Beszélgetés a Cadaveres tagsággal

Nagaarum

2017. január 1.

0

A Cadaverest nem hiszem, hogy be kéne mutatni a magyar metalzenei életet nyomon követő arcoknak. A teknősbékás éveket is beleszámolva Körmi immáron 23 éve tépi a húrokat, és miután a CDT-ből kilépett, 2005-ben alapította meg azt a tribalcore hordát, ami december 12-én megjelentette az ötödik nagylemezét. Arra nem is gondoltam, hogy az anyag nem lesz nemzetközi szinten is versenyképes, viszont nem csak a produkció, hanem maga a zene is nagyon fogós, erőteljes, durvasága ellenére is jól hallgatható, és megjegyezhető lett ismét. Az alábbi kérdéseimre zenekari szinten kaptam válaszokat. Íme…

Figyelembe véve a futó zenei trendeket, észrevehető, hogy a saját stílusotok nagy hazai túlélői vagytok. Te hogy érzed ezt? Elégedett vagy azzal, ahol a banda jelenleg tart?

Körmöczi Péter: Részben elégedett persze, nagy dolog hogy még vagyunk… koncertezünk, lemezeket adunk ki. A saját utunkon járunk, talán mondhatjuk is azt, hogy saját stílusunk van, ami jellegzetes és felismerhető. Ez nagy dolog azt hiszem, így érezzük. Kompromisszumok nélkül tudunk számokat írni és megvalósítani önmagunkat. Kitartásunk példa értékű úgy érzem, de persze még könnyebb volna, ha egy kicsivel több mérhető sikerünk volna. Néha úgy érzem a szakma sem vesz minket észre, páran csak megmosolyognak minket, a legtöbb web-es média nem foglalkozik velünk. Hírt sem adnak rólunk, sem a lemezünkről annak megjelenéséről, úgy hogy folyamatosan küldözgetem az email-eket 1000 felé….mindegy, megszoktuk már ezt is. Vidéki zenekar vagyunk ebből is látszik. Most talán egy kicsivel több figyelmet érdemelne a lemezünk úgy érzem. Nem a kötelezőt hoztuk, amit egy vállrántással el lehetne intézni, de mi sosem voltunk annyira divatosak, sem azok akik haverkodni próbáltunk az internet „nagy megmondóival”. A legrosszabb az, amikor válaszra sem méltat jó néhány újságíró annyira menők, csak tolják a pár haver bandájukat orrba-szájba, csak hogy ingyen bemehessenek a bulijaikra és megigyák az ingyen sörüket…..vagy csak „külföldön léteznek jó bandák” – felfogás van….ami itthoni az égő és fáradt. Hagyjuk már ezt…..annyira fáradt vagyok ettől már…..a magyarországi metal újságírás a fikázásról szól kb, tisztelet a kivételeknek, akik hozzá is tudnak tenni a műfajhoz, nem csak elvenni belőle és rombolni!

Ti magatok érzitek azt a zenei változást, ami a Soul of a New Breed óta folyamatosan történik a Cadaveressel? Mennyire számít még, hogy a srácok ugráljanak a színpad előtt?

Körmöczi Péter: Igazából csak az számít. Ez az igazi visszajelzés. Ez az az erő, ami vért és lelkesedést pumpál az artériánkba is, ez az a visszajelzés, ami a legőszintébb reakció azok részéről, akiknek íródnak a számaink. A zenei változásunk – talán – mérhető, de drasztikusan nem változott. Én személy szerint egy jó ideje – már a CDT – idők óta ugyanazzal az elképzelésekkel álltam neki számokat írni. Kemény zenét szerettem volna mindig is játszani, dallamos, megjegyezhető, fogós énekdallamokkal, refrénekkel. Lehetőség szerint legyen modern, persze mutatkoznak fiatalkori hatások (thrash metal), de az énekkel szerettem volna közelebb kerülni a saját elképzeléseimhez. A dallamosabb zenék nagy részénél viszont a keménység foka nem volt számomra kielégítő, úgyhogy ezen szerettem volna változtatni a saját zenékben. Nehéz ötvözet ez, de izgalmas és nem annyira kiszámítható talán, mint sok minden másféle zene.
Egy nagyon szűk mezsgye, ami mégis olyan sok lehetőséget ad a kísérletezésre, de mégis felismerhető és saját stílussal bír ennyi év után, persze nem nélkülözve a legnagyobb hatások lenyomatait.

