Mortem – interjú

zemial

2007. március 1.

0

Még a debreceni Chromized Land -en sikerült felfigyelnem rátok, azóta sok minden történhetett veletek. Viszont megkerülhetetlen, hogy ne a kezdetektől induljon a beszélgetés. 


Madura János: 2004. májusában, több hónapnyi noszogatás után vett rá az énekesünk, hogy alapítsunk bandát. Voltak már korábban is – 1996-1998 táján -próbálkozásaink, de valami mindig közbejött… Tudni kell, hogy volt 2-3 éves „kivonulásom” a metal színtérről, amikor kizárólag egészen más stílusú zenék foglalkoztattak (neofolk, dark ambient, industrial, ritual, noise, stb.), egyrészt ezért tétováztam, másrészt nem szerettem volna újra pár hónap zenélés után „hoppon maradni”. Szóval hárman kezdtük el (Szabó Szabolcs – ének, Bacsa Péter – ének, aki rövidesen távozott, s jómagam). Megkértük régi cimboránkat, Krivánik Dánielt, hogy szintizzen és az első próbán csatlakozott Zsigó László is. Akkoriban egy próbateremben nyomtuk a másik zenekarával…ez teljesen spontán jött. Kb. egy éve találtunk csak rá basszusgitárosunkra, Popomájer Tiborra, előtte samplereztük a basszust próbákon és koncerteken is. Tehát így alakult ki a jelenlegi felállás:

Szabó Szabolcs – ének
Popomájer Tibor – basszus
Krivánik Dániel – szintetizátor
Zsigó László – gitár
Madura János – gitár, programozás

A zenétek eléggé egyedi a mai undergroundon belül is, meg alapvetően sem sokan játszanak élő dobos nélkül. Nálatok hogyan jött ez a dolog? 


M.J.: Hízelgő, hogy ezt mondod! Minden új dal elkészültekor észrevesszük, hogy az az eddigi legjobb, úgyhogy remélem nyújtunk még kellemes meglepetéseket! A megalakuláskor felmerült a doboskérdés, de nem találtunk senkit. Adott volt a dobgép lehetősége, régóta dolgozom géppel a fent említett stílusokban, ismerek néhány zeneszerkesztő programot, stb. Sokszor filóztunk, hogy kellene élő dob, mert nagyon kevés klubban adottak a technikai feltételek arra, hogy jól megdörrenjen, de ezidáig nem volt szerencsénk ahhoz, hogy kipróbálhassunk valakit. Így persze kényelmesebb is, ráadásul plusz effektekkel, samplerekkel tehetjük teltebbé a soundot, de ez a kérdés nincs lezárva, várjuk a jelentkezőket…!

Nekem csak a 2006-os Eső című anyagotok van meg (örök hála érte!), ami kifejezetten igényes csomagolásban látott napvilágot. Mennyire ismertek meg titeket általa, vagy a koncertek által már a hazai rockerek?


M.J.: Ezt tőlük kellene megkérdezni! Maximum itt, keleten ismerhetik néhányan a nevünket, de lehetőségeinkhez képest igyekszünk minél több helyre eljutni.

A közönség hogyan fogadja a dobos hiányát ? Nekem kifejezetten tetszett a színpadi teljesítményetek, és tényleg kellett hozzá vagy 3 szám, mire leesett hogy nincsen dobos! Ez még sosem okozott gondot?


M.J.: Vannak klubok, ahol elég sűrűn játszunk, ezeken a helyeken már megszokták, elfogadták így a zenekart, de egy-egy új helyen szinte mindig akadnak beszólások, hogy „pontos a dobosotok”, s a zenekar bemutatása után jön általában, hogy „és a dobost hogy hívják?”, haha!

A szinti mellesleg nagyon meghatározó nálatok, de a lehető legjobb értelemben. A szinti-témákat a gitárokhoz igazítjátok, vagy épp fordítva? 

M.J.: Általában a szinti igazodik a riffekhez, vagy a dob megírása közben beépített samplereket/bejátszásokat hozza.

