Bornholm interjú

Infam

2010. július 1.

2

Üdvözletem! March for Glory and Revenge című második nagylemezetek tavaly októberben debütált, és tapasztalataim azt mutatják, hogy igazán professzionális munkát végeztetek! Kérlek mutasd be a korong létrejöttének állomásait! Főként milyen visszajelzések érkeztek?

– Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, elsősorban külföldről, itthonról kicsit visszafogottabb érdeklődés mutatkozott. Elég hosszú ideig húzódott a megjelenés, egészen 2006-ig kell visszanyúlni a kezdetekhez. Akkoriban voltunk túl az első lemezünk megjelenésén és a számok egy részének vázai már akkor megvoltak. Viszont néhány tagcsere ezúttal is történt, részben személyi részben zenei okok miatt, amiből kifolyólag elég nehezen indult be a munka. Vladtól 2006 elején megváltunk, a helyére Thorgor, egy fiatal arc érkezett. Úgy gondolom, hogy a legmarkánsabb változást az ő hangja hozta, sokkal démonibb, vadabb, mint Vlad volt. Immoralist is távozott, de az ő helyére nem akartunk senkit, ez a mai napig így van, komolyzenét tanul egyébként az akadémián és neki már nem volt elég az, amit a zenekar nyújtani tudott, a stíluson pedig nem szerettünk volna változtatni a billentyű javára, így nem maradt más út, mint az elválás. De érkezett D. a Sin Of Kain soraiból, mint dobos és Thorgor mellett meghatározta a zenekar hangzását az ő játéka is, egy sokkal magasabb szintű zenei teljesítményt hozott magával, ami teljes mértékben a zenekar javára vált. 2008 őszén vágtunk bele a konkrét lemezfelvételbe Scramm Dávid korábbi FreshFabrik gitáros segítségével, aki egyébként a Pannónia Stúdió hangmérnöke és az eddigi legkomolyabb, de egyben a legnehezebb stúdiómunkánk volt ez. Mindent élőben rögzítettünk, a dob esetében ez különösen nagy munka volt, hiszen mindent bemikrofonozni csak magában egy teljes napot vett igénybe. Kész számokkal érkeztünk, minden meg volt írva az utolsó hangig mire felvételre került a sor, hiszen legalább 2 évig készült a lemez, úgyhogy semmit nem bíztunk a véletlenre. Szakaszonként vettük fel az anyagot, egy-két vendég is megfordult a stúdióban, mint például Pál Zoli ex-Sear Bliss tag. A felvételek után megkaptuk az első verziót, de különböző elképzeléseink voltak a hangzásról Dáviddal, ezért még egyszer belevágtunk a keverésbe, ezúttal már Scheer Viktor segítségével, ami ismét csúszást eredményezett. Összességében szinte minden közbejött, ami csak lehetett, a stúdió-berendezések meghibásodásától az év végi szünetig, újrakeverésig, úgyhogy igazán nehéz időszak volt. Viszont már csak a szépre emlékezünk, haha! 2009 szeptemberében vettük kézbe a végleges mastert, onnantól már a kiadó dolga volt minden.

A konkrét megjelentetésért a Vic Records volt felelős, mióta tart a kooperáció köztetek? Hány lemez erejéig szól a szerződés? Alapvetően meg vagytok elégedve a kiadóval? Kérdezem ezt annak fényében, hogy már hallottam negatív hangokat felőle (csúszások, ígérgetések, túlvállalások).

– 2006 körül kezdtem a kiadónak dolgozni, mint borítókészítő és már akkoriban szóba jött a lemez kiadása viszont még elég korai volt. Sokan mondanak mindent a kiadóról, de egyáltalán nem látnak bele mi történik valójában. Tény, hogy sok zenekart leszerződtetett, de egy zenekar nem a kiadó miatt létezik… Nagyon sok idő és pénz ment abba, hogy ne egy underground kis kiadóként induljon újra – ugyanis már a VIC neve alatt jött ki a Katatonia első EP-je is többek között még ’93 ban –, hanem egy nagyobb lépést tegyen előre mind a terjesztés mind pedig az ismertség terén. Sok zenekarnak ez a várakozás nem tett jót, minket nem zavart ugyanis mi ettől függetlenül dolgoztunk és csak 2009-ben szerződtünk le hozzájuk. Méretéhez képest mindenképp jó munkát végzett a VIC, digipack csomagolásban, maximális alázattal a zenekar elképzeléseivel szemben jelent meg. Mindenképp jobban jártunk mintha egy hazai kiadó azonnal kihozza és az itthoni viszonyokat ismerve nulla külföldi jelenléttel jelenik meg. Tény, hogy ez a stílus Magyarországon nem kap kellő támogatást és ez a jövőben sem fog változni szerintem. Más választásunk amúgy sem nagyon lett volna, nem egyszerű kiadót találni külföldön.