A hazai színtér alakulását mennyire követitek nyomon?

Delcsik Balázs: Követjük az online és a nyomtatott underground sajtót, Facebookról is kapjuk a híreket.
Sajnos ebben az évben is folytatódott az a tendencia, hogy underground szinten sikeres nagy múlttal rendelkező zenekarok, akik valódi minőséget és haladást képviseltek földbe álltak. Az okokat lehet tudni mindenki leírta közleménybe miért. Én sajnálom, mert nekem kezdő metálos koromtól ezekből a bandákból nem egy példaképnek számított.
Az utánpótlásnak rohadt nehéz dolga van 2017-ben mert triplán oda kell tenni azt amit mondjuk 10-14 évvel ezelőtt meg kellett lépni ahhoz, hogy köztudatba kerüljél, vagy legalábbis jól tudj indítani afelé…
Látok kurva jó fiatal zenekarokat délután 4-kor játszani, akik lelkesek bennük van a lendület és látok este 9-kor fellépni olyan zenekarokat, akik nagyon kétségbeesve néznek egymásra a 6-ik szám után is, hogy melyik riff honnan érkezik és csak egy nagy csörömpölést hallassz, emellett olyan mellszélességgel mászkálnak mintha minimum Ők lennének a Van Halen.
Rengeteg a banda, a színtér nagyon fel van hígulva óriási erőfeszítést igényel, hogy kitűnj a mezőnyből és tartsd is azt a szintet amit elképzeltél, amiért felfigyelnek rád. Ez mind a család, az idő és a pénz rovására megy, ha tényleg komolyan gondolod.
Nyilván nagyon sokan lemorzsolódnak 1-2 éven belül azok táborából, akik zenekarozni kezdenek. Hamar rájönnek, hogy az összes zenekari költség mellett (próbahely, stúdió, hangszer, kiegészítők) kurva nagy szopás leutazni pl. Tardosról Zalaszentgrótra a kocsmába játszani, főleg ha 25-en kíváncsiak rájuk (és ha két lábbal állnak a földön akkor sejteni fogják hogy egy frissen indult zenekarra nagy eséllyel ennyien lesznek kíváncsiak Mátraverebélyen is).
Nyilván nem dolgozhat mindenkinek az apja a Bank Of Venezuela caracas-i fiókjánál, így kétszer is meg gondolják, mire menjen el a zsír.
Összegezve rengeteg új feltörekvő zenekar van, akikben érzem a potenciált, de nekik sokkal többet (vagy inkább talán máshogy) kell hozni, mint amikor az én generációm kezdte. Aki ebből a színtérből kitűnik a zenéjével, kitartásával, színpadi előadásmódjával, világnézetével és pozitív hozzáállásával és látszik rajta, hogy tiszteli/szereti amit csinál az megérdemli a sikert stílustól függetlenül. Más kérdés, hogy ha ezek megvannak törvényszerű-e hogy „be is futnak” ugye.

Hammerworld mellékletként korábban is jelent meg lemezetek. A zenekarok jelentkezhetnek erre, azonban a ti esetetekben hogy ment a dolog? A kiadó állt elő ajánlattal, vagy ti kerestétek a lehetőséget?