A második demón az ének már teljes egészében magyarul íródott. Ez sem gyakori, és sokkal bonyolultabb mint angolul írni. Ez így is marad most már? Mit tudnátok elmondani a szövegeitekről? Miért döntöttetek úgy, hogy csak magyarul fogtok énekelni?


M.J: Az első CD-n csak két angol nyelvű dal van (ha nem számoljuk az isntrumentális intro és outro címeit), ebből az egyik ráadásul olyan, amiben nincsenek gitárok, ez nagyjából az Eső Santa Soledad-jának a testvére mind hangulatban, mind hangszerelésben. A kezdetektől magyar dalszövegekben gondolkodtunk, ez teljesen természetes volt, tehát nem sokat bajoltunk ezzel.

Szabó Szabolcs: Viszont tervbe van véve egy maxi CD, amelyre néhány dal angol verzióját is felénekelném. Ez az anyag főként promóciós célból készül, amellyel meg akarunk célozni néhány külföldi kiadót is.

Íródnak már az új számok ? Nálatok ez inkább próbatermi feladat, vagy otthon megíródnak az alapok, esetleg a teljes nóta ?

Sz.Sz.: Szerencsére elég termékenyek a fiúk, rengeteg új dalunk van, s mivel koncerteken feldolgozásokat nem nagyon játszunk, így büszkén mondhatom, hogy akár másfél órás koncertet is le tudunk bonyolítani kizárólag saját szerzeményekből.

M.J.: Na igen, a dobgépnek az a legnagyobb átka, hogy nem tudunk jammelni. Másrészt sajnos (vagy nem?) vagyunk annyira önfejüek, hogy kész dalokat viszünk próbákra. Eddig Zsigivel önzősködtünk, most kezd beszállni a dologba Tibi is és reméljük a legjobbakat! Hogyne, tulajdonképpen már megvan egy teljes lemeznyi új dal, de még írunk kiapadhatatlanul, hogy a majdani nagylemezre a legjobbakat tehessük fel.

A jövőt tekintve mit tudnál elmondani koncertekre, esetleg egy nagylemez mikorra várható?

M.J.: Folyamatosan keressük a kapcsolatokat, kezdünk egyre jobban mozgolódni, de mivel egyikünk sem nyert a lottón, nagyon nehéz. Megfontoltan, kisebb, de határozottabb lépésekkel kell haladnunk; reméljük, hogy a kitartó munka meghozza majd az eredményét. Most szeretnénk készíteni egy videoklipet, ehhez a már  említett maxit, és ahogy mondtam, folyamatosan írjuk a dalokat a debütáns nagylemezhez, ami ezév végén vagy következő év elején kerül majd rögzítésre. A kiadás és a terjesztés még a jövő zenéje, de annyi biztos, hogy folytatva a „hagyományt” ismét rendhagyó csomagolásban lesz majd tálalva…

Sz.Sz.: Ahogy Jani is említette, lépésről-lépésre, megfontoltan szeretnénk haladni évről-évre, semmit nem elkapkodva. Mindig új célokat tűzök ki magam és a zenekar elé és úgy látszik, hogy a számításaim eddig bejöttek az elmúlt években. Most is vannak célok, újabb városokba eljutni és már most úgy látszik, hogy ez az év is a tervek szerint alakul majd. Lassan, de töretlenül szeretnénk előre haladni.

Az „Eső” demótok végig sodró lendületű, és a hangzása is nagyon erősre sikeredett. Hol vettétek fel ? Mennyi ideig tartottak a munkák?

M.J.: Érdekes, mert mi nem teljesen vagyunk megelégedve a végeredménnyel. A koncertjeink hangulatátol mérföldekben mérhető a távolsága. A próbatermünkben rögzítettük, a keverést és a masterizálást is mi csináltuk, ami több időt, energiát igényelt, mint maga a felvétel. Tulajdonképpen 3-4 hónap.