Kinek az alkotása a lemez koncepcióját vizuálisan hűen bemutató, igazán impozáns borítókép?

– A borítót én készítettem, általában a zenekarral kapcsolatos vizuális dolgokat én csinálom, részben szakmám is de ebben az esetben mindent a lemez hangulatának rendeltem alá. Elég sok verzió készült egyébként, egy korábbi elvetett ötlet a mai napig kering a neten a kalóz mp3-ak mellékleteként… Jó fél év munka volt vele egyébként, örülök hogy elnyerte a tetszésedet!

A statisztikákat tekintve elmondható, hogy a Bornholm a komplett hazai színtér szinte legtöbb tagcseréjét lebonyolító formációja. Mi okozta ezt a rengeteg változást? Mit gondolsz, most áll a leginkább stabil lábakon a zenekar?

– Szerencsére egy ideje már nem kell ilyen kérdésekkel gyötrődnöm, abszolút stabil a felállás már 3 éve, egyedül Saterion a basszusgitáros kiválása volt az egyetlen pár éve, helyére Hjules érkezett, de ezen kívül a zenekart ma is a lemezen hallható felállás alkotja. Úgy gondolom, hogy idő kell ahhoz, hogy a megfelelő emberek kerüljenek egy zenekarba, viszont lemezeket akartam készíteni és azokon mindig az aktuális felállás volt hallható. Ez kívülről megváltoztatja a zenekart, de a zenére semmilyen befolyással nem volt, ugyanis a zenét a mai napig én írom és ez így volt a kezdeteknél is. Ami változás történt, az mindig a zenekar javát szolgálta és nincs miattuk különösebb hiányérzetem, vagy negatív változás. Sokszor az adott tag hozzáállása kényszerített, volt hogy zenei összeférhetetlenség volt, de az is lehet, hogy túlságosan maximalista vagyok. Kell, hogy legyen valami láthatatlan kapocs a tagok között, hogy működjön az egész, most ezt érzem a zenekaron belül, de nem volt ez mindig így. Mindenesetre a következő lemeznek is ezzel a felállással fogunk neki, ilyen még tényleg nem volt, haha!

Az Acheron c. videóklipetek után az új lemezhez kapcsolódóan sikerült leforgatnotok a Dreams Of Ages mozgóképes változatát is. Miért erre a dalra esett a választás? Kevés banda él ezzel a lehetőséggel, ha mégis megteszi akkor nem mindig kielégítő a végeredmény. A ti esetetekben azonban igencsak hangulatos végeredmény született! Melyik a kedvenc black metal klipetek?

– Köszönjük az elismerést, rengeteg munka volt vele, mivel ezúttal is mindent magunk csináltunk, az új klipnél még stábot sem vettünk kölcsön, magunk forgattuk le a zenekari részeket is. Hjules és én voltunk a fő kivitelezők, mindketten vizuális területen dolgozunk és elég jól meg tudtuk osztani a munkát kettőnk között. A dalra egy régi megérzés okán esett a választás, már a megírása közben is markáns képi elképzeléseim voltak vele és úgy gondoltunk, ha már magunk dolgozunk és nincs tétje a dolognak, akkor miért ne készülhetne erre az első klip? Jóval nyilvánvalóbb nótát is választhattunk volna, de valamiért ehhez húztunk. Kedvenc klipem nem nagyon van, viszont van sok, amit szeretek, elsősorban a régi érából. A Dark Funeral „Secrets of the Black Arts” vagy a Satyricon „Mother North” egyértelműen közöttük van, de az Emperor vagy az Immortal régebbi klipjei is tetszenek, elsősorban a hangulatuk miatt. Valami elveszett mostanra már ebből az érzésvilágból, de nekem ezek ugranak be ha black metal klipről van szó.

A Bornholm immáron tíz éve áll rendíthetetlenül a hazai színtéren. Hogyan értékelitek az azóta eltelt időt? Teljesült minden cél, avagy még érzel többletpotenciált a zenekarban?

– Az idő gyorsan telik, ez az egyetlen észrevétel. Mi nem nagyon éltük meg hosszú időnek ezt a 10 évet, nem is kívánjuk megünnepelni. Úgy érzem, hogy a zenekar most érkezett el oda, hogy igazán önmagát adja, ezért nekünk inkább ez egy új kezdet a sok nehéz év után, mintsem lezárnivaló időszak. Ha valaki bármikor úgy érzi, hogy a céljai teljesültek, ott már baj van. Közel sem vagyunk elégedettek vagy megfáradtak, sokkal több van még előttünk annál, hogy hátradőljünk, mindig vannak új inspirációk, új célok, zenei elképzelések. Jelenleg is a következő lemezen dolgozunk, ami egy újabb nagy lépés lesz a zenekar számára, és ez sokkal inkább foglalkoztat minket, minthogy visszatekintgessünk.