Körmöczi Péter: Ez már a harmadik anyagunk, ami ilyen formában jelent meg. Közösen találjuk ki a feltételeket és dolgozzuk ki a stratégiákat. Kevés a felület, ahol meg lehet jelenni fizikai formátumokkal manapság. A könyvesboltokból eltűntek a CD-k, szinte teljesen. A Media Marktok szinte az egyedüli helyek – leszámítva pár boltot az országban – ahol lehet még CD-ket venni. Az újság nagy példányszámú, sok emberhez eljut és így azért még mindig nagyobb az esély arra, hogy meghallgassa az is a lemezünket, aki még soha nem hallott tőlünk egyetlen egy számot sem. Kölcsönösen erősítjük egymást mondhatjuk ezt is, de nagyon más lehetőségünk nem is nagyon maradt a jelen helyzetben.Azért azt elmondanám, hogy a lemez megjelenésével egy időben – a zenekartól – meg lehetett rendelni a lemez Digipack változatát, amit postáztunk is rengeteg embernek. Ez jó érzéssel töltött el minket. Vannak még akiknek számít a normális kivitelű CD a borító…..értük érdemes csinálni és pont ők azok, akik a színpad előtt állva átadják sok koncerten az energiájukat is! Köszönet érte és azoknak is , akik megjelenés előtt előrendelték az új lemezünket. Remélem nem okoztunk csalódást! 🙂

Az új dobosotokról Jakus Dávidról mesélnél nekünk? Hogyan jött képbe ő, és hogy érzed, miben más az elődeinél?

Jakus Dávid: Sziasztok, Dávid vagyok, és bár ez a két kérdés nem nekem szól, én kaptam a feladatot, hogy válaszoljak rájuk. 11 éves koromban kezdtem el dobolni, és azóta folyamatosan játszom aktívan zenekar(ok)-ban. Nem jártam tanárhoz, nem tudom a zeneelméletet, és nem tudok kottát olvasni sem. A zene szeretete és legfőképpen a zenélni akarás volt az, ami miatt autodidakta módon igyekeztem jobb lenni és fejlődni, több-kevesebb sikerrel. Nem mondanám annak a tipikus mindenhol játszó „zsoldos” dobosnak magam, de ennek ellenére nyilván megfordultam pár helyen. Elsősorban a bátyámmal voltak zenekaraink, először a Metalrain 11 évesen, aztán pár év múlva a Zamek. Mindkét zenekarral körbejártuk többször az országot, többnyire a Pokolgép elő-zenekaraként. Ha ilyen fiatalon kezd el zenélni az ember akkor benne van a pakliban, hogy ahogy öregszik, személyiségileg fejlődik, szép lassan megváltozik a zenei ízlése. Nálunk sem volt ez másképp, így lett szép lassan a visítozós, vírgázós, bőrgatyás metal-ból paraszt, rövid gatyás, panterás southern metal ügy. A Zamek feloszlása után folytattam a parasztkodást a székesfehérvári Stiff Bastard-ban 2 évig, illetve jó pár próba erejéig megfordultam a zalaegerszegi Hayseed-ben (anno Monastery). Mióta a Stiff feloszlott, egyetlen „aktív” zenekarom a djent-szerű Absent Distance, de csak 2016. márciusáig, amikor is beszálltam a Cadaveresbe. A képbejövésem egyik oka egyértelműen az, hogy az előző dobosnak, Viniczai Szabolcsnak gyermeke született, így tökéletesen érthető, hogy emiatt kénytelen volt hanyagolni a zenekart. A másik ok, hogy mivel a zenekaraim többsége székesfehérvári volt, így nagyjából képben lehettem Körminek, mivel folyamatosan a környéken mozogtunk valamilyen formában.
A Cadaveres gyerekkorom kedvenc magyar zenekara, és amikor 14 évesen a turnébuszban először hallgattam meg a Soul Of A New Breed lemezt bátran állítom, hogy azonnal megváltozott bennem kb. minden zenével kapcsolatos érzés és nézet (és azzal a lendülettel el is ment a kedvem az esti fellépéstől). Nem kérdés, hogy hatalmas megtiszteltetés gyerekkorom „hőseivel” egy színpadon állni, lemezt írni velük, stb.. Hogy miben vagyok más az elődeimnél? Erre a kérdésre tényleg nem nekem kéne válaszolnom, de megpróbálok. Mivel egy fiatalabb generáció tagja vagyok, így a zenei ízlésem többnyire gyökeresen eltér az előző dobosokétól (legnagyobb szakmai példaképem Matt Greiner). Bár igyekszem, hogy a játékommal nagyjából hű legyek a Cadavereshez (hiszen mind Homonnai Gergő, mind Szakács Józsi gyerekkorom nagy szakmai etalonjai), bennem van az is, hogy kicsit színesítsem a dolgokat, hogy egy kis frissebb, modernebb vért pumpáljak a megszokott, jól bevált sémák ereibe. Külön megtiszteltetés, hogy ebben szabad kezet is adnak a többiek.

