Psycroptic interjú

haragSICK

2008. október 30.

5

Azt hiszem, hogy az ausztrál Psycroptic neve nem lehet ismeretlen a komplex és technikás death metál szerelmesei előtt, az új lemez kapcsán merült fel az e-mailes kérdez-felelek David Haley-vel, a nyolckezű dobossal, aki nagyon barátságosan mesélt a zenekar múltjában bekövetkezett változásokról és önmagáról egyaránt, csapjunk is bele! (az interjú lebonyolításában segítségemre volt Hammerworld Hajni és Forgács Imi)

Üdvözöllek David! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehetsz ennyire aktív, hiszen rengeteg zenekarban dobolsz, és egyik csapat se az egyszerű zenéikről híresek. Gondolom a Psycroptic-ot tekinted a főbandádnak, de kérlek mesélj a többiről is, és arról hogy ezek mellett mennyi időd és energiád marad élni?

Igen, helyes a meglátásod, a Psycroptic a főbandám és el is veszi az időm legnagyobb részét és az energiám… de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többi banda csupán „sideproject” lenne. The Amenta-nak csak tisztán vendégzenésze vagyok, s játszok az albumaikon. Arra már nincs időm, hogy velük élőben felléphessek. Blood Dusterben új tag vagyok, ők nem játszanak túl sokat élőben, de csak megtaláljuk a módját, hogy folytassuk a Psycroptic-kal. A Ruins-szel, pedig Alex-szel, egy nagyon személyes barátommal egy horda és megint működünk a Psycroptic mellett. Minden csapat kihívás és zenés érték, de Psycroptic az a amibe beleteszem leginkább önmagam!

Ha már itt tartunk a hétköznapoknál valamennyire, kérlek mesélj magadról, mit csinálsz a dobolás mellett, hány éves vagy, van-e családod? Stb.

28 éves vagyok most, nincs semmiféle családom (gyerek, etc).- ez nincs számomra. A barátnőmmel élek, de nem vagyunk azok fajta emberek, akik gyereket szeretnének. Részmunkaidővel dolgozok a bandával és közben dob tanítást vállalok, aztán besegítek egy zenei disztro vállalatnál is. Ezeket leszámítva nem nagyon csinálok semmi, hiszen folyamatosan elfoglalt vagyok (haha). Szeretek olvasni és zenét hallgatni, amikor lehetőségem van rá és időm engedi.

Te hogy ítéled meg Matthew Chalk kiválását a bandából, mik is voltak az okai pontosan?

Ennek meg kellett történnie a banda érdekében. S dönteni kellett, vagy ő megy vagy a banda többi része. Egy igazán egyszerű döntés volt. A hozzáállása és tettei a csapaton belül kibírhatatlanná váltak, és nem volt lehetséges út közösen a továbbiakban. Nem szeretett utazni illetve ésszerűtlen követelései voltak a bandán belül, és elkeserített elkeserített mindannyinkat.

Én írom a kritikát az új lemezről és el kell, hogy mondjam félelmetesen technikás és érett anyag, régen nem volt dolgom ennyire változatos albummal. Továbbá megjegyezném, hogy kellően dob központúnak érzem a dolgot pl., a két lábdob iszonyatosan kiemelkedően hangzik. Te mit tudsz elmondani az Ob(Servant)-tal kapcsolatban? Ki tervezte a borítót, nektek hogy tetszik, szerintetek mennyire illeszkedik a zenei koncepcióhoz és volt-e beleszólásotok? Az új énekes, Jason Peppiatt mennyire vált be?

Nagyon boldogok vagyunk azzal, amilyenné kiforrt a dolog – ez messze a legerősebb albumunk. Nagyon keményen dolgoztunk rajta, hogy elérhessük, hogy a dalok úgy hangozzanak, mint dalok, – nem csak egy halom riff. Mindig ez a nehéz egy nagyon gondosan mesterkedett koronggal, és ez sok időt vett igénybe. Nem mondanám azt, hogy a dobja kapta a központi szerepet – minden egységként működik. A dobok összeillenek a gitár riffekkel, és az ének a dobokkal. A művészi munkát egy amerikai művész hozta létre – Raymond Swanland, azt hiszem kiváló munkát végzett. Neki adtuk a szövegeket és egy laza fogalmat, mit is szeretnénk nagyjából, aztán megihlették a tényleges szövegek, s azt gondolom jól illeszkedik az összkép, mint egész – zene és külsőségek. Ami a vokált illeti, Jason kiváló énekes – hatalmas orgánuma és hangszál tartománya van, nagyon erőteljes, és élőben is igazán remekül teljesít. Azt kell hogy mondjam, ő egy nagyon fontos része a csapatnak..

Hogy hogy a Nuclear Blast Records adta ki az új lemezt?

Ők a metál műfaj vezetői, úgyhogy miért is ne? Haha! Volt egy nagyon kedvező ajánlatuk, mikor éppen új kiadót kerestünk. A Severaly a másik kiadók alkuit ajánlottak fel nekünk, de mindig is menni készültünk, s Nuclear azért egy olyan kiadó, amire felnéztünk, és igazán a csapat mögött vannak, minden támogatásukkal. Így rengeteg lehetőség adódott és arra késztettek minket, hogy nagyon otthonosan érezzük magunkat, úgyhogy nagyon boldogok vagyunk, hogy velük dolgozunk!

Miről szólnak a szövegek? Mik voltak rátok hatással (gondolok itt zenekarokra, filmekre, könyvekre, bármire)?

A dalszövegek tudományos alapú írások és ezoterikus dolgok ötvözete. Önmagukban is megállják a helyüket és mindegyik külön utat jár be, s úgy van megírva hogy az olvasó képes legyen saját értelmezésként felfogni. Minden egyes darab különös jelentősséggel bír számomra, de ez nem jelenti azt, hogy mások nem találnak benne értelmet. A hatás különböző forrásokból ered, közhelyesen szólva; „minden élettapasztaltom benne van”, amelyek a könyvektől egészen a TV műsorokig terjed. Szeretem felfedezni a sci-fi és az ezoterika világát, amelyek aztán átjönnek a dalszövegeimen.

Milyen zenekarok vannak-voltak hatással rátok, és tudsz mondani olyan nevet, ami gyermekkorotokban is kedvenc volt és mai is annak számít?

Nos, minden féle zene megihlet természetesen, de főként a dolgok fémoldalát szeretem nézni. A gyermekkori kedvencünk a Metallica – a kezdetekben rengeteg hatással voltak rám, és mind a mai napig úgy gondolom az első négy lemezük hibátlan. Aztán olyanokról beszélhetek még, mint Pantera és Slayer, amiket még mindig hallgatok ugyan úgy, mint mikor még gyerek voltam. Manapság hallgatok mindenfélét, ami fasza… death és black metálon át grindcoreig, egyenesen klasszikus metálig és rockig… meg néhány klasszikus és ambient zenét.

Te mit gondolsz a mai uralkodó metalcore és deathcore trendekről? Az én meglátásom ezekkel kapcsolatban az, hogy rengeteg zenekar van már, és a gombamód szaporodásuk miatt teljesen ellaposultak ezek a stílusok, alig akar pár igazán kiemelkedő. Én csak a pénzt, a profitot, a sikert és a kiadókat látom, őszinteséget szinte semmit.

Úgy van, ahogy mondod. Bármikor, amikor egy stílus népszerűvé válik, egy rakat banda lemásolja a műfajt mondván; hogy „majd mi megcsináljuk”. Ilyenek az emberek. Vannak vezetőid és követőid. Néhányan elég szélesen értelmezik a zenei irányultságait, és ők hajlandóak megváltoztatni a stílusukat, véleményüket, hangzásukat csak azért, hogy beleilleszkedjen a népszerű és eladható kategóriába. Persze az első felvétel mindig a pénzről szól, ez üzlet nem jótékonykodás. Természetesen a lemezkiadók szerződtetik a bandákat, és pénzért cserébe eladjak az albumokat, hiszen meg kell élniük, kifizetni a béreket stb… A zenészek pedig nem lesznek mérges az áruházakra, azért mert eladjak a lemezeiket, s ezzel együtt őket is. Igazából az emberek azok, akik megveszik a zenekarokat és az albumokat, szóval valójában ők azok, akiket hibáztatni lehet azért, hogy a divatos stílust hoznak létre, ezáltal, a csapatok nevei csak megkönnyítik a cserét és az üzletet..

Üzensz valamit a Fémforgács olvasóinak?

Igazán várjuk azt, hogy jövő évben visszatérhessünk Magyarországra, hogy az olvasóid közül, ha lehetséges sokat lássunk majd ott. Egy remek ország, s nekünk rengeteg örömünk volt, amikor 2006-ban nálatok jártunk.

Sör vagy bor?

Szeretem a jó sört… de a jóféle vörös bor is frankó. Azt gondolom sört szívesebben iszok.

Death metal vagy grindcore? Haha

Death metál természetesen! Haha!

Utolsó szó jogán?

Nagyon köszönöm, és remélem valóban viszont látjuk egymást… győződjél meg és legyen egy jóféle sörözésed a Tasman ördögökkel, mikor ott vagyunk a városotokban!

Köszönöm az interjút David és vigyázz magadra!

Köszi, te is!