Interjú Hidvégi Tamással a DSD és a The Konstellation szintisével

Nagaarum

2012. január 31.

0

Naga: Szia Sacrun! Kérlek mesélj egy kicsit magadról, honnan ismerhetünk téged, illetve szerinted honnan kell téged ismernünk?

Sacrun: Sziasztok! Az aki nem ismer személyesen – és ha koncentrálunk a zenére -, annak egy billentyűs vagyok. Sok zenekarban játszottam, de ami leginkább végigkövette az életemet, egészen a nemrégi kilépésemig, az a Damned Spirits’ Dance volt. De ezen kívül játszottam az Alhanában, a Solar Eclipse-ben, és legutoljára a The Konstellationben.

Naga: A The Konstellationben csak vendég voltál?

Sacrun: Először az egész egy stúdióprojectnek indult (legalábbis akkor abban az időben az volt), nem is akartam tag lenni sehol (épp kicsit csalódott voltam a DSD ügyek miatt), aztán Om (Oszlár Gergely, a Konstellation lelke) egyre inkább affelé terelte a dolgokat hogy egy élő zenekarrá váljon újra, és hirtelen ott találtam magam ismét egy zenekar rendes tagjaként.

Naga: Akárcsak Corun, aki szintén a DSD tagja volt, mint énekes és gitáros. Vele egyszerre csatlakoztatok Gergelyhez (aki szintén volt
DSD tag egy rövid ideig, ha jól tudom)?

Sacrun: Nem, nem egyszerre, engem a DSDből való kilépésem után nem sokkal keresett meg Om (aki néhány koncert erejéig a DSD basszerosa is volt valóban), Balázzsal csak néhány hónapja beszéltünk. De azóta én sem vagyok a zenekar rendes tagja, és ahogy értesültem róla Corun sem lépett be igazán, mert az I like rock-os Konstellation interjúban mintha Om azt mondta volna, hogy hárman vannak. Szóval gyorsan változnak a felállások 🙂

Naga: Tanult zenész vagy egyébként?

Sacrun: Azt hiszem nyugodtan állíthatom hogy igen, bár nem szeretem ezt a kategóriát. Rengeteg zenész volt és van a világon, akik ösztönösen zenélnek, és lepipálják a „tanult” zenei világ nagy részét. 7 éves korom óta zongorázom, és elvégeztem a Köbányai Zenei Stúdió középszintű képzését is. Úgyhogy van papírom is róla hogy „szórakoztató zenész” vagyok Persze soha sehol nem fogják ezt kérni. 🙂

Naga: Bölcs mondatok. Lehet, hogy ez nehéz kérdés lesz, de eddigi bandáid közül melyikre vagy legbüszkébb?

Sacrun: Igen ez egy nehéz kérdés, mert bizonyos szempontból azt hiszem a legtöbb embernek örömet (meg soknak szenvedést 🙂 az Alhanával okoztam (okoztunk), de a legbüszkébb egyértelműen a DSD Weird Constellation-jére vagyok. Az hogy mint bandára mennyire vagyok a büszke a DSD-re, pl. arra amit élőben nyújtottunk, az egy más kérdés. De objektíven szerintem az egy olyan anyag lett, amilyet én még nem hallottam.

Naga: Nagyon eklektikus a szó valódi értelmében. Ha publikus, akkor miért léptél ki a DSD-ből?

Sacrun: A válasz is elég eklektikus. Voltak magánéleti rétegei, amiket nem akarok részletezni, de azt hiszem végülis a mindenáron vágyott „profizmus” hajhászása tette az egészet tönkre számomra. Nem akarom a szennyest se kiteregetni, mert a DSD még létezik és alkot, és nem akarom „rontani az üzletüket”, ráadásul a barátaimról van szó, akármennyire is nem tartjuk most a kapcsolatot. Szóval röviden: azt hiszem a kilépésemig tudtam magammal elhitetni hogy én tényleg profi zenész akarok lenni. Mert abban az értelemben hogy turnébuszban éljek és csak a zenekar számítson és csak a zenével foglalkozzak biztos hogy nem akarok.

Naga: Vyrnnel készült itt interjú novemberben, azt olvastad?

Sacrun: Múlt novemberben? Nem, nem olvastam, nem is tudtam róla, egyébként 100% hogy elolvastam volna.

Naga: A The Konstellation – Goldminer klip hogy készült?

Sacrun: Egy padláson. Bérelt profi cuccokkal és egy jó fej profi Fogl Tamással. Bővebben: sok minden ki volt találva, sok mindent ott alakított a helyzet és az idő. A forgatás után megkérdeztem Bucót (Fogl Tamás), hogy szerinte ebből ez volt-e a maximum, és azt válaszolta hogy szerinte 70%. Ami egy tök kezdő bagázsnak nem rossz teljesítmény szerintem. A negatívba hajló színészi képességeim sem látszanak, és ami a legfontosabb: VOLT ÖTLET. Utálom a kiállunk és zúzunk klipeket. 

Naga: Negatívba hajló színészi képesség??? Épp azt ecseteltük a múltkor a társaságban, hogy amikor Om kiüti a blattot a kezedből, a te arcreakciód az egész klipp fénypontja. 😀

Sacrun: 😀 Kivételes alkalom. Részt vettem néhány éve egy előadásban, ahol főleg zongoráztam, de volt egy rövid szerepem is, amit mindenki megjegyzett, hogy milyen szarul játszottam 😀

Naga: Sose bánd! Nem színész vagy… Milyen zenészek, stílusok voltak rád hatással?

Sacrun: Na ez az igazán nehéz kérdés! 😀 Majdnem minden. Két stílust nem bírok elviselni: az operettet és a magyar nótát. Na jó, a musical-ek nagy részét sem szeretem. Meg a grindcore-ban nem látok túl sok mindent. De ezeken kívül minden. Kb. 15 éves koromig lényegében csak klasszikus zenét hallgattam (plusz Beatles-t, Illést meg A.E. Bizottságot), ez egy elég biztos zenei alapot nyújtott. Aztán amikor hirtelen rámzúdult a popzene, hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak. Volt egy fél év amikor Eminem-et meg Dr. Dre-t hallgattam, ez is megmaradt kicsit, pl. a trip-hop-ot nagyon szeretem most is (Massive Attack, Beat Dis). De a választóvonal az az In Flames volt, amit még Vyrn nyomott a kezembe. Ma már nem hallgatom, de az vitt rá arra hogy metált hallgassak. Aztán jött a többi 😀 Így visszanézve metálon belül leginkább a Death, a Moonspell, az Opeth, a Mayhem (azon belül leginkább a Grand Declaration of War), és a Burzum tett black-death metálossá. De most már azt sem állítanám magamról egyértelműen hogy metálos vagyok. Meg lehet kövezni 😀 egy kicsit unom. Bár most kezdem újra megtalálni. De nagyon szeretem a népzenét és a népzenén alapuló zenéket (Dead Can Dance), a 70-es évek rockját, az elektronikus zenéket (főleg trance meg goa). Na meg az Ozric Tentacles. Örök hála Fodinak, hogy azt megmutatta nekem. Vele a Solar Eclipseben játszottam space rockot, vagy inkább csak mi neveztük annak 😀 Most hirtelen ennyi, de tudnám sorolni a zenekarokat és a szerzőket egy ideig. 

Naga: Önmagadat hogyan látod? Betársulós, bedolgozós zenész vagy, aki jól működik irányítás alatt, vagy inkább aki a saját bandáját szeretné összerakni?

Sacrun: Mindig azt gondoltam magamról hogy én vagyok az alkalmazkodás mestere, de rá kellett jöjjek, hogy ez nem igaz, főleg ha zenéről van szó. Rosszul bírom a kritikát, ha általam létrehozott számról, műről vagy csak egy sávról van szó. Általában rögtön elfogadom és megváltoztatom közepes mennyiségű vita után, de bennem marad a tüske, és ha mindig változtatni kell évekig azon amit én magamtól jónak tartok, az eddig mindig oda vezetett, hogy valahogy azzal az emberrel/zenekarral szétváltak az útjaink. Nagyjából a zenében, most hogy a Konstellation-t is lényegében otthagytam, két utat látok magamnak. Vagy rájövök hogy mit akarok csinálni, és nem követek valakit csak azért hogy zenéljek, és ne lebegjek a langyos húgyban, vagy abba fogom hagyni. De nem akarom abbahagyni. Szóval hogy a kérdésre válaszoljak: eddig betársulós zenész voltam, de most magányos harcos akarok lenni. Aztán ha ez sikerül és valaki azt látja hogy ez jó, és ehhez hozzá akarja tenni magát akkor én majd örülni fogok. De most meg kell találnom a hangom. 

Naga: Sablon-, és a műfajban szinte kézenfekvő kérdés. Hogy állsz az okkultizmushoz, valláshoz?

Sacrun: Mindig vonzott az okkultizmus, de a sátánkodásból már kinőttem. Hiszek a szellemekben, meg hogy akármi lehetséges, de az első megközelítésem mindig materialista. Ha nincs materialista magyarázat vagy valamiért büdösnek érzem, akkor könnyen elfogadok akármit. Mint vallás a tibeti buddhizmus áll hozzám a legközelebb, bár ők ezt nem nevezik vallásnak. De elismerem, tisztelem és szeretem Jézust is. Szerintem ez a kettő nincs is távol egymástól.

Naga: Van olyan kérdés, amire régóta szeretnél válaszolni, de még sosem tették fel?

Sacrun: Nincs. Ha el akarok valamit mondani, kérdés nélkül elmondom.

Naga: Ez a beszéd! Köszönjük, hogy itt voltál! Sok szerencsét a zenében, a jövöben!

Sacrun: Én is köszönöm az interjút!