A felvételek hol készültek, és a dalszerzés során mennyire kaptatok produceri segítséget? Leginkább az énektémákra vagyok kíváncsi, mert Zoli ezúttal nagyon odatette a szintet.

Bölcsföldi Zoli: A felvételek a dobfelvételek kivételével a SongSong Production érdi stúdiójában készültek Varga Zoli felügyelete mellett. A dobokat a SuperSize stúdióban dobolta fel Dávid. Mind a két helyszín látható a youtube csatornánkon a stúdiós videókban, amiket Körmi rögzített az ITT Nokia típusú rádiótelefonjával 🙂 Persze csak viccelünk, a videókat Sir David Attenborough és stábja készítette igazából 😉
A dalok fő témáit és az első demóverziókat még Varga Zoli nélkül készítettük el. Mindenki felveszegette a rá eső részt otthon, majd ezeket a félkész verziókat küldtük el Zolinak, aki meghallgatta az anyagot és ahol úgy érezte, a struktúrákat megváltoztatta. Átszabta a dalok részeit, javaslatokat tett egy-egy rész megváltoztatására vagy díszítésére, így alakultak ki a végleges verziók.
Alapvetően most egy teljesen másfajta felvételi metódust próbáltunk ki, ahol nem az énekfelvétel volt az utolsó, hanem az első! A meglévő és már átszabott demókra mentek rá az énekek, hogy ezt követően a dallamvonalat kövesse le, vagy támassza alá a dalokban található egyéb kiegészítő díszítés.
A fő énektémák tekintetében 80-90%-ban saját ötleteimet hoztam. Ahol elakadtam ott jött be Zoli zsenialitása vagy Körmi egyéb ötletelése. Nekem a vokálok szempontjából teljesen máshogy jár az agyam, mint Zolinak. Ez a kettőnk közti különbség a korábbi lemezeken is szerintem egészen jól működött és ez most sem volt máshogy. Ahogy én gondolkodom, az valószínűleg unalmas lenne végig egy lemezen, de Zoli zeneileg sokkal képzettebb, és az Ő vokál ötletei egy énektémának teljesen más ízt adnak, mint az én ötleteim.
Voltak olyan dalok, mint pl. a nyitó Event Horizon, ahol a főtéma megírása közben már hallottam a fejemben az alátámasztó, kiegészítő éneksávokat, így ezt gyorsan rögzítettük is különösebb agyalás nélkül. Voltak azonban olyan esetek is, ahol vagy nem volt egyáltalán ötletem a főéneken kívül, vagy nem volt túl meggyőző azaz ötlet… Ilyen esetekben aranyat ér Zoli, aki a kis Casio szintijével 5 perc alatt egész énekkarnyi ötletet talál ki nekem, majd ezekből elkezdünk szemezgetni, esetleg tovább ötletelni!
Szóval a főtémák nagyrészt tőlem jöttek, de ez önmagában semmit sem érne, ha nem lenne alápakolva úgy, ahogy az hallható a lemezen 🙂 Zoli mindig nagy segítség számunkra és ezt nem győzzük hangsúlyozni eléggé!

Hogyan születnek a Cadaveres nóták? Vannak klasszikus értelembe vett próbáitok?

