben ritka, hogy valakinek fölösleges pénze és energiája lenne zenekarokat támogatni. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból, hogy sok koncert meghívást kapunk, baráti a kapcsolatunk hazai koncertszervezőkkel és zenekarokkal, akik segítenek nekünk, hogy előre jussunk. Ezúton is köszönjük nekik <3

Mik azok a hazai és külföldi bandák, amik szerintetek mindenképp figyelmet érdemelnek?

Ö: Hazai bandák közül most nagyon bejön a Hajnalpír, On Graves, Blackmail, Bicska, Skizo, Gipsy SS, Run, Touch, de régi kedvencek a Diskobra, Önkiirtás, Thorn From Earth, Drog Attack, Haw, The Devil’s Trade, SOTE, Shapat Terror és még sorolhatnám. A külföldieket hagyjuk, nem a Tool és nem is Slipknot 😀

G: Az Ördi által felsorolt bandák nagy részét én is ajánlom, közülük a Touch és az Önkiirtás kiemelt kedvenceim. Szeretem az Iron Steel-t és kicsit kakukktojásként a Perihelion-t is.

Fel került egy Necropsia feldolgozás is a lemezre. Miért esett erre a dalra a választásotok?

G: Rám egy középiskolában rendszeresen látott feldolgozás zenekar koncertjei voltak először nagy hatással. Ha őket nem ismerem meg, biztosan később kezdtem volna a húrok pengetésébe. Ők játszottak többek közt Necropsia feldolgozásokat is, így ismertem meg a bandát. Később az első saját zenekarommal is játszottuk a Kitárt vénák című slágert, de én már akkor is az Esőtánc-ot szerettem volna. Az első cd, amit életemben megvásároltam a Mélység volt, 300 Ft-ot fizettem érte egy ismerősnek. A cd változatot akkor még nem tudtam meghallgatni, mert nem volt lejátszónk. A borítón lévő rajzokat fejből is le tudtam rajzolni bármikor. Sajnos az első mezőtúri koncertjükről a korom miatt maradtam le, a második meg elmaradt. A 2000-es évek elején látott koncertjeik már nagyon gyengék voltak. Kamion barátom egyszer megkérdezte Böskét, hogy miről szólnak a Necropsia szövegei, aki egy perc gondolkodás után azt válaszolta, hogy nem tudja. Nem tudom miért mondta ezt, mert igenis vannak a mai napig aktuális üzenetek a szövegeikben. Nekem zeneileg és szövegileg is az Esőtánc a kedvenc számom a lemezről. Boldoggá tett, hogy rögzíteni tudtuk az átdolgozását, meglepetésemre volt, aki még egy a felvétel előtti koncertünkön is felismerte. Semmiképpen sem szerettem volna eredeti tempókkal felvenni a számot, abban nem találtam volna semmi érdekeset.

Ö: Én nagyon bírtam a bandát, főleg a Mélység lemezüket, úgyhogy azonnal rábólintottam, amikor Tomi előjött az ötlettel. Lényegében egy rész és a szerkezet egyezik meg az eredeti változattal, minden mást átformáltunk a Havária képére. Dühösebb, sötétebb, eszelősebb. Kíváncsi lennék, mit mondana rá a Necropsia, szerintem bejönne nekik.

Egyáltalán, hogyan fogant meg a zenekar ötlete a fejetekben?
 
G: Éreztem, hogy nekünk még mindenképpen kell egy közös zenekart csinálnunk. Az első szám otthoni felvétele után félve kérdeztem Ördi-t érdekli-e egy kicsit keményebb zene. Egy nagyon szórakozós estén mutattam meg neki a számot, ami tetszett neki és szerencsére másnapra sem változott a véleménye. Az elején nem terveztünk semmit, csak pár próbát, aztán rájöttünk, hogy ketten is elegek vagyunk és akkor jött meg igazán a lendület. Rendszeresen csak a demo felvétele után kezdtünk a zenekarral foglalkozni.

Ö: Fekete fém, punk és jég zene … kell ennél több? Azonnal igent mondtam, amikor Tomi felkérdezett. A távolság volt az egyetlen nehezítő körülmény, a Mezőtúr és Pest közötti ingázás, de ahogy korábban, ezt most is megoldjuk. Ha többen lennénk a bandában, akkor ez valószínű sokkal nehezebb lenne, de így könnyen áthidalható. Vannak előnyei is a kétfős zenekarnak, többek között a gázsit is csak felezni kell 😀

Meg ha már adott a lehetőség Tamás, mi történt a Rákosi-val, mire a hirtelen feloszlás? Lesz ez valamilyen hatással a Haváriára?

G: A zenekar az utolsó 2 évben nekem egyre kevesebb örömet adott. A számok írását és a koncerteket imádtam, de egyre jobban elvesztettük a közös hangot. Lányom születése után úgy éreztem minden olyan dolgot kizárok az életemből, ami nem kötelező és nem hiszek benne teljesen. Az olyan dolgokat szeretem, amiben van egy kis fejlődési lehetőség, de a Rákosi-ban ezt már nem láttam. Ne értsd félre, nem akarok több embernek, meg sokkal jobban gitározni, csak legalább magamban érezzem azt, hogy na, ezt kicsit jobban csinálom, mint pár éve. Tavasszal az utolsó előtti próbánkon mondtam a többieknek, hogy nem csinálom tovább. Nehéz döntés volt, hiszen rengeteget adott a banda emberileg és zeneileg is. Nagyon régen megegyeztünk abban, ha bárki kiszállna a zenekarból, akkor abbahagyjuk, itt nem volt senki pótolható.

Mik a terveitek a jövőben?

Ö: Új lemez, még több koncert, nem csak itthon, hanem külföldön is. 

G: Soha nem éreztem még ilyen zenélési vágyat, energiát és összhangot egy zenekaromban sem, ezt szeretném továbbra is tartani. Nagy örömet adna nekem, ha kicsit újabb közegben is tudnánk koncertezni, ez lehet új helyszín vagy akár teljesen más közönség is.

Van valami amit még megosztanátok az olvasókkal? Ne fogjátok vissza magatokat.

Ö: Lehet, hogy elcsépelt, de nem lehet elégszer elmondani, hogy támogassátok a hazai underground zenekarokat, menjetek el a koncertjeikre, érkezzetek időben és nézzetek meg minden fellépő zenekart, és ha megengedhetitek magatoknak, vegyétek meg a lemezüket meg bármit, amibe beletették a szívüket-lelküket.

G: Óvakodjatok a hamis prófétáktól!