Sz.Sz.: Rengeteg munkánk fekszik ebben az anyagban, mindent magunk teremtettünk elő ahhoz, hogy ez az EP létrejöjjön. Valóban nem vagyunk vele megelégedve, lehetett volna sokkal jobb is, de ez volt a maximum amit akkor önerőből megvalósíthattunk. A koncertjeink azonban önmagukért beszélnek…

Többeknek nem ez az első és/vagy egyetlen zenekara a honlapotok szerint. A Mortem mekkora prioritással bír nálatok? 

M.J.: Zsigi a Vertigo nevű Metallica tribute zenekarban játszik, Tibit a mátészalkai Insomniaból „csábítottuk el”, ami azóta feloszlott, de most talán újra fog működni. Nálam  kicsit „neccesebb” a helyzet: van egy Our God Weeps nevű neo-classical próbálkozásom, amit egyedül viszek. 2003-ban jelent meg egy lemez az osztrák Hau-Ruck gondozásában, tavaly egy 7″ bakelit az olasz Ars Benevola Mater égisze alatt, s volt néhány válogatáson való szereplés is. Danival és egy „külsős” taggal Deus Absconditus néven nagyjából hasonló stílusban, mégis másképpen zenélgetünk, aminek nemsokára szintén egy 7″-es kislemez lesz az eredménye az olasz kiadónál. Végül, de nem utolsó sorban Zebaoth néven Szabival alkotunk egy ún. martial/orchestral industrial stílusú projektet, amelynek tavaly jött ki a debütáns EP-je a magyar MozgaloM Records-nál, és most volt egy válogatáson való szereplés is. Amúgy a MorteM bulik intrói Zebaoth szerzemények, azokból le lehet szűrni, nagyjából miről is van szó. Szóval nem unatkozunk, de ezek a side-projektek egyáltalán nem hátráltatják a zenekart, sőt még jobban összekovácsolnak minket. Azt az érzést, amikor rákezdünk öten a próbateremben, semmilyen otthoni egérklikkelés meg kütyücsavarás nem pótol, külföldi kiadványok ide vagy oda…

Nyírbátorban mennyire vagytok ismertek? Mekkora a helyi Mortem fan-club? J Alapvetően mekkora az érdeklődés a metal zene iránt arrafelé?

M.J.:Eléggé ismertek vagyunk, kis város ez, szinte mindenki tud mindent. Van pár tucat lelkes ember, de fan-clubot tudtunkkal még nem alapítottak, haha! Vannak rockerek, nem hiszem, hogy többen vagy kevesebben, mint bármelyik más városban, de 90%-uknak már túl durva a MorteM zenéje.

Sz.Sz.: Nem annyira megy itt ez a stílus, bár még itt, Nyírbátorban csak-csak, de tőlünk keletebbre (Mátészalka, Fehérgyarmat, Záhony stb.) már nem igazán van tábora a death metalnak. Nem is nagyon visszük túlzásba errefelé a koncertezést… Debrecenben viszont van egy kisebb rajongótábor, már-már fan-club szinten, akik rendszeresen figyelemmel kísérik minden megmozdulásunkat, állandó jelleggel írnak a honlapunk fórumába és tőlük távolabb eső koncertekre is ellátogatnak. Ennek mi nagyon örülünk, ezúton is köszönet és üdvözlet nekik!

Kik hatottak rátok leginkább? Mi volt az elképzelésetek a zenekar alapításakor, milyen zenét szeretnétek játszani? Úgy érzitek sikerült a kívánt irányba elindulni? 


M.J.: Ez érdekes, mert nem pont ilyen zenét akartunk játszani. Tudtuk, hogy a dobgép – akármilyen jó hangmintákkal dolgozol – sohasem lesz olyan, mint az élő dob, ezért „ha lúd, legyen kövér” alapon plusz effektekkel toldottuk meg, adva az egész alapnak egyfajta indusztriális jelleget. Konkrétum nem is volt mondjuk hogy death, black, extreme vagy industrial skatulyákon belül kell dalokat írnunk, annyi bizonyos volt, hogy durva, fogós metal zenét akarunk játszani hörgéssel, károgással. Úgy gondolom, folyamatosan keressük azt a megszólalási formát, amit teljesen magunkénak tudhatnánk, amivel maximálisan elégedettek lehetnénk. Igen, mindenképen a kívánt irányba indultunk el. Zsigi például a thrashesebb dalokat hozza, durvább zenéket nem is nagyon hallgat, inkább a dallamosabb dolgok elkötelezettje. Tibi leginkább az északi death metalt érzi magáénak, de a metal stíluson belül szinte mindent meghallgat. Dani az igazi „mindenes” közöttünk, a komolyzenétől a grindcore-ig szinte minden felcsigázza.

