Longing for Dawn
Egy éve, hogy megjelent a második lemezetek. Milyenek voltak a reakciók? Milyen visszajelzéseket kaptatok a rajongóktól és a kiadótoktól? Elégedettek vagytok a lemezzel?
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a mai napig, a legtöbb kritikus dicsérően nyilatkozott a lemezről. Maximálisan elégedett vagyunk a lemezzel, érezhető a fejlődés az első lemez óta, mind zeneírás terén, mind a lemez hangzásában.
Próbáltam felkutatni a zenekar hátterét, de nem sok vagy majdnem semmilyen információ sincs a neten rólatok. Mondanál pár szót a kezdeti időszakotokról? Mi volt az alapkoncepciótok? Demót rögzítettek valaha?
A Longing For Dawn 2003-ban alakult, azzal az alapkoncepcióval, hogy játszunk valami lassú, érzelemdús és atmoszférikus zenét. A mai napig ez a koncepció van érvényben. Ez jön belőlem, ha leülök zenét komponálni. Soha nem rögzítettünk demót, az első anyag, amit fel is vettünk az első lemezünk, minden hiányosságával. Az volt az első kísérletünk, de azt hiszem kiállta az idő próbáját.
A Doom, még inkább a Funeral Doom nem a leggyakoribb műfaj Kanadában, amennyire tudom mindössze egyszámjegyű doom zenekar tevékenykedik nálatok.
Igen, kevesen vagyunk, de egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a témában. A másik legígéretesebb zenekar Montralból amit melegen ajánlok az a Towards Darkness, egy nagyon különleges zenekar, és mellesleg a gitárosunk, Simon is játszik benne.
Hogyan és mikor szerződtetek a Grau Records-hoz? Ők kerestek meg titeket, vagy fordítva? Előre eldöntöttétek, hogy európai kiadóhoz szerződtök, pl. a jobb promóció miatt ? Hogyan látjátok, a kanadai és az ameriaki piac mennyire érdekelt a klasszikus metal zenék életbentartásában?
Mi 2005-ben szerződtünk a Grau Records-hoz, miután kiadtam az első lemezünket a saját kiadómon, a Twilight Foundation-ön keresztül. Meg akartuk nézni, hogy egy európai kiadót érdekelne-e a mi zenénk. Tudtuk, hogy a doom metal arrafelé sokkal népszerűbb. Miután az új lemezből elkezdtük kiküldeni a promóciós CD-ket, a Grau volt az, ami a leginkább érdeklődött irántunk, és le is szerződtünk 3 albumra hozzájuk. Mi elégedettek vagyunk a munkájukkal, ők sokat tesznek értünk, és azt is tudjuk, milyen nehéz ezt a zenét eljuttatni a nagyközönséghez. A Doom Metal valószínűleg soha nem lesz a legnépszerűbb műfaj, sem itt, sem az USA-ban, de egyértelmű hogy van helye a palettán, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
Te vagy a fő dalszerző, vagy ez egy közös munka eredménye? Ki írja a szövegeket és miről szólnak? Mások zenéje téged inspirál? Te miből merítesz ihletet?
Én vagyok a fő dalszerző a zenekarban, és én tervezem meg az atmoszférikus részeket és a főbb dallamokért is én felelek. Nemrég fejeztük be a harmadik lemez felvételeit, és bár én írtam a zenét, együtt öntöttük végső formájába. Több volt a közös munka, mint eddig bármikor, a harmadik lemez jóval csiszoltabb, több idő és odafigyelés volt a nótákra szánva, és mindenki beleadta a saját személyét. Mi mind nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.
A szövegeket az énekesünk, Stefan írta, többnyire érzelmi állapotokról szólnak, emberi kapcsolatokról, szorongásról és így tovább…
Ez érzéseimet transzponálom át a zenébe, ehhez jönnek még Stefan szövegei. Megtaláltunk egy közös és természetes szimbiózist, ő is rá tud hangolódni a zenémre, és én is az ő szövegeire. Az érzéseinket hétköznapi benyomásokból merítjük, és a természet magasztosságából. Én nemrég belevittem egy mélyebb, spirituálisabb és ritualisztikus élt is a zenénkbe, és ez új jelentést adott és mélységet adott a zenekarnak.
Szerettek koncertezni? Milyen gyakran vagytok színpadon? Kanadán kívül játszottatok már? Hová szeretnél még eljutni a zenéddel? Hogyan viszonyulsz a járulékos szerepkörhöz, amit egy zenésznek viselnie kell, mint interjúkra válaszolni, egyéb dolgok, amik elvonják a figyelmedet a zeneírásról?
Mi kifejezetten szeretünk koncertezni! Számunkra ez egyfajta rituálé, a kiterjesztése egy magasabb szintű energiának, a felsőbbrendű félelem feltöltése pozitív erővel. Nem játszunk túl gyakran, jó lenne ha több lehetőséget kapnánk. Eddig csak Kanadában sikerült fellépnünk, de feltett szándékunk egy turné Európában amilyen hamar csak lehet. Még mindig elég nehéz ezt összehoznunk, eléggé ismeretlen a nevünk, és a doom amúgy sem vonz túl nagy közönséget. Reméljük, 2008-ban ez is össze fog jönni!
Szeretek különböző dolgokat végezni, pláne ha kapcsolódik a zenéhez. Van két kiadóm is, a Cyclic Law (Dark Ambient/Industrial) és a Twilight Foundation (Doom/Black/Experimental), jóval több dolgom is akad, mint csak a zeneírásra fókuszálni.
