Interjú a Nadir ráspolyával, Vityával

Nagaarum

2012. október 15.

0

Idén tavasszal jelent meg a Pro-Pain által képviselt húzós-zúzós vonalon mozgó hazai Nadir ötödik lemeze, az Exitus. Vityával váltottam pár mondatot a lemezzel kapcsolatban, valamint hogy mik a tervek a jövőre vonatkozóan.

Kicsivel több, mint két év telt el a legutóbbi sorlemezetek óta. Időközben kiadtatok egy feldolgozáslemezt is. Mielőtt rámennénk az Exitusra, kérlek mesélj arról, hogy annak milyen volt a fogadtatása!

Az anyag fogadtatása nagyszerű volt. Akikhez eljutott, azok megértették, hogy nem a legnyilvánvalóbb, illetve leggyakrabban emlegetett hatásainkat (Bolt Thrower, Crowbar stb.) igyekeztünk kihangsúlyozni, hanem jóval ismeretlenebb, de számunkra ugyanúgy alapvetőnek számító zenekarokat – amolyan igazi el nem ismert hősöket – akartunk megidézni, méghozzá úgy, hogy minden egyes kiválasztott dal magát a Nadirt is tükrözze. Ez a lemez elsősorban önmagunknak volt fontos. Már csak azért is, mert a feldolgozott számok zöme az 1990-es évekből származik, amikor mi is elindultunk, ráadásul úgy válogattuk össze az anyagot, hogy legyen a felhozatalban minden, aminek az összessége vagyunk zeneileg: death metal, doom metal, hardcore stb. Szóval nagyon is kedvező, elismerő visszhangra talált az Underground Heroes.

Egyébként a feldolgozáslemez és az Exitus is csak elektronikus formában van terjesztve, ugye?

Mindkettő ingyenesen letölthető a honlapunkról (http://nadir-official.com), az Exitust pedig a koncerteken CD-n is osztogatjuk, szintén ingyen. Nálunk ez a módszer vált be.

Kiadót nem kerestek?

Ha egy kiadó kedvező feltételeket kínál, akkor állunk elébe, de egyébként nem tartjuk elsődlegesnek a dolgot. Ma, az internet korában kiadók nélkül is eljut a zene a célközönséghez a megfelelő csatornákon. Ezért is döntöttünk annak idején úgy, hogy ingyen letölthetővé tesszük az anyagainkat.

Ahogy figyelem, maradtok a 40 perc alatti lemezhosszaknál, de ez illik is a banda arculatához.

Így érezzük kerek egésznek a lemezeket. Nyilván nem stopperrel mérjük a dalok hosszát, amikor zenét írunk, de szerintünk az ilyen súlyos, intenzív és sallangmentes muzsikából ennyi elég egy lemezre, hogy végig izgalmas legyen.

A hangod továbbra is átütő, és ahogy hallom, elég sok sávon is szól a lemezen. A Metal Archivesen az új basszer Kósa Dániel is meg van említve énekesként az Exituson.

Az éneksávokkal mindig úgy variálunk, ahogy az a legjobban passzol az adott témához, főleg ha egy refrént akarunk így még jobban kiemelni. Dani a koncerteken vokálozik, és az Underground Heroes egyes dalaiban énekesként is közreműködik.

Gergely miért szállt ki egyébként?

Mert már nem érezte magában a kellő lelkesedést, más irányú elképzelései voltak az életben. A személyes kapcsolatunk viszont egyáltalán nem romlott meg, Gergő azóta felbukkant néhány bulinkon vendégként, sőt az Underground Heroes-on is bőgőzik egy dalban.

Viszont a dobbal valami mintha félrecsúszott volna. Vagy direkt lett ennyire gépies dinamika szempontjából?

Hát, ez a megközelítés magát a zenekart is megosztotta. Annyi felé próbálkoztunk az évek során és mindig nyitottak voltunk az újdonságokra. A dobosunk beszerzett egy triggert és ezt próbáltuk ki a mostani albumon. Picit olyasmi volt a megközelítésünk, mint a legutóbbi Kingdom Of Sorrow lemeznél lehetett. Tehát 100%-ban hozzuk, amit szoktunk, csak egy kicsit modernebb köntösben. Ettől függetlenül lehet, hogy legközelebb egy analógabb sounddal próbálkozunk majd újra.

A lemez végére lettek téve a kísérletezősebb tételek. A sorrendet jónak találjátok utólag hallgatva is a lemezt?

Dinamikailag mindenképpen így tartottuk a legjobbnak a dalsorrendet. Viszont az Exitus szerintünk amúgy is egy igen szerteágazó anyag, hiszen igyekeztünk zeneileg minél több oldaláról bemutatni a Nadirt. Ezért éppúgy megtalálhatók a lemezen a militáns death metalos, mint a súlyos doomos pillanatok vagy az energikus hardcore elemek, csak éppen különböző arányban ötvöződnek a dalokban.

A záró The Last One in The Wildben szintit hallok. Nem terveztek több szintit a későbbiekben?

A kiegészítő hangszereket mindig az adott dal hangulatához igazítva használjuk. A The Last One…, amelyben Barta Gyöngyi (Képzelt Város) játszik csellón, a legmerészebb, legszerteágazóbb dal, amelyet valaha írtunk, tele téma-és hangulatváltásokkal. Nem véletlenül hagytuk az album végére, arról nem is szólva, hogy a témája – egy, az orrvadászat és polgárháborúk által feldúlt szavanna utolsó oroszlánjának pusztulása – is elég sokkoló ahhoz, hogy kellően lehangoló zárása legyen a lemeznek. Hasonló díszítő elemek a későbbiekben is biztosan lesznek egyes számainkban.

Hogy álltok koncertek terén? Tervek? A Nadir mindig is nagyon erős volt a színpadon.

Épp most jártunk hosszú idő után újra Szegeden, és nagyszerűen sült el a buli. Az év végéig biztosan lesznek még koncertjeink, elsősorban Székesfehérvár és Esztergom van tervben. A végleges menetrend mostanában fog összeállni. De már a jövő évi bulik is körvonalazódnak. Jövőre lesz húsz éves a zenekar (a Dark Clouds-éveket is beleszámítva), és ennek örömére 2013-ban komolyan fel akarunk pörögni koncertfronton.

Sok sikert hát! Köszi a válaszokat Vitya!

Mi köszönjük!