Körmöczi Péter: Természetesen igen, mi még azért a régi iskolához tartozunk.Otthoni felkészülő gitározások vannak, ahol születtek ötletek, ezeket általában a próbahelyen közösen tisztáztuk le, fejeztük be a nóták összerakását. Csináltunk próbatermi felvételeket, aztán ezek alapján íródtak midi-dobok számítógépen. Ezekre a dobalapokra aztán történt egy otthoni rágitározás, majd Zoli ezekre a felvételekre énekelt fel ötleteket otthon. Így már egy egész jó minőségű demo-felvételekkel tudtunk dolgozni, amiket lehetett hallgatni, vagdosni is….tovább gondolni a tempókat, témákat. Ezekkel a felvételekkel tudtunk elkezdeni a stúdióban dolgozni. Itt már ugye belépett Varga Zoli a képbe (SongSong Production) és indultak a felvételek ezekre a megcsinált dobalapokra. A felvételek legvégén pedig a SuperSizeban feldobolta Dávid a végleges dobokat.

Ahogy figyelem, ti nem álltatok be a nyolc húros klubba. A mai napig hat húros gitárokkal és öthúros basszerrel nyomjátok. Milyen hangolást használtok?

Göbölös Kálmán: Igen. Ennek egyik oka, hogy a számaink nagy része normál C hangolású. A kezdetektől ez a meghatározó, bár mindegyik lemezen helyet kapott pár más hangolású szerzemény. Ezek főleg a normál C-ből legkönnyebben előállítható drop-A#-ban íródtak, melynél csak a legmélyebb húrt kell egy hanggal lejjebb tekerni, így koncerten is könnyen előadhatóak gitárcsere nélkül. Ezen kívül a mindStream lemezünkön normál B-s számok is hallhatóak. Ott kicsit jobban kísérleteztünk.
Igazából az eddig kialakított hangzásvilágunkon nem nagyon akarunk változtatni, mivel még sok lehetőséget látunk benne. Annyival kiegészítve, hogy lemezről lemezre nőtt a drop-A#-s számok aránya a C-sekhez képest. Ez nem egy tudatos folyamat terméke, hanem egyszerűen magától jött, mivel mindig is gondolkoztunk mindkét hangolásban. Lehet hogy a következő lemezen még több lesz belőlük, de az is lehet kevesebb. Ki tudja?
Viszont ennél mélyebb hangolást nem tervezünk, és mivel a hat húros gitárok ezt – sőt még egy kicsit mélyebbet is – lazán elviselnek, feleslegesnek tartjuk a hét-, és főleg a nyolc húrt.

Sok banda elrejtőzik a rajongók elől, nálatok ez nem jellemző, így rákérdeznék, hogy mivel foglalkoztok a hétköznapokon?

Körmöczi Péter: Mi nem vagyunk ilyen rejtőzködős fajta. Sokan azt gondolják, hogy ettől menőbbek lesznek és ezen keresztül is csak abba ringatják magukat, hogy ők profi zenészek és ebből próbálnak megélni, de ez azért is így van mert messzire elkerülik a normális munkahelyeket. Itt Magyarországon ez szerintem nagyon nevetséges, de ez a szemlélet nem minket jellemez. Normális polgári munkahelyeink vannak, reggel időben indulunk munkába….Kálmi tervező mérnök Szekszárdon, Dávid egy hangszerboltba dolgozik Fehérváron, én egy tetováló stúdióban szintén ott. Zoli egy bankban Budapesten, Balika pedig Szentendrén a családsegítőnél végez nagyon lelkiismeretes és fontos munkát elhivatottságból.

Mik a távlati tervek? Gondolom meg lesz futtatva a lemez. Hol lehet titeket látni jövőre?

Körmöczi Péter: Jövőre a klipeké és a koncerteké a főszerep. Február 3-án Budapesten a Dürerben lemezbemutató koncertünk lesz, amit szeretnénk rögzíteni is és talán kiadni majd belőle valamit, ha jól sikerül…..várunk mindenkit a felvételre!!!