Thy Catafalque interjú a Rengetegről

godfucked

2011. november 18.

1

Gf: Két éve beszéltünk utoljára, akkor azzal a kérdéssel zártam, hogy hogy éled meg a kult státuszt… azt a választ kaptam, hogy „Nagy szavak ezek azért, nem is érzem hogy ilyen lenne.” Még mindig nem érzel ebből a folyamatból semmit?

Kátai Tamás: Igazából nem tudom, hogy mit jelent ez a kifejezés. Most egy kicsit ijesztő inkább ez a nagy áradat, ami van. Nagyon sok helyre eljutott az új lemez, és eléggé tetszik a legtöbb embernek, legalábbis aki hangot ad a véleményének, az ilyesmit mond, és ez nagyszerű, csak kicsit kezd már sok lenni egyébként. Ez lenne a kult státusz? Szerintem nem egészen.
Vagyis tényleg nem tudom.

Gf: Wikipediás szócikk is van rólad.

KT: Ja, azt láttam, mert valaki megkérdezte, hogy mikor születtem a wikipediás adatlaphoz. Hát, most mit mondjak?

Gf: Igaz, ugorjunk. Mi a C64/Amigas időszakból a kedvenc játékod? Gondolkoztál már valaha ilyen Nintendocore szerű projekten?

KT: Nekünk először ZX Spectrumunk volt, nagyon jól emlékszem, apukám hozta Bécsből és az első gép nem indult el, ezért hónapokat kellett várni, mire vissza lehetett menni kicserélni. Aztán lett C64, mad floppy hozzá, aztán meg Amiga 500, végül a PC. Én a Spectrum-Amiga korszakban annyit játszottam, hogy mire a PC-hez értünk, ott már egyáltalán nem érdekelt, egyetlen játékkal töltöttem el időt, az pedig a Machinarium volt, ami egyszerűen zseniális. Persze, emlékszem a régi programokra, de különösebb nosztalgiát nem érzek. Azt hiszem az Usagi Yojimbo volt a kedvencem C64-en, Amigán meg az Another World. Hihetetlen zeneszerzők voltak akkoriban azokon a platformokon, Chris Hülsbeck például.

Gf: Usagi Yojimbo? Az a Ninjanyulas ugye? Amelyik ha leöli a szenszejt, utána harakirit követ el.

KT: Igen, de most már eszembe jutott a Defender Of The Crown, Amigára meg a Lemmings és a Popolous. Na, azok.

Gf: A fotóbloggal kapcsolatban: Mikor jut rá időd a két „droidműszak” és a TC mellett? Mi az utóbbi időszakból a kedvenc képed?

KT: Most például múlt hétvégén elmentünk két napra a birnami erdőbe, ahol a Felföld kezdődik és ott aztán van fotótéma, ilyenkor lehet. De az a helyzet, hogy sajnos egy közepes objektív is sokba kerül, pedig égető szükség lenne rá, mert ez a gyári ez kuka. Úgyhogy nem is vagyok elégedett, meg egyébként is olyan sötét volt az erdőben, hogy ahhoz kevés volt ilyen fényerejű obi. Mindegy, nem az a lényeg, hanem hogy ott voltunk. Leírhatatlan. A kedvenc képeim mindig a legutolsók, amiket felteszek, Ha nem kedvencek, nem teszem ki őket.

Gf: A skót haverok mit szólnak hozzá, hogy metálzenekarozol? Vannak olyan sörözések, amikor elemezgetitek a ‘Catafalque dalokat és próbáljátok megfejteni az élet értelmét?

KT: Hát senki nem tudja, hogy én ezt csinálom. Egy nyomdában dolgozom egy kisvárosi ipartelepen, ahol úgy kezdődik minden beszélgetés: mit szólsz a Rangers meccshez? Mondom, hogy nem érdekel a foci, pláne nem a Rangers. Ú. És láttad-e a Come Dine With Me-t tegnap? Akkor mondom, hogy nincs tévém. Ú. De milyen jó volt az a csirkés téma, amit főztek. Nálatok azt hogy csinálják? Mondom, hogy nem eszek húst. Fuckin hell, man. Hát a hétvégén hova jársz kocsmába? Nem iszok. Na ilyenkor már általában nem kérdeznek többet. De ez csak amiatt van, mert érted, itt munkások vannak, őket ezek érdeklik, maximum még a golf. Barátnőm könyvtárban dolgozik, ott egész más a légkör, neki vannak közelebbi barátai is.

