• Ez már tényleg az ötödik koncertünk? Pont erről beszélgettünk Robbal (Rob Caggiano – gitáros, producer) tegnap, hogy hányszor játszottunk már itt. Én csak kettőre emlékeztem (nevet).
• Egyszer játszottatok egy vidéki fesztiválon (2009. augusztus 21., Azfeszt/Nyírbátor), volt két klubkoncertetek (2009. február 6. és 2010. március 5., Diesel) és egyszer a Metallica előtt léptetek fel (2010. május 14., Puskás Ferenc Stadion).
• A Metallicás buliról beszélgettünk pont. Nem emlékeztem, hogy az Romániában vagy Magyarországon volt. A két kis klubkoncertre emlékszem, marha meleg volt, de parádés hangulat. Azt hiszem, a fesztiválra is emlékszem, kint volt messze vidéken. Talán az Iced
Earth-el játszottunk? Legalábbis találkoztunk velük, az tuti, (vagy másik fesztiválon – szerk.) másra nem emlékszem.
• És tetszik az ország?
• Eddig igen, de nagyon meleg van. Tegnap érkezünk és akartam sétálni egyet a környéken, de olyan meleg van, hogy semmit nem lehet kint csinálni. Ma dettó, de még ez is jobb, mintha esne.
• Egyre nagyobb helyszíneken játszotok nálunk. Látszik ez a lemezeladási statisztikátokon?
• Halvány gőzöm sincs a magyar eladásainkról, neked kellene erről inkább engem felvilágosítanod (nevet). Manapság a lemezipar teljesen más, mint régebben, legyen szó az Államokról, Angliáról, Skandináviáról vagy a világnak ezen részről. Ma eladunk ugyan néhány lemezt, de az sokkal fontosabb, hogy az emberek eljöjjenek a bulijainkra.
• Az egyik legaktívabban turnézó zenekar vagytok. Hogyan frissültök fel két koncert között?
• Megpróbálunk minél többet pihenni és visszavenni a piálásból. Sokszor kínálnak minket, de ha tíz nap alatt lenyomsz hat koncertet, akkor nem ihatsz folyamatosan. A lényeg a sok pihenés, még akkor is, ha ez elég nagypapásan hangzik (nevet).
• Egyre sikeresebbek lesztek lemezről lemezre. Te ezt hogyan éled meg?
• Engem személyesen nem hat meg különösebben, kívülről sokkal látványosabb a dolog. Pont, ahogy te is mondtad, egyre nagyobb színpadokon játszunk. Ez nyilván a siker jele, de igazából nem izgat nagyon a dolog.
• Mit tudni Michael (Michael Poulsen – énekes, gitáros) előző bandájáról, a Dominusról? Nem tervezi feltámasztani egy kis nosztalgiázás céljából?
• Hát most tuti nem, de ki tudja mit hoz a jövő? Úgy értem sokan kérdezgetik ezt tőle, ami persze tök jó, de nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő pillanat egy régi banda feltámasztására. Igazából szép volt, jó volt, de mintha Michael kissé tartana tőle, hogy ha
eljátszik valami régi durva számot, akkor ezt máskor is elvárná a közönség.
Például ott van az előző lemezünkön az Evelyn című szám, amiből készült egy demóverzió is, ahol Michael tolta fel Barney (Barney Greenway – Napalm Death, ének) vendégtémáit. Erre azt kezdték el kérdezgetni, hogy miért nem játsszuk élőben is. Michael erre nem hajlandó, mert ha egyszer lenyomnánk, akkor újra és újra ezt akarnák, amihez neki manapság semmi affinitása. A lényeg, hogy a Dominus jelenleg áll, és valószínűleg állni is fog.
• Kábé három éve turnéztunk Amerikában a The Damned Things társaságában, ami Rob másik bandája Scott Iannel (Anthrax, gitár) és két sráccal a Fall Out Boy-ból. Sokat lógtunk Robbal, majdnem minden este együtt nyomtunk egy Misfits feldolgozást a színpadon, és egyszer beszéltünk róla, hogy csinálhatnánk majd valamit közösen.
Mielőtt elkezdtük az új album munkálatait mindannyian éreztük, hogy meg kellene próbálkozni valami újjal, hozzáadni a lemezhez valami extrát a felvételek során, legyen az például egy új stúdió, vagy egy új producer. Ekkor került a képbe Rob. Felhívtuk, hogy ráér-e, szerencsénk volt. Ezer új dolgot mutatott nekünk a felvételek során. Már javában dolgoztunk az anyagon, amikor egyszer benyögte, hogy otthagyta az Anthrax-t. Totál leesett az állunk, azt hittük megkergült. A produceri munkáira akart koncentrálni, amit végülis meg lehet érteni.
Michael többször megkérte, hogy játsszon már fel ezt-azt a lemezre, egy-két szólót, riffeket és végül rengeteg témája ott van a lemezen. Odáig jutottunk, hogy Michael úgy érezte, meg kellene kérdezni, hogy nincs-e kedve főállású tagként csatlakoznia. Pedig megmondta, hogy nem akar most zenekart, de azért csak rákérdezett. Azt mondta, hogy erre még aludnia kell. Aludt is rá, aztán kijelentette, hogy szíves örömest. Végeredményben létszámhiányosan érkeztünk a studióba, de ismét teljes zenekarként jöttünk ki onnan.
• Thomas (Thomas Bredahl – ex-gitáros) fontos tagja volt a zenekarnak éveken át. Nem hiányzik?
• Dehogynem, rendes srác és jó volt vele lógni, de tudod egy zenekar az kicsit olyan mint egy házasság, vagy más emberi kapcsolat. Ezek pedig néha tönkremennek, az emberek elválnak, végül mi sem tudtunk már együtt dolgozni Thomas-szal. Ráadásul apa lett és az utóbbi években állandóan turnéztunk, így két helyen kellett volna egyszerre lennie. Hiányzott neki a kislánya, alig látta a feleségét, végül mi is éreztük, hogy nem igazán mennek jól a dolgok, és elváltak útjaink.
Mostanában beszélgettünk, elég hosszú idő óta először, és minden rendben van vele. Csinált egy koncertszervező céget, már néhány zenekarral együtt dolgozik. Néha gitározik is otthon, de azt nem tudom, hogy zenekart akar-e csinálni. Most született meg a második gyereke, van sok munkája és vígan elvan, mindenkinek jobb így. Úgy értem nekünk is hiányzik a családunk, de amikor épp megszületik az első gyereked, és „Ja bocsika, most két hónapra dobbantok…”, na ez a nehéz.
• Szintén dobos lévén had kérdezzelek a hangszeredről. Milyen gyakran változtatsz valamit a szerkódon?
• A pergőbőrt minden buli után cseréljük. A tamokét csak ha már eléggé elhasználódtak, azok jobban bírják. Most épp egy új típust használok, még ki kell tapasztalni. A cinkészletem ugyanaz kábé egy éve. Eléggé bejön, működik, miért változtatnék rajta?
• Az új lemez a tematikáját tekintve visszatér Amerikába, mégpedig a hőskorba, a vadnyugatra. Mi adja egy album sztoriját?
• Ez Michael ötlete volt. Az elmúlt egy évben vadnyugati könyveket olvasott állandóan. Megnézett mellé egy rakás filmet John Wayne klasszikusoktól kezdve Clint Eastwoodon át spagetti-westernekig szinte mindent. Azért kezdte, hogy hátha talál valami jó ötletet, mert
a gitárgengszteres sztorink véget ért, kellett valami új téma. Annyi még, hogy most valós személyek szerepelnek a szövegekben. Mindenki ismerheti Doc Holliday-t, de akár Black Bartot és Lola Montezt is.
• Dobosként hogy veszel részt a dalszerzési munkálatokban?
• Attól függ. Előfordul, hogy Michael kész dalokkal érkezik, és mondja, hogy játsszak rá valami ilyet vagy olyat, vagy hogy „Menj és hallgasd meg ez a Motörhead számot, ilyesmi kellene!” Ez a könnyebbik eset.
A nehezebb, ha nincs ötlet. Ekkor beülünk a próbaterembe jammelni és akkor előbb-utóbb felkiált, hogy „Hé! Állj meg, ez az! Ezt jegyezd meg!”. Amikor összerakom a saját dobtémáimat, akkor szoktak javasolni ezt-azt, de alapvetően a magam ura vagyok.
Részemről a harmadik dolog az szokott lenni, hogy amikor már a kész dalt gyakoroljuk, akkor néha szólok, hogy „Hé, miért nem játsszuk ezt a részt kicsit máshogy? Ott valami van a basszussal.”, meg ilyenek.
• Milyen zenéket hallgatsz otthon?
• Hm… (gondolkodik) Mostanában régi klasszikusokat szoktam, The Who, The Beatles. Aztán még Dio, régi Sabbath, ilyenek. Az új Sabbath lemezt sem hallottam még. Nem igazán vettem új lemezeket az elmúlt időben, de ez is változik időről-időre, most épp ilyenem van.
• Köszönöm az interjút Jon, este találkozunk a koncerten!
• Szívesen, szia!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.