Sz.Sz.: Zene terén én is mindenevő vagyok. Temészetesen fő kedvenc már hosszú évek óta a death metal, amellett a black és grindcore dolgok, de rock és metal terén sokmindent szeretek, mert így, közel a harmadik x-hez sokkal nyitottabb az ember, legalábbis magamon ezt tapasztalom. A death színtér énekesei közül rám főként olyan nagy nevek hatottak, mint Glen Benton (a Deicide az elsőszámú favoritom), Chris Barnes, George „Corpseginder” Fisher, de nagyon kedvelem a Devildriver énekes Dez Fafara hangját is. Nem szeretem a hörgésben sem, ha egysíkú, mert egy idő után az unalmassá válhat. Dallamos éneket nem igazán akartam soha, brutális zenében szerintem a hörgés/dallamos ének váltakozása elcsépelt dolog, bevallom nem is igazán tetszik, pont ezért hanyagoltuk eddig is ezeket a dolgokat, de próbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból, napról napra fejlődni és a hörgés keretein belül minél több hangfekvésben kibontakozni. Bár rengetegen dícsérnek koncertek után (ami mindig nagyon jólesik), soha nem vagyok teljesen elégedett. Maximalista vagyok, talán túl szigorú is magammal, de mindig megvan a kemény munka gyömölcse és talán pont ez a maximalizmus jön le a koncerteken. Szeretnék még brutálisabb hangokat kicsikarni magamból.

Kiadó érdeklődött-e már irántatok ? Kivel kötnétek szívesen szerződést ?

M.J.: Sajnos nem. Bárkivel, aki jobbat ajánl annál, hogy szerzői kiadásban jelentessük meg a nagylemezt, haha!

Az első demó mára gyakorlatilag beszerezhetetlen, lesz-e valamikor egy újrakiadás? A borító mindkét demó esetében nagyon hangulatos. Kinek a munkája?


M.J.: Az első demót tulajdonképpen a megalakulás után három hónappal rögzítettük, csak azért hogy legyen valami a kezünkben. Az egy nagyon korai szárnypróbálgatása a zenekarnak. Egy esetleges újrakiadást csak úgy tudnék elképzelni, ha újra rögzítjük, némiképpen átformáljuk a dalokat. Erről eddig nem volt szó, de ha megtörténne, akkor azt csupán érdekességképpen tennénk. Koncerteken is egy, max. két dalt játszunk róla. Most minden erőnkkel a majdani nagylemezre összpontosítunk, ez most a legfontosabb, egyenesen előre, utána ráérünk ilyeneken agyalni.
A borítókat én készítem, örülök, hogy tetszenek! A zenekar abban a szerencsés helyzetben van, hogy tulajdonképpen ezzel illetve ilynekkel keresem a kenyerem, így nem kell külsősöket bevonni ebbe a folyamatba. 

Szetnétek még valamit megosztani a Fémforgács olvasóival ?

Sz.Sz.: Talán itt megköszönném a rajongóinknak a pozitív hozzáállást, a többi zenekarnak azt, hogy együtt zúzhattunk és remélhetőleg fogunk is még sok-sok éven keresztül, és személy szerint megköszönném zenésztársaimnak, hogy egy emberként megyünk előre, mert itt mindenki ugyanolyan fontos láncszem. Mind az öten szerves részei vagyunk a zenekarnak, mindenki szervez, intéz amit tud, így tolva a MorteM szekerét, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

M.J.: Most frissítjük a honlapot, látogassátok meg: www.mortem.fw.hu  Bármilyen észrevételetek, kérdésetek, javaslatotok van, bátran keressetek meg minket bármelyik elérhetőségünkön.