Gf: Rátérve az új lemezre, nekem jobban tetszik az előzőnél is. Nagyon fogósak a szövegek és a szövegek-ének-zene kombóban is teljes a harmónia, full kidolgozott. (Itt muszáj megemlítenem, hogy barátnőm első reakciója a Kel Keleti Szél-re az volt, hogy „tiszta Gyöngyvér”.) Szóval, azon kívül, hogy ezúttal á-tól z-ig mindent te írtál, van más is a háttérben, ami miatt ez a lemez ilyen lett, amilyen?

KT: Fú, ez a Gyöngyvér-hasonlat szíven ütött. Direktebb lett a lemez, igen, és ennek pont az a legfőbb oka, hogy mindent én írtam, a gitárt is. Mivel rákaptam a gitárra, nagyon élveztem ezt az alap metálriffelést, nekem ez új volt. Próbáltam játszani a Slayer témákat, meg Bolt Thrower-t, ezeket az egyenes riffeket és az lett az eredménye, hogy a végén már nekem is aggályaim támadtak, hogy ez túl sok lesz már, le kéne szállni a torzítóról. Volt olyan dolog is ebben, hogy súlyosabbat szerettem volna a Róka hasa rádiónál. Oda az rendben volt, de most mélyebbet, nehezebbet, nagyobb tömegű valamit akartam. Hogy például ha vashegyekről van szó, akkor az legyen olyan óriási, mérhetetlen súly, mint egy hatalmas hegy. Érzékeltetni a fizikai tömeget. Van még két dal amúgy, ami nem került fel az albumra, mert túl hosszú lett volna már, de azok aztán még metálabbak, viszont most elégnek is érzem már ezt, kiéltem magam. A következő lemezt kísérletezősebbre szeretném, vannak is már ötleteim.
Meg nem is nagyon lehet ezt fokozni az önismétlés nélkül.

Gf: Ezeknek a fel nem került daloknak mi lesz a sorsa? Következő lemez? Vagy valami bónuszdalos japán/amerikai kiadás?

KT: Nem tudom még, ezen gondolkozom napok óta. Én csinálnék belőlük egy EP-t, még esetleg írnék hozzá egy harmadik dalt. Aztán jöhetne az új lemez. Nem szívesen tenném fel őket a következő albumra, de azt sem szeretem, amikor bónuszolják az újrakiadásokat. Nekem a Rengeteg úgy kerek, ahogy van, azzal a 60 perccel, 10 dallal. Lezárt egész. Nem kell ahhoz hozzátenni semmit.

Gf: Szövegvilágra visszatérve, meglepődve láttam, hogy nem hangzik el az avar szó.

KT: Az előzőn volt?

Gf: Nem mernék megesküdni rá, de gyakori. Nem?

KT: Hát vannak ilyen dolgaim, az igaz. De például a Tűnő időn is csak az Ady-versben volt avar szerintem. Előtte meg angolul ment.

Gf: Darklightban is volt, meg szerintem a Gire-ban is.

KT: Ott igen, nem tagadom 🙂 Majd akkor beleteszem legközelebb a rend kedvéért.

Gf: A Távolodó távolodó-nak lesz esetleg folytatása az új verseiddel?

KT: Á, nem igazi versek ezek, hanem inkább dalszövegek. A zenével működnek. Régebben más volt a helyzet, de ma már a Távolodót sem adnám ki abban a formájában.

Gf: A Holdkompban oroszul van az a részlet, azt jól vettem ki?

KT: Igen, az a szovjet állami rádió bejelentkező szövege volt minden adás kezdetekor, reggel 6-kor.

Gf: Áhá, szerencsére én ilyet nem hallottam. Volt egyébként még egy ilyen „nyelvi megfigyelésem”, az a Vashegyekkel kapcsolatos, az „éjszakamassza” „örökkörökbe” szavaktól egy pillanatig úgy éreztem, valami finn anyagot hallgatok.

KT: Igen, az egyik Ajattara lemezen is van valami ilyesmi.

Gf: Rákérdeztem egy finn ismerősnél, hogy ő is érzi-e benne ezt, azt mondta hülye vagyok.