A kanadai telek és az ottani emberek mentalitása hatott rád zeneileg? De úgy általában, milyen az metal-élet Kanadában? Errefelé nem sokat tudunk róla!
Nos, a természet eléggé erőteljes hatással van ránk. Én és Stefan mindketten a városoktól távol élünk, így mondhatni együtt élünk a természetes környezettel, és ez nagy szerepet játszik a kreatív folyamatokban. A metal-színtér eléggé változatos, sok minőségi zenekarral főleg Quebecben. Itt a legnagyobb a színtér, és a death és black metal a legnépszerűbb műfaj.
Mi van a többi zenekaroddal? A myspace-es oldalon említve van több is, mint pl. az Activity, Visions. Hogyan tudod minden zenekarodban a maximumot nyújtani? Ezek mind projectek és a L.F.D. a fő zenekarod?
Mi mind játszunk más projektekben a főzenekarunk mellett, Simon, a gitárosunk két másik black metal zenekarban is játszik: Veneficium és Esker; Étienne a bőgősünk szintén játszik a Veneficium-ban, François a dobosunk az Utlagr nevű black metal formációban érdekelt, és van egy kisegítő dobosunk is, aki számos más zenekarban aktív, végül Stefan az énekesünk a Seized-ben is énekel, ez egy sludge project. Én még 2 szóló Dark Ambient zenekart is viszek, a VISIONS-t és egy régi projektet, az INSTINCTS-t. Minden projekt más és más, így felfedezhetek és kiterjeszthessek minden új érzést, ami nem férne bele a fő zenekar koncepciójába. Mindegyik projektem fontos nekem, de a Longing for Dawn és a Visions a két főzenekarom, amikkel koncertezek is. A Visions-szel fel is léptünk tavaly Budapesten, nagyon jó élményeim vannak Magyarországról!
Mi a foglalkozásod? Milyen zenét hallgatsz otthon vagy a kocsidban? Egész életedben zenész akartál lenni? Láttam egy fekete Gibson-t a kezedben egy képen. Nagyon szép darab, mik vannak még a birtokodban?
Az időm java részében a kiadómmal foglalkozom, és zenét írok. A stúdiómban még maszterizálással is foglalkozom, és részmunkaidőben egy színház bárjában vagyok felszolgáló.
Zenei ízlésem eléggé változatos, dark ambient, black metal, folk vagy épp minimal techno amit hallgatok… Nagyon fiatalon elkezdtem zenével foglalkozni, elsajátítottam sok mindent, furulya, orgona, dob, gitár, stb… a zene mindig fontos szerepet töltött be az életemben. A fekete Gibson Simoné, az enyém egy Epiphone Les Paul modell Gibson Pick Up-okkal. Nem olyan jó, mint az övé, de teszi a dolgát. Van ezen kívül még pár tibeti akusztikus hangszerem is, amit használok, és rengeteg számítógépes effektust használok.
Mit tudsz Magyarországról, és a mi Doom zenekarainkról?
Ahogy említettem, tavaly voltam először Magyarországon, két hetet töltöttem Budapesten, de pl. elmentem hajón Esztergomba is. Kedvelem Budapestet, az egyik legérdekesebb város, amit valaha láttam. Sajnos egyetlen magyar zenekart sem ismerek, de idővel utánanézek párnak.
Érdeklődtök a kezdő zenekarok zenéje iránt? A LFD relatíve egy fiatal zenekar, és a legtöbb ilyen általában megtesz mindent, hogy a régi zenekarok az ő nagy hatásaik, de többnyire közük sincs hozzá, és legfőképp nem eredeti, amit csinálnak. Viszont a LFD egy kivételesen egyedi zenét produkáló banda, akiknek vannak saját ötleteik, nem csak legyártják a sokadik variációt egy témára.
Igen, nagyon fontos, hogy halljon az ember valami különlegeset, vagy legalább egy új megközelítését egy zenei műfajnak. Nincs szükség újabb klónokra, de ez sajnos elég népszerű jelenség manapság. Az ilyen zenekarok a szememben semmik, ez a kreativitás és az egyéniség teljes hiánya. Büszke vagyok, hogy úgy látod, hogy saját stílusunk van. Pontosan ez az, amiért küzdünk. Nyilván vannak zenekarok, akik hatással vannak rám is, de a fő cél, hogy a saját érzéseimet kiterjeszthessem, egy kiválasztott stílusban, de talán egy teljesen egyedi perspektívából. Ez az, ami inspirál a zeneírásban. Sajnos a rengeteg klón felduzzasztotta a színteret, ennek minden negatív következményével.
Mik a terveid a jövőre nézve? Akartok változtatni a stílusotokon, vagy ez már a védjegyetekké vált?
Fejlődünk és változunk, ez természetes. Remélem, az új lemez bizonyítja majd ezt. Épp csak mélyebbre ástunk ott, ahol eddig is tevékenykedtünk. Atmoszférikusabbá tettük, spirituális mélységet adtunk a zenénknek, érzelmesebb dallamokat írtunk… de a fő koncepció és a hangzásunk mindig ott lesz. Azt tervezzük, hogy azt csináljuk, amit szeretünk csinálni, és talán egy Európa turné hamarosan.
Köszi a válaszokat, és sok sikert a megkezdett úton!
Köszi Zola az interjút és a támogatásotokat, hosszú életet a Fémforgácsnak!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
