Beszélgetés Hajassal, a No Obligation fanzine főnökkel

Nagaarum

2016. április 24.

0

A fanzine jelenség számomra az egyik legérdekesebb része az underground zenei világnak. Mivel későn érkeztem a metal szubkultúrába, számomra sok újdonsággal és kutatási anyaggal is szolgál. Régi motorosoknak nem meglepő az, hogy időről időre új nyomtatott kritikai kiadványok látnak napvilágot, gondoljunk csak arra, hogy a jelenleg egyetlen létező hazai professzionális metal sajtó, a Hammerworld is fanzineként kezdte még a 80-as évek végén. A No Obligation a nemrég megszűnt heavymetal.hu legénységének a nyomtatott újságja. Eddig a Fekete Terror és a Hold magazin lehetett talán minőségre a csúcs – már a külcsínben -, ezek mellé a cikk tárgyát képező fanzine simán odatehető.

Amikor megszűnt a heavymetal.hu, sokan találgattak, hogy mi ez az egész. Biztosan sok embernek elmesélted már a döntésed okát, és röviden szólsz róla az új fanzineben is, de kaphatnánk erről egy bővebb tájékoztatást?

Szevasz Nag, üdvözlöm a Fémforgács olvasóit! Két nagy gond volt a heavymetal.hu-val a vége felé. Egyrészt az informatikai problémánkból anyagi lett. Ez azt jelentette, hogy elég egyediek voltunk programozás szempontjából, és a webmesterünk nem tudott már tovább ingyen hostolni minket. Szóval át kellett volna programoztatni az egészet, ami egyrészt akkora összeg, hogy kábé egy kisember fél évi fizetése, másrészt utána már a havi hostolás is pénzbe került volna. A másik para meg az, hogy belefáradtak a többiek: vagy végleg abbahagyták, vagy már csak félgőzzel tudtak tovább dolgozni. Szerencsére még csak én láttam, hogy egyre kevesebb a hír, a cikk, az olvasók remélem még nem. Az igazi kegyelemdöfés amúgy az volt, hogy a két, említett probléma egyszerre ütött be: lehet, hogy zsebbe nyúltam volna azért a pár száz lepedőért, ha egy bivaly újság lettünk volna, ami ész nélkül fossa magából a jobbnál-jobb cikkeket, de megéri egy vagyont költeni, meg úgy általában véve is, kapálózni egy gyengülő lap kedvéért? Na ugye.
Ami a dolog érzelmi részét illeti: képzeld el, hogy az imádott gyermeked – mert mindenféle melodráma nélkül mondhatom: úgy szerettem – lélegeztetőn van, és élete végéig garantáltan azon lesz. Meg kell hoznod a piszok nehéz, de egyetlen helyes döntést: szólni az orvosnak (webmester), hogy tegyünk pontot az ügy végére. Időnként ma is hiányzik, de inkább már előre nézek, és büszke vagyok, hogy rá tudtam szánni magam a befejezésre.  

A kettős arculat módszerre nem gondoltál? Vagyis maradt volna egy régi heavymetal.hu, meg egy újratervezett. A régi átment volna történelembe, és mindenki nézegethette volna, de az új cikkek egy egyszerűbben kezelhető felületen futottak volna. Láttam már ilyent.

Azt végképp nem akartam. Hostoltatni a régit egy új webmesterrel, plusz az újat is, és persze meg is kell íratni a friss heavymetal.hu-t, mármint informatkai szempontból. Azt se felejtsd el, hogy mint mondtam: a cikkek sem gyűltek már olyan tempóban, ahogy az egy rendes netes újsághoz illik. Ráadásul jócskán raktunk az első No Obligationbe régi heavymetal.hu cikkeket is. A jövőben, tehát a soron következő NO számokban is el-elcseppentek majd egyet-egyet, bár már csak elvétve.

Még hónapokkal ezelőtt Káger Balázs említette, hogy fanzinezésbe szeretnél kezdeni, és lám itt is van a kézzel fogható újság. Akikhez nem jutott el, azok kedvéért elmondanád, hogy kikkel csinálod? Mi a cél?

Balázs nagyon jó gyerek, és a Neverheard által sokat segített abban, hogy ennyi példány elment az első No Obligationből. Ezúton is köszi neki – illetve a CD Pincének is, ugyanezen okból kifolyólag -, de azért válaszolok a kérdésedre is. 
Azt tudom elmondani, hogy az első számot kikkel hoztam össze. Itt van velem három ex-heavymetal.hu-s kölyök (Busó, Hadean, Halldor), illetve egy hölgy (necroticus, szintén onnan). Piszok frankó tőlük, hogy a váltás után is mellettem maradtak, amiért iszonyat tisztelem őket – bár ezt soha nem mondanám a szemükbe, nem stílusom. 🙂 Mind a négyükre számítok a második számban is, illetve várok további arcokat, hogy gyorsabban gyűljön a tartalom, plusz változatosabb legyen az egész. Szóval, akinek van kedve közénk állni, írjon a noobligationfanzine@gmail.com címre!
Ami a kérdésed második felét illeti: a cél az, hogy összehozzunk egy súlyos muzsikákkal és gondolatokkal foglalkozó, közepesen underground fanzinet – mert azt azért nem állítom, hogy mi foglalkozunk a legismeretlenebb bandákkal, de legalább nem nyomatjuk ezeket az első vonalas csicskaságokat, szóval addig állj fél lábon, amíg nem rakom a borítóra az Ossiant, a Korpiklaanit, vagy a Junkiest.:) 
Eltértünk a tárgytól, de mikor láttál olyat utoljára Magyarországon, hogy a Paradise Lost ott szerepel, ahova való? Tehát címlapon. Hangsúlyozom, hogy nincs bajunk más újságokkal, mindössze arra próbáltam meg rávilágítani, hogy mi tényleg szerelemből csináljuk ezt az egészet, és totál őszintén belevágjuk a világ képébe, hogy gyerekek, ezek a frankó zenék, nem más.

Ha jól veszem ki a szavaidból, próbálsz egyensúlyt tartani az underground és a mainstream csapatok jelenléte között? Ez jóval nehezebb feladat, mint aminek elsőre tűnik.

Nem így értettem. Ha egy zenekar jó a műfajában, és persze meg is tudjuk szervezni, akkor interjúzunk velük. Teljesen mindegy, hogy mennyire nagyok, vagy kicsik. Az persze gyökérség, ha valaki elitizmusból csakis ismeretlen zenekarokkal foglalkozik az újságjában, mint ahogy az is ritka ellenszenves, hogy tekintettel van az olvasói igényekre, és nem a nyújtott teljesítmény, hanem aszerint kap mikrofonvégre valakit, hogy elég sikeres legyen, mert attól nő az újságjának az eladott példányszáma. Nekünk ez utóbbi hozzáállás teljes hiánya miatt lesz mindig is kevés olvasónk, de inkább húzom ki magam a tükör előtt, mintsem hogy gané zenekarokkal foglalkozzunk. Szeretném hinni, hogy az a néhány No Obligation olvasó értékeli bennünk, hogy így állunk hozzá.

A terjedelmet befolyásolja a költségkeret. A következő szám mikorra várható, illetve hány oldalban?

A nyomdánál a lóvét illetően tényleg téma a terjedelem, de az pláne, hogy hány oldal legyen színes, vagy hogy mennyi példányt kérünk, netán milyen minőségű papírra. Meg persze a lényeg: kérünk-e számlát? 🙂
Nem akarok ígérgetni, de szeretném év végére kihozni a második NO-t. Oldalszámról még napokkal előtte se fogok tudni pontosan nyilatkozni. Mindenesetre már tele vagyok tervekkel, hogy mikről lenne fontos írni, meg hogy kikkel kéne interjúzni. Ennél konkrétabbat egyrészt azért nem szeretnék elmondani, mert nem fog minden tervezett interjú összejönni, plusz amúgy is szeretném, hogy meglepetés legyen a tartalom. Először azok fogják tudni majd megvásárolni, akik már az első számot is megvették (e-mailben szoktam őket értesíteni). Ezeknek a srácoknak a jelentős része már a heavymetal.hu időkben is hitt bennünk. Nem egy eget rengető húzás tőlem ez az elővásárlási jog, de ennyivel azért tartozom nekik, mert klassz srácok. Szóval, akkor fogom majd csak elkezdeni reklámozni, ha már kezükben a cucc.

A bandák vették az adást egyébként? Jelentkeznek anyagokkal, zenékkel? Magyarul látják a potenciált bennetek?

Egész biztosan lesznek magyar zenekaros lemezkritikák a második számban. Akik megkerestek, azt mondták, örülnek, hogy visszatértem, és küldtek CD-t, hogy írjunk róla.

Mi hajt amúgy, amikor belekezdesz egy ilyen vállalkozásba, mint ez a fanzine? Konkrétan hiszel még abban, hogy tudsz tenni valamit a metal színtérért, vagy rosszul éreznéd magad, ha nem nyomnád tovább?

Nem hinném, hogy a kedvenc bandáim CD eladásai pont az én cikkeim hatására ugranának meg – de ha csak egy-két ember adja emiatt vásárlásra a fejét, máris megérte. Amúgy meg meggyőződésem, hogy a metal újságírás a világ legizgibb, legkreatívabb és legélvezetesebb hobbyja. Tizenhat éve folyamatosan csinálom, de képtelen vagyok abbahagyni. Az már csak cseresznye a habon, hogy személyesen megismerkedhetek a kedvenc zenekaraimmal. Amikor imádod valakinek a zenéjét, majd leültök dumálni, és kiderül, hogy emberileg is jó fej, vagy emlékszik rád a múltkori interjútokról, az iszonyat jó érzés. Aki igazi rajongó, érti, miről beszélek.

Azért egy kisebb bandának a statisztikáit te is fel tudod javítani, mellesleg a jó ég tudja megmondani már ebben a mai világban, hogy mennyire tud a No Obligation feltörni. Talán jobban, mint amire számítasz.

Én nem hinném, hogy pár tucat – vagy nagyon-nagyon optimistán 1-200 – embernél több olvasónk lesz. Az emberek valamiért betegesen ódzkodnak attól, amiknek kicsi a reklámja. Márpedig nekünk sosem lesz nagy – nem elvből, hanem mert ezek a lehetőségek, és azt is önismétlés lenne újra elmondanom, hogy nálunk nincs Ossian, Hooligans, Nightwish, meg ilyenek.
Nem tartozik szervesen ide, de valamelyest azért mégis köthető a fanzine vásárláshoz ez a téma is: felháborítónak tartom, hogy az úgynevezett „rajongók” nem vásárolnak műsoros hanghordozókat. Mindig félrebeszélnek, hogy nincs rá pénz, de azért pár tízezret minden hónapban sikerül eltapsolni cigire, sörre, meg ilyen ostobaságokra. Én se vagyok szent, nekem se mindenem eredeti, de a bőr azért szépen lesülne a képemről, ha legalább a kedvenc lemezeim ne lennének meg eredetiben. Most például alig várom a május közepét, hogy megvehessem az új Hatebreedet. Aki soha nem vásárol CD-t, vagy vinylt, az nem rajongó, hanem egy csatornatöltelék, aki tönkreteszi a kedvenc zenekarait. Meg amúgy is milyen töketlen dolog már lemezek helyett file-okat, meg okostelefonokat hallgatni. Tisztelet a kivételnek, tehát akik valódi nyomorban élnek, minimálbéresek, és inkább költenek vajaskenyérre, mint CD-re, de a többségnél szerintem nem ez a helyzet. Cserbenhagyni a kedvenc bandádat, az kérlek szépen mindennek a legalja.

Mi a véleményed a magyarországi fesztiválokról? Van szerinted idehaza jó metal fesztivál?

Én személy szerint nem vagyok fesztivál rajongó. Egyrészt nem olyan az állóképességem, hogy tűző napon végigácsorogjak 8-10 órákat (amúgy senki másnak sem, csak a rutinos fesztiválozók vedelnek, mint a pelikán), ráadásul a zenekarok többségét nem szeretem. Ettől függetlenül nagy pacsi azoknak, akik keményzenei fesztiválokat rendeznek!

Disztro vagy kiadó alapításon nem gondolkodtál még?

Igazából nem. Írogatni szeretek, és különösen: kérdezni. Ráadásul azok a bandák, amikért rajongok, megvannak nélkülem: olyan kiadójuk és terjesztőjük van, amikkel soha nem tudnám felvenni a versenyt. Nem mintha az újságírással jobban tudnám segíteni őket, de valahogy ez mégis jobban vonz.

A többi hazai fanzine készítővel tartod a kapcsolatot?

Hogyne, jóban vagyok a Burning Sun-nal és a Tales Of The Morbid Butchers-szel. Itt jegyezném meg, hogy pár hete rengeteg metal újságíró kolléga adott hírt arról, hogy megjelent az első NO. Ennek volt is eredménye a rendelésekben. Ezúton is köszönet az alábiaknak: hardrock.hu, rockstation, Kronos Mortus, Hammerworld, Burning Sun, Impact Metal Channel, rockvilag.hu, zenevilag.net, és persze Fémforgács.

Szeretnél még valamit elmondani? Ha úgy érzed nem tettem fel „azt a bizonyos kérdést”, tedd fel magadnak nyugodtan, és válaszold meg!

Köszönet a feleségemnek és a gyerekeimnek, hogy hosszú ideje elviselik ezt az időigényes hobbymat. Aki esetleg nem vette még meg a NO-t, az megteheti a CD Pincében, vagy a Neverheard Distronál, vagy rendelhet a noobligationfanzine@gmail.com címen! Köszönöm szépen az interjúfelkérést, remélem senkinek nem volt nagyon uncsi végigolvasni. A Fémforgácsnak további kitartást, az olvasóknak pedig gyakori lemezvásárlást kívánok.