KT: Kár 🙂

Gf: Hogy gondolsz vissza mai fejjel a korábbi dolgaidra, mint pl. a Darklight-ra (a Minden test fűben a te részed nagyon hasonlít a ‘Csalogányos dalra), vagy a TC szerintem nosztalgikus hangvételű Microcosmos-ára?

KT: Évek óta nem hallgattam meg a Theatrum Octobert. Az nagyon sufni-tuning volt. Most is az, amit csinálok, teljes mértékben, de azon a lemezen egyetlen élő hangszer nincs, a szöveget azzal a műanyag csőmikrofonnal vettem fel, amit adtak a beépített hangkártyához, ráadásul olyan kicsi volt a vinyóm akkoriban, 1998-ról van szó, hogy amint kész lettem egy dallal, le kellett keverni és 128-as mp3-ba lebutítani, hogy legyen hely a következőnek. Mivel CD-írom sem volt természetesen. Szóval az egész lemez 128 kbps, gratulálok 🙂 Zeneileg nem emlékszem rá 🙂
A Microcosmos viszont tök jó lemez, annyira nem szól bénán, hogy élvezhetetlen lenne. Azt szeretem. A Panta Rhei például kisebb változtatásokkal akár most is szerepelhetne.

Gf: A Microcosmos egy nagyon hangulatos lemez. Bár veled ellentétben én a Theatrum Octobert is szoktam hallgatni 🙂

KT: És milyen?

Gf: Hát, ha nem szeretném, nem hallgatnám. 128kbps meg csőmikrofon ide vagy oda. És klip lesz?

KT: Igen, szeretnék, de egyáltalán nem tudom eldönteni, melyik dalra kellene. Neked mi a véleményed?

Gf: Nehéz döntés, nagyon karakteres dalokról van szó. Én talán a Kék Ingem-et vagy az Az eső-t választanám…

KT: Az esőre gondoltam én is, mert ősz van, könnyebb témát találni. A Kék ingem lobogó nyári dal.

Gf: Lesz még nyár is.

KT: El is felejtettem.

Gf: A Lángolón azt nyilatkoztad, hogy „Másfél évig fordítottam bibliamagyarázatokat egy amerikai egyháznak”. Erről mondjál még kérlek pár mondatot, mert nagyon izgat a téma.

KT: Van egy szervezet, ami vagy 20 éve működik és először 1994-re, majd 2011. május 21-re datálták az Ítélet Napja kezdetét. Ezt a Bibliából kimutatott különféle bizonyítékok alapján igazolták és azzal foglalkoztak, hogy ezt a hírt minél több embernek eljuttassák, ez volt a tulajdonképpeni küldetésük. Engem megtaláltak a neten, mert szoktam fordítani ezt-azt. Volt egy betelefonálós rádióműsor, ahol válaszoltak a hívók kérdéseire és ezt kellett magyarra fordítani. Rengeteg idézet volt a Bibliából, szigorúan a Károliból, nem volt nehéz ügy. Aztán ugye ez nem következett be. De az egyébként úgy volt, hogy az Ítélet Napja az ugye szimbolikus nyelvezet, nem egy konkrét napról van szó, hanem egy öthónapos időszakról, aminek a kezdete lett volna május 21., a vége pedig október 21., amikor az egész Univerzumnak el kellett volna pusztulnia tűz által. Május 21-én csak a kiválasztottak ragadtattak volna el, illetve megkezdődött volna a káosz a Földön. Namost ezekből egy sem következett be, úgyhogy most csend van a részükről.

Gf: Pedig ez nagyon metál lenne.

Gf: Pár éve arról beszélgettünk, hogy van elméleti lehetőség egy Gire reunion/koncert/lemez/valamire. Ezzel van valami fejlemény? Hisz tudod: lerohan a lét, lerohan az élet.

KT: Elméleti lehetőség továbbra is van természetesen. Gyakorlati majd akkor lesz, ha tudunk próbálni. Tehát ha valamelyikünk elköltözik. Persze ez nem ilyen egyszerű, mindenki örül, hogy van valami munkája.

Gf: Értem én, csak reménykedem.

KT: Én is.

Gf: És veled egyébként mi újság? Esküvő, gyerek, vannak ilyen tervek?

KT: Tervek mindig vannak, odáig mindig eljutunk. Egyébként teljesen jól vagyok, köszönöm szépen.