A zeneszerzésből ki hogyan veszi ki a részét?

– Mint korábban említettem a zenét egymagam írom, viszont D. rengeteg dobötletet tett a lemezhez, ezekbe én igyekeztem nem beleszólni, inkább csak terelgettem. Mindig komplex elképzelésem van egy adott számról, viszont a következő lemezzel már D-vel közösen készítjük a dalokat, övé a dob, minden más az enyém. Ha egy-egy riff érkezik valakitől, ami belepasszol az összképbe, akkor az természetesen belekerül majd, de eddig minden lemez az én zenei agyszüleményem. Talán köszönhető ez a sok tagcserének, nem tudom, de tény hogy zeneileg nem nagyon köthető máshoz a Bornholm.

Mely bandák szolgáltattak alapot ahhoz, hogy elkezdjetek zenélni? Hogy viszonyultok az új bandákhoz, amelyek számolatlanul ontják magukból a sokszor igencsak gyér, iskolaszagú és alulkvalifikált lemezeket?

– A dolog megoldódik azzal, hogy egyáltalán semmilyen új bandát nem hallgatok. Nem is tudom kik vannak, de nem is nagyon érint. Én a klasszikus heavy metalon nőttem fel, mint a Judas Priest, Maiden, Metallica, Black Sabbath, később jött a Slayer, Mercyful Fate, Mayhem, Emperor stb., de én a mai napig is ezeket a lemezeket hallgatom. Soha nem követtem a zenei színtér alakulását, ami nekem tetszett az mind benne van ezekben a régi lemezekben. A korai black metal zenekarok, mint pl. a Bathory szolgáltattak alapot, de elsősorban inspiráltak, mintsem arra ösztönöztek, hogy másoljuk őket. Mindig saját stílusban, saját zenében gondolkoztunk, ezért nem zavar az se, ha nem skatulyáznak be valahova. Megvan a saját metalunk és azt játsszuk. A mai napig imádom például a ’80as évek metalját, de semmit nem emelnék át egy az egyben a saját zenénkbe. Az új zenekarokról viszont nem tudok mit mondani, haha!

A Bornholm zenéje nem tipikusan skandináv black metalként írható le, hanem egy komplexebb, több hanggal operáló, változatosabb összképet mutató muzsika a tiétek. Sokan azt vallják, hogy a black metalnak nem kritériuma a megkomponáltság, a lényeg, hogy ösztönös legyen és a tudatalattira hasson. Létezik középút? Mi erről az álláspontotok?

– Mivel abszolút érzésből, minimális tudatossággal születnek a dalaink, azt mondhatom, hogy a kompozíció a zene része. Ami nincs megkomponálva, az vagy ötlettelen vagy tudatosan nincs kitalálva. Én egyiket sem szeretem, általában abban a formában hallom belül a dalt, ahogy az egyben feljátszva megszólal a lemezen. Nem írom külön a hangszereket, inkább az összképet próbálom hangszerekre bontani, hogy eljátszató legyen. Valahol tudat alatt jön létre, de mégis megkomponált, ugyanis semmi esetleges dolog vagy improvizáció nincs benne.

Mi adja a fő inspirációt a szövegíráskor? Nálatok nincs terítéken a manapság klisésnek nevezett fekete mágia, sátán, halál, fordított kereszt által fémjelzett vonal, hanem más dimenziókat elemeztek. Ezzel valamilyen szinten eltértek a műfaj gyökereitől, netán ez egy szándékos cél?

– Semmi sem szándékos húzás, egyszerűen az érdeklődési kör határozza meg. Számomra sokkal izgalmasabb dolgok is vannak az általad említetteknél. Sokféle olyan szemlélet, értékrend vagy világlátás van, amiből bőven lehet meríteni. Ami manapság a világban folyik, annak egyenes következménye, hogy megjelennek ezzel ellentétes nézetek is. Semmilyen ideológiát nem követ a zenekar, hiszen ezek megismerése, átérzése is elég sok időt vesz igénybe, egy folyamat része. Sokkal többet tudok meríteni a múlt által hordozott titkokból, a világnak egy más nézőpontból való megismeréséből, mint abból hogy lázadok valami olyan ellen, ami talán már nem is létezik abban a formában. Valahogy túlnőtt már az ember ezeken a tipikus black metal témákon, nem nagyon motivál. Az inspiráció mindig belülről jön, de ahhoz kell valami külső inger, hogy kiváltsa. Ez lehet egy könyv, egy film, bármi.

Sokat olvashatunk a szövegekben az ősi világról, értékrendről és ennek minden velejárójáról. Ez egyfajta vonzalom a részetekről a múlt irányába, szívesebben éltetek volna abban a korban? Mi a legrosszabb a mai társadalomban és alapvetőleg ebben a korban? Esetleg van ami jobb manapság?

