Havancsák Gyula válaszolt nekünk hangokról és képekről

Nagaarum

2013. szeptember 23.

0

Hjulest nem kell bemutatnunk a rock-metalzenét kedvelő közönségnek, a nevével valamilyen formában biztosan találkoztak már Önök, ha máshol nem, mondjuk valamelyik kedvencük lemezborítóján, grafikai tervezőként. Még korábban küldte el nekünk az USAban élő unokatestvére egyik zenei projectjének a bandcamp oldalát, mondván, a magazinunk profiljába passzol az ott hallható művészet, és miután megírtam a cikket, egy hosszabb mailezést folytattam le Gyulával, aminek a végkifejlete ez a beszélgetés lett.

Üdv Gyula! Nemrég kaptunk tőled tippet egy elég furcsa zenei megjelenést illetően. Ismerve azokat a bandákat, ahol megfordulsz ez egy kicsit meglepő volt. Ezek szerint érdekelnek ilyen szinten elvont dolgok is?

Hail!
Furcsa hogy ilyen kép alakult ki rólam, mármint hogy meglepő lehet az, hogy ilyen jellegű dolgok engem érdekelhetnek. Eddig sem túlságosan populáris bandákban zenéltem, bár eléggé sokféle muzsikát kedvelek műfajoktól függetlenül. Elvont, nehezebb dolgok természetesen érdekelnek, de attól hogy egy zene valamilyen, pl. black metal vagy death vagy bármi, attól még nem fogom szeretni. Bizonyos dalokra és hangulatokra van szükségem, nem műfajokra. El lehet gondolkodni hogy mi is a „zene” valójában, egyszerűen csak rezgés, hanghullámok, háttérzaj, eksztatikus élmény, fehér mágia…
Rosszabb esetben az első három, ha pedig el tudsz veszni benne és inspirál, „teremtő” erőt ad vagy csak segít a léleknek, felszabadít, akkor már az utóbbi két szóval illetném. Alapvetően akkor kezdtem belehabarodni a zenélésbe, amikor először láttam az Accept Balls to the Wall klipjét, Headless Cross-t a Black Sabbath-től… Egy presszóban videófelvételről ment egy akkori Headbangers Ball, néztük Sándorral és végünk volt. (Sándor azaz Lord Time, aki egyébként az unokatestvérem és a kérdésedben említett lemezét például sokat hallgattam mostanában, talán többet mint bármi mást). Egyébként Sándor egy Harassor nevű bandában dobol, az is zsigeri eléggé!
Visszatérve a zenélésre, valóban sok bandában zenéltem már, amelyek stílusukban is eltértek egymástól. Mint említettem elég sokféle zenét szeretek, de inkább zenekarokat mint műfajokat. Voltam az Árnyak-ban a Vale of Tears-ben, a Sin of Kain-ban, Alison Hell-ben…
Az Alison Hell-t máig nagyon sajnálom, velük csak egy koncertünk volt a Pecsában, ráadásul bitang jó kritikát kaptunk…Kár hogy nem sikerült összeállnia egy erős tagságnak. Amikor beugrottam vagy beszálltam ezekbe a zenekarokba, akkor megírtam a bőgőimet, vagy játszottam a más témáit… ahogy a basszusgitárosok dolga ez néha lenni szokott.

Melyik éned az erősebb? Amit hallunk vagy amit látunk?

Ezt nem tudom. Egy rajztanárom azt mondta anno hogy vágjam már ki a gitárt az ablakon mert inkább a rajzolás rovására megy. A zenesuliban a szolfézstanár tanácsolta hogy rajztanár ne legyek, gyakoroljak, inkább zenéljek, szerinte az kifizetődőbb pálya lehet ha elmegyek egy hajóra zenélni (haha). Egy elismert képzőművész szerint ugyancsak zenélni kell! Magamra hallgatva pedig éppen jó ez így. Ez a kettő elég közel került egyébként egymáshoz a lemezborító készítés miatt is. Valószínűleg „profibb” abból lehetek amiből hivatásszerűen élek, amivel a több időt töltök el naponta. Szerencsére mindkettőt imádom csinálni.

Mesélnél arról, hogy hogyan lettél grafikai tervező?

Mindig rajzoltam, kiskoromtól kezdve…később sem hagytam abba, oviban azt hiszem világrajzversenyen is részt vettem és második lettem. (Nem mintha számítana…) Aztán sokat jártam rajztanárokhoz Túrkevén, rengeteg inspirációt kaptam tőlük. Egerben végeztem computergrafika szakon, az iparművészetire nem jutottam be, de egy akkori tanárom aki szakmájában igencsak kiemelkedő, ő elég jól felkészített lelkileg, hogy nem ez vagy más suli lesz a lényeg hanem a gyakorlat. Húzzak el dolgozni és vissza se nézzek.
Kölökkoromban már rajzoltam koncertplakátokat, dolgoztam dekoros munkát is, egyszer sikerült egy lemezborítót a Pokolgépnek készíteni még a gimnáziumi éveim alatt, de az nem jelent meg. Persze ez csalódás volt, pedig a feladat el lett végezve, azt kapták amit kértek… viszont a kiadó és a trendek leszavazták. Ez volt a 90es évek eleje amikor pár féreg kitalálta hogy a „rockzene halott” és az emberek idiótább része ezt el is hitte. Mivel csikókoromban már nagy vágyam volt hogy maszkmester vagy grafikus legyek, illetve gitáros, így ha araszolva is de sikerült ezt megvalósítanom. Úgy emlékszem hogy általános suliban az osztályfőnöki óra egyik része az volt, hogy mindenki leírja egy papírra mi is szeretne lenni ha felnő. Emlékszem hogy maszkmestert írtam, és hogy egy fecskefarkú gitárral tolom majd színpadon. Vicces visszagondolva hogy látom az osztályfőnöknő arcát, ahogy felakad a szeme amikor a fecnimet olvasta. Teljesen infantilis és idióta ötletnek tartotta. Persze kicsit más a jelen, hiszen grafikus vagyok és basszusgitáros, viszont a flying V megvan, ráadásul személyesen Jeff Waters-től kaptam. Persze azért nem tükörsima volt az út idáig, hiszen a gengszterváltás környékén még nem volt ennyire egyértelmű ez a szakma. Voltak dekorosok, plakátfestők, rajztanárok… és nagyjából ennyi. Elég nagