Interjú a Felvidéki Rockmagazin három szerkesztőjével

Nagaarum

2016. május 2.

2

Volt nekünk korábban egy hangpróba-függő kollégánk, aki szinte pontosan két évvel ezelőtt döntötte el, hogy saját webzine-t alakít, annak nevébe foglalva szülőhelyét a Felvidéket. Az évforduló apropóján és a magazinjuk gyors feltörésének okán kerestem meg őket pár nappal ezelőtt, hogy meséljenek nekem erről-arról. Kihívás volt, mivel a cseten folytatott beszélgetések nagyon gördülékenyen szoktak menni, viszont egyszerre három válaszadóval irányítani ezt, az nagy gyorsaságot igényel. Amennyire élveztem a beszélgetést, annyira el is fáradtam a végére. 

Elég gyorsan törtök felfelé, már ami a webzine népszerűségét illeti. Hogyan csináljátok? Ráadásul hárman.

Kovenant: ez igen relatív szerintem, mármint a népszerűség. Sok posztot írunk, amiből összeáll egy mostanában átlag 200-300 látogató/nap olvasottság. Ezt nem nevezném népszerűségnek. De sokat melózunk rajta, ebben teljesen igazad van. Ki vannak osztva a feladatok is. Bush elsősorban a felvidéki dolgokkal foglalkozik, Gergő a magyarországi, általában feltörekvő bandákkal, ő jár koncertekre koncertismertetőket írni, magyar zenekarokkal interjúzik sokat, én meg a lemezkritikákat meg a külföldi híreket írom kb.

Gergő: Erre talán nehéz röviden válaszolni, de összefoglalva a dolgokat, nagyjából fel van osztva, hogy Kovenant írja a legtöbb lemezkritikát, néha – ha tudok – én is megírok egyet-egyet, Csaba szokta hozni a híreket általában megjelenésekről, felvidéki dolgokról, stb, én pedig mindenfélét csinálok, interjúkat készítek, sajtós akkreditációt igénylek és koncertbeszámolót írok, valamint én is lehozok híreket, klip/lemez egyéb megjelenés/bejelentéseket.
Visszatérve a kérdés lényegére, szerintem ezek összessége adja azt, hogy egyre többen olvasnak minket. Igyekszünk nem feltétlen csak olyan híreket lehozni, ami máshol is van, hanem keressük az érdekes, izgalmas dolgokat és azokat is megosztjuk az olvasókkal.

Bush: Nem volt ez olyan gyors folyamat. Ha emlékszel még, akkor én is a Fémforgácson kezdtem. A Hangpróba legnagyobb balekja voltam, aztán tanultam tőletek és megcsináltam a Rock & Metal Fusion oldalamat, amit kisebb-nagyobb sikerek után megszüntettem.

Tényleg balek voltál? Nálunk? Nekem nem tűnt fel. Mire érted ezt?

Bush: Hát a lemezekhez írt véleményeim miatt. Lehet, hogy túl öreg voltam azokhoz a műfajokhoz, most már megfiatalodtam. „Ha nem ért valaki a black metal-hoz, akkor az inkább legyen csendben.” Ennyi…én meg beszóltam 🙂

Miért, talán van itt szakértő? Remélem, ezt nem pont én mondtam, mert én sem értek hozzá…
Mi a hosszú távú cél? Underground vagy mainstream? Most, ahogy figyeltem, elég jó az oldalatokon az egyensúly.

Bush: A Rock & Metal Fusion 3 éves működése után döntöttem úgy, hogy belevágok abba, ami vagyok: „felvidéki magyar”, vagyis támogatom a felvidéki életet és a „magyar vagyok, magyarnak születtem” érzést. Nem mondom, hogy sok sikerrel járt, mert még mindig nem vagyunk elég ismertek Felvidéken, de azt gondolom, hogy jó úton vagyunk a cél felé.

Kovenant: nem vagyok híve az underground-mainstream felosztásnak, szerintem ez roppant vicces dolog. A metal/rock ma teljesen underground cucc, kivéve talán a Metallicát meg az AC/DC-t. Az összes többi banda ilyen értelemben teljesen underground. Magyarországon a Tankcsapda az egyetlen mainstream.

Gergő: Igazából erről nem született köztünk megállapodás, de egyformán gondolkodunk e téren, és ezt az úgymond egyensúlyt, amit te is említesz, szeretnénk megtartani, mert persze jó leadni azt a hírt, amire mindenki ráharap meg tudni akar, de fontos szerintem, hogy hosszú távon érdekes és információgazdag olvasnivalót biztosítsunk lehetőleg mindenki számára.
Így aki az ismertebb bandákról szeretne olvasni, az is találja meg nálunk, amit keres és aki az újat keresi, nekik is szeretnénk ebben segítséget nyújtani, hogy könnyebben meglelje.
Egyébként ezért csináljuk a január óta minden hónapban megjelenő „Lemezmustrát” is.
Összefoglaljuk minden hónapban az adott korongokat, amikről írtunk vagy nem írtunk, de érdemes meghallgatni az anyagot.
Inkább legyen több infó mint kevesebb, abból könnyebb szelektálni.

A mennyiség mellett viszont a minőségre is tudtok figyelni. Azt lehet tudni, hogy a magánéletben mivel foglalkoztok?

Kovenant: közgazdász vagyok, saját vállalkozásomat vezetem.

Gergő: Én Budapesten egyetemre járok (programozást tanulok, vagy inkább „tanítják”), emellett van 3 zenekarom (Long Road, Acid Victoria, LAY), ahol dobolok és koncertszervező is vagyok több klubban, mint például a YUK vagy a Rocktogon.
Szoktam is veletek kooperálni, különböző programajánlók kapcsán, mindig elküldöm Attilának (Krigare), meg ő is van, hogy kérdez egy-egy eseménnyel kapcsolatban, ha valami nem tiszta.

Bush: Én az összes gitárosnak a hangszerét bekárpitozom, ha kell. 5 évig Magyarországon dolgoztam, laktam és remélem, hogy visszatérhetek, mert magyar vagyok, magyarnak születtem! Én ilyen magyar vagyok, a munkahelyem: MAGYAR!

Azt tudtad Gergő, hogy nemrég kimutatták (angol tudósok 🙂 …ááá…, nem, már nem emlékszem, hol olvastam), hogy az informatikusok és programozók között jóval több a rocker, mint más szakmát művelők között?

Gergő: Így van, a vicc az, hogy az angol tudósos sztorik sosem igazak XD Ez viszont nagyon is igaz! 🙂

Bush: Ezt nem kell kimutatni, én is grafikai munkákat csinálok fesztiváloknak, nekünk és egy zenekarnak (Nautilus), ahol én vagyok a hivatalos negyedik tag. 🙂 Idén még annyi munkám van ezzel, hogy felkötöm magamat. 🙂

Fanzineket mennyire figyeltek? Szerintetek mennyire van ma ereje a nyomtatott underground fanzineknek?

Gergő: Az az igazság, hogy láttam a Burning Sun-t, ami igazán érdekesnek tűnik, de nem jutottam hozzá egy számhoz sem sajnos.
Egyedüli nyomtatott tartalom, amit olvasok, az a Hammerworld, ugyanis 2006. ősze óta nincs olyan szám, amit ne vettem volna meg. Sokáig előrendelő is voltam, de most a kollégium miatt inkább megveszem, minthogy ellopják, mielőtt átvenném!
Hogy ereje mennyire van, én sajnos nem látom, szerintem nem sok. Részemről van ereje, én imádom a kezembe venni, CD-ket is azért veszek, mert az más, mintha letölteném, meg mint zenész pláne máshogy gondolkodom.
Szóval kevés az olyan ember, akire hat manapság még ez, de a Hammernek mindenképp kitartás, hogy legalább egy ilyen maradjon az országban mindenképp! Az új kezdeményezések meg jó ötletek, de nem tudom, lesz-e elég erejük és kitartásuk folytatni.

Bush: Szerintem van, csak nem tudom, hogy aki csinálja (heavymetal.hu oldalról pár ember), mennyire éri meg ez nekik. Nem gondoltam bele, de Felvidéken tuti pénzszórás. Sajnos.

Kovenant: Szerintem nagyon klassz dolog, mindig is printpárti voltam. Az, hogy ennek ma mennyi a létjogosultsága, az igen hamar, záros határidőn belül kiderül, leggyorsabban a készítők részéről. Én még a Metallica Hungarica fanzin olvasásával kezdtem anno, mindenképpen támogatok minden ilyen jellegű kezdeményezést.

Szoktatok amúgy fizikai hanghordozókat vásárolni?

Kovenant: a kiadóktól digitálisan kapok minden promót, utálom. Több ezres vinyl, CD + kazetta kollekcióm van, folyamatosan bővül.

Akkor az a fotó a Facebook oldaladon a te vitrinedről van? :-O

Kovenant: Nem, de lehetne. 🙂

Gergő: Igen, én bár fiatalabb vagyok jóval, így nem több 1000-s, de azért pár 100-as CD kollekció már van itt a polcon. Mivel koncertszervező is vagyok, így folyamatosan bővül, hisz van, hogy kapok vagy veszek 1-1 bandától, akiket leszerveztem és nagyon tetszik, amit csinálnak élőben.

Bush: Nálunk Kovenant a milliomos…, nálam nincs sok eredeti CD, de annál több kazetta a padláson, de olyan állapotban, hogy vetekszik az eredetiével. Jártam középsuliba, olyan nem volt, hogy én nem vettem volna meg egy új kiadványt. A faluban mindenki tőlem másolta a Tankcsapda, Akela albumokat. 😀

Kovenant: A pejoratív „milliomos” kifejezést testületileg visszautasítom.

A blog oldalon szerepel egy felhívás, hogy szerkesztőtársakat kerestek. Milyen létszámú lenne nálatok a tökéletes szerkesztőség, és ki mit csinálna?

Bush: Én nagyon szeretném, ha már felvidéki arcok is jelentkeznének. Ismerjük a politikai helyzetet, de ha engem nem bánt senki, akkor miért nem jelentkezik valaki hozzánk Felvidékről is? (az a baj, hogy sok ismerősöm is van, akinek volna erre nagyobb tehetsége, mint nekem, de fél!)

Kovenant: Csak a lemezkritika részleghez kellene még legalább 3 ember. Naponta kapok most már kb. 10 lemezt, amit meghallgatni is képtelenség, nem hogy megírni. A külföldi interjúkhoz is kellene még 2 ember, koncertekre 2 ember. Szerintem olyan 6-8 emberrel lehetne komolyan menni, de ez a lassan kétéves működésünk alapján elég fantasy dolog sajnos. Lehetne xezer interjút csinálni bárkivel, de egyszerűen nincs már erre időm.

Gergő: Erről főleg Kovenant tud mesélni, hogy mennyi anyagot kap, így még egy vagy kettő ember mindenképp kellene, aki lemezkritikákat ír, de nem jön rosszul olyan sem, aki készít interjút, így vannak még lehetőségek.

70-es, 80-as, 90-es vagy 2000-es évek?

Gergő: Ez nehéz kérdés, én erre csak azt tudom mondani, hogy mind a négy! Túlságosan mindenevő vagyok stílusilag is és korokban is.

Kovenant: ezt persze csak a nosztalgia mondatja velem, de hetvenes-nyolcvanas. Elfogult vagyok, tudom, de akkor működött az a zeneipari rendszer, amiben minden a helyén volt. Ami ma megy, az siralmas és a zenészekre nézve megalázó. Zeneileg egyébként én is mindenevő vagyok, mai is vannak iszonyú király cuccok, sőt, mindig vannak, csak senkihez sem jut már el manapság, ez a szomorú.

A nosztalgiafaktort egyébként szerintetek mennyire lehet kiütni egy lemez megítélésekor? Vagyis az objektivitás mennyire tartható fent akkor, ha már nagyon régóta figyelitek a színteret?

Gergő: Ez egy jó és érdekes kérdés, a válasz pedig nem túl egyszerű. Azt gondolom, fenntartható, de nem könnyen, egy idő után „belefásul” az ember és egy hasonlóan jó korongot talán máshogy él meg elsőre, de ezért is kell 3-4 alkalommal végighallgatni egy lemezt legalább, mielőtt bármit mondasz róla. 🙂

Kovenant: Én 33 éve rockfanatikus vagyok. Utálom a nosztalgiát, irtom a retro-trendet, ahol csak tudom és amennyire az erőmből kitelik. Ez a metal/rockzene halála. 2016-ban a ma zenéjét kell játszani, nem David Coverdale-hasonmásversenyeket rendezni. Az ember nyilván érzelmileg kötődik a kamaszkorában megismert zenékhez és azok úgy beleégnek, ahogy később már egy korong sem tud. De azért egy Powerslave, egy South Of Heaven…
Imádom az összes 60-as, 70-es évekbeli zenét, minden jó zenét, de azoktól az előadóktól, akik azt és akkor lemezre vették.

Bush: Én egy fórumon, ahol a Fémforgács egyik pontozója van, megkaptam, hogy nem szeretem a hard rock vagy a blues műfajt. Ez egy hülyeség. Én egy gitáros vagyok / voltam, magamnak hazudnék, ha nem szeretném az összes olyan zenét, amiben gitár szól. Nekem meg mindegy, én anno annyi szart és jót hallgattam, hogy már nagyon kevés zenekar dob fel. Pl. most van két kedvencem: az egyik a The Void és The Continental. 

Személyesen ismeritek egymást?

Kovenant: hahaha, nem. 🙂

Gergő: Eddig még sosem találkoztunk, de tervben van.

Kovenant: Igen, de én leszek sajna a szűk keresztmetszet, mert nagycsaládos vagyok és nehezen mozdulok emiatt, de igyekszem majd.

Bush: Személyesen még nem, mert különféle, inkább az én hülyeségeim miatt nem sikerült. Tervben van a tali, sőt pólókat is készítünk hamarosan.

Gergő: Visszatérve az előzőhöz, ha más nem, akkor ha zenekarral valaki közelében járok, mindenképp összefutunk, de egyelőre még nem jött össze. Egy esetleges találkozót is már feldobtunk ötletnek, de még picit várat magára majd. 🙂

Van valami kérdés, ami nem hangzott el, de szeretnétek rá válaszolni?

Kovenant: Szerintem körülbelül ennyit tudunk. 🙂

Bush: Én azt szeretném még csak mondani, hogy szerintem a felvidékieknek mindenképpen támogatniuk kell egymást. Ezért is kezdtem bele anno a magazinba.