– Teljes mértékben a jelenben élünk, mi nem tudnánk ilyen hagyományőrző stílusban jelmezekbe öltözni. Ahhoz hogy elfogadj egy értékrendet, nincs szükség arra, hogy elzárkózz a világtól. Vonzalom mindenképp van, hiszen ez ad inspirációt is, de egyben egy út is számunkra. Mindig változik az ember és ezáltal új dolgokat fedezhet fel. A mai társadalomban a legrosszabb az arctalanság, a hierarchia nélküli uralom. Egyre inkább beszűkül az ember, lépten-nyomon meg van figyelve, egyre inkább függ az internettől, a szolgáltatásoktól, miközben abban az álomban él, hogy szabad. A szabadság hite az, ami egyedül megvan a mai világban, miközben egyre szorosabbak a korlátok az ember körül. Nyilván a technikai fejlődés rengeteg előnyt jelent, de ezek mögött mindig ott lapul az emberek kontroll alatt tartása, ellenőrzése, befolyásolása kizárólag az anyagi érdekek mentén.

Mi a vallási meggyőződésetek? Hisztek a transzcendens világ létezésében? Volt már valami halál közeli élményben részetek?

– Nem tartom fontosnak ezeket a dolgokat. A vallások ellenemre vannak, a transzcendens világ meg vagy van, vagy nincs. Én személyesen nem tapasztaltam olyan dolgokat, amik megmagyarázhatatlanok. Mindenkiben ott lapul az kérdés, de egy bizonyos időpontban minden kiderül. Halál közeli élményem talán a néhány balesetet vagy ahhoz közeli élményeket leszámítva nem nagyon volt. De ez a kérdés nem nagyon foglalkoztat. A halál az élet része, ahogy a születés is és egyszer mindenkinél bekövetkezik. Ennek az elfogadása az, ami sokaknak annyira nehéz, hogy kapaszkodókat próbálnak találni a halálon túli életben, de szerintem felesleges rágódni rajta. Ami az ember után marad ebben a világban, az sokkal fontosabb, mint a transzcendens világ.

Kiket tartotok a haza szcéna kiemelkedő bandáinak? 2000 óta mennyiben változott meg a hazai metál helyzet?

– Megmondom őszintén annyira nem követem ugye a mai színteret, számomra egy Sear Bliss vagy egy Funebre számít jó zenének. De nem akarom minősíteni a hazai zenekarokat, mert nem feltétlenül mindegyikkel tudok azonosulni. A 2000-es évek elején még sok olyan zenekar volt, amiben volt tartalom, de zeneileg is érdekes volt, mára valahogy kiüresedett minden. A legtöbb zene a bulizásról szól és szó sincs olyan gondolatokról, ami mondjuk a Relikvia első lemezét jellemezte. A manapság virágkorát élő pagan metal sem fog meg, számunkra ez anno teljesen mást jelentett, mint azt a mulatós, sörrel átitatott zenét. De ez lehet, hogy az én pesszimista szemléletem, tehát nem akarok általánosítani.

Ismeretes egy Invictus nevezetű projekt a holdudvarotokból, ezzel kapcsolatban várhatunk további kiadványokat? Milyen indíttatás hozta létre eme formációt?

– Az Invictus egy belső igény volt számomra. Egy teljesen más zenei világban is ki akartam próbálni magam, és a neofolk/ambient zenék nagy hatással voltak rám. Akkoriban még elég időm is volt, hogy ezt létrehoztam, de utána úgy éreztem, hogy nem tudnék sok újat hozzátenni ahhoz a lemezhez. Motoszkál bennem valami ezzel kapcsolatban mostanában, elképzelhető hogy lesz folytatása valamikor. Ha lesz belőle valami, akkor egy sokkal agresszívebb, erőteljesebb dolgot akarok, amiben már sok akusztikus gitár is van és rengeteg dob. Hogy ez mikor valósul meg, még a jövő kérdése.

Mik a közép- és hosszú távú célok a zenekarral?

– Dolgozunk a következő lemezen, de konkrét cél, hogy kijussunk egy turnéra egyelőre. A közeljövőben rögzítünk egy számot egy francia kiadó split bakelit kiadványához, ez talán a legkonkrétabb. A következő lemez rögzítése és megjelentetése is óriási feladat lesz, ez hosszabb távú dolog jelenleg, de a fele körülbelül már készen van. Próbálunk egy nagyot lépni előre mind a hangzás, mind pedig a zene terén. Inexorable Defiance a munkacím és minden eddiginél komplexebb, technikásabb anyag lesz reményeink szerint.

Köszönöm a válaszokat, legjobbakat! Az utolsó szó joga a tiéd!

– Nagyon köszönöm én is az interjút! Tartsátok életben a lángot!