Agrypnie interjú

haragSICK

2008. augusztus 29.

0

Torsten Hirsch-sel készítettem e-mailes interjút, s volt pár félreértésünk – tehát gyakran segítség a Metal-archives.com, de van hogy átok… ez esetben utóbbi, de nézzük a kérdezz-felelek dolgot… Először is, hogyan fogadták a kritikusok és milyen vélemények alakultak ki az új lemezzel kapcsolatban?

– A kritikák és a vélemények az új lemezről minden visszajelzés alapján fantasztikusak és arról tanúskodnak mi valóban remek munkát végeztünk.

– Te frontembere vagy a Mystic Circle-nek, semmit nem hallani a csapatról mostanában, mi a helyzet? Létezik, megszűnt?

– Nem! Én nem vagyok a Mytic Circle frontembere! Ezpharess és én gondolunk olyanra, hogy közösen valósítunk meg dolgokat a Mystic Circle-lel kapcsolatban, ám ezek valójában soha sem realizálódtak. Ezpharess egy igazán okos és ötletes arc, de soha sem lett lebeszélve a belépésem a Mystic Circle-be. Nincs ötletem, ki kezdte el ezt a szóbeszédet terjeszteni rólam, ez nem igazság!

– És ha már itt tatunk érdeklődnék más zenekarok és tagok iránt is; Carsten Pinkle az Autumnblaze-ben játszott, hogy hogy kilépett? Illetve az Ab:Norm feléledt hamvaiból? 8 év hallgatás után újra van esély egy nagylemezre?

– Carsten nem hagyta el a bandát, Eldron döntött úgy, hogy otthagyja Autumnblaze-t, szóval ő és a többi ex-tag elhatározták, hogy megalapítják saját bandájukat, a Cheeno-t. Nem mondhatok semmit az Ab:Norm-ról, mert nem ismerem a srácokat a csapatból.

– Mik voltak rátok hatásokkal? (gondolok itt filmekre, művészeti alkotásokra, költőkre, írókra, filozófusokra és persze zenekarokra)

– Nos, az életem, haha… Dalszövegeket írok az életemben bekövetkezett negatív eseményekről, vagy csak gondolatokról, amelyek bevillannak, ha dühöt, félelmet, gyászt vagy melankóliát érzek. A zenémmel kapcsolatban nem mondanám, hogy ez vagy az a banda hatott rám, de biztos vagyok abban, hogy az a rengeteg féle zene, amit meghallgatok hatással van rám és egy tudatalattin keresztül befolyásolnak. De sosem szeretnék olyat írni, amely úgy hangzik, mintha egy bizonyos banda szerezte volna. Ez nem az én stílusom, meg van a sajátom, amit sosem próbálok megváltoztatni szándékosan.
Dehogy belekóstoljunk az én ízlésvilágomba… Sokfélé zenét meghallgatok… A metalcore-tól a death és black metálig és a klasszikus zenétől a filmzenéken keresztül a chillout-ig.
Szeretem a Sci-fi és fantasy filmeket, ugyanúgy, mint a thrillereket és horrort is, és leginkább a filozófiáról szóló könyvekben merülök el…
És a tudatalattimon keresztül befolyásolna, s persze szintén olvasok Sci-fi-t, fantasy-t és horror könyveket, haha.

– A szövegek németül vannak, fontosnak tartottátok, hogy anyanyelveteken fejezzétek ki önmagatokat?

– Jól gondolod, s ok is pofonegyszerű, az angolnál sokkal jobban kifejez azt, amit gondolok a német nyelv. Sok tehetséges és komoly gondolatot veszít a nyelv a fordítás során, és az anyanyelvemen nem kell önmagamat megfeszítenem, hogy értelmes legyen a végeredmény. Ezen kívül a saját nyelvemen sokkal személyesebben tudom kifejezni magam, semmi sem vész el.

– Sem a lógóban, sem egyéb külsőségekben nem látni a black metál kliséket, ti magatok milyen műfajnak titulálnátok az Agrypnie-ot, és mennyire vagytok ismertek az országotokban?

– Szóval… Meg kell említenünk így az elején két zenei műfajt, a black és death metált, hiszen az Agrypnie alapvetően ezekből áll. De a szövegek túlnyomórészt a lelkem sötétségeiről szólnak, haha. Tudom, ez most úgy hangzott, mint valami hippi korong koncepciója, haha – de én amondó vagyok, hogy a black/death metál jól illeszkedik az egészhez, hiszen ma a hallgató nem gondolkodik csak Darkthrone-on és Obituary-n, amikor hallja ezt a két műfajt. Ma sok lemez van mindkét műfajban, akik nem játsszák a klasszikus értelemben vett black vagy death metál zenét… Eltérő műfajokkal sok átmenetet képzünk, s azt gondolom, hogy ez egy jó evolúció… hiszen Agrypnie egy crossover csapat a maga műfajában.

Mennyire ismertek… Hmmm, nézzük csak! Én nem vagyok rocksztár és a többiek se, úgyhogy végig tudok menni úgy az utcán, hogy nem állítanak meg 5 percenként emberek a CD-nket az orrom alá nyomva, és kérdéseket téve fel az Agrypnie-ról vagy a Nocte Obducta-ról. Természetesen kapok néhány e-mailt és myspace üzenetet. De ezek voltaképpen nem jogosítanak fel arra, hogy azt képzeljem híres rocksztár vagyok vagy bármi hasonló szarság. Ez a hozzá állás és nagyképűségtől mentes mentalitás szükséges is a rajongóinknak, hiszen nélkülük sehol se vagyunk, és boldoggá tesz pár e-mail és érdekes beszélgetés, de sztárok nem vagyunk!

– Hány éves vagy és a hétköznapokban mit dolgozol?

– 29 éves vagyok és web-fejlesztőként dolgozom egy multimédiás ügynökségben.

– Mit gondoltok, a jelen korunk uralta metálzenei trendeket leszámítva melyik az a stílus, amiben tevékenykedve manapság sikeres lehet egy zenekar? Ugyanakkor ismerve a zenéteket befogadni képes közeget, mik lehetnek azok a távlati sikerek, amiket idővel elkönyvelhettek, tehát anyagilag és elismertséget tekintve?

– Az aktualitás a jelen bármilyen szarjáról ad képet, divatot, etc. Mint már az imént mondtam 29 éves vagyok és az életem fele óta alapvetően metált hallgatok. A jelen pillanatban a metalcore és az emo sok modern death metál a vezető, egy részük valóban jó is, de a többségük egyszerűen klón, másolat, szükségtelen divat termékek. De ez a hullám régen is így volt ám, amikor hajdanán belecsöppentem a fém zenei berkekbe, akkor minden a Metallica-ról és a Megadeth-ről beszélt. A jelen lázadó fiataljai, pedig Sonic Syndicate-ről és az In Flames-ről. Minden időszaknak megvannak a maga tendenciái, és azt gondolom ez valójában így is van rendjén.

Engem nem érdekel, ki miről mit beszél, haha. Nem törődöm azzal, hogy egy banda teljesen menő pillanatnyilag vagy évek óta feloszlatott már… Ha szeretem, akkor szeretem, és csak a zene számít, a többi abszolúte jelentéktelen tényező.

– Mit kell tudni az Area 51-ról és milyen okokból hagyta el a zenekart Benedikt Kuhn?

– Haha… Igazából nem éri meg beszélni az Area 51-ről, az első tapasztalataim fűződnek ide. hogy milyen egy banda gitárosának lenni 1997-ben. Se nem voltunk híresek, se nem jelentettünk meg egyetlen lemezt sem egyetlen kibaszott kis demó kazettán kívül. De vicces volt…

Benedikt Kuhn sose volt igazán a banda tagja. Mikor először találkoztunk (az ex-barátnőm és az én szülinapi bulimon, ahová mindannyiukat meghívtam, haha) semelyiküket sem ismertem, kivéve Carsten-t. A többiekkel addig csak netes kapcsolatom volt. De föl akartam használni ésszerűen az első együtt töltött időnket, szóval készítettünk egy közös képet. Miután ez elkészült kezdtünk el közösen gyakorolni hetekkel később. Ezen idők alatt vettem észre, hogy Benedikt nem igazán illeszkedik be a bandába, emiatt kidobtam.

– Üzensz valamit a Fémforgács olvasóinak?

– Hogy megy sorod fémforgács? Haha, I hope this is right…

– Haha, minden faszás, és köszi! Utolsó szó jogán?

– Nagyon köszönöm az interjú lehetőséget!

– Én is köszönöm a válaszokat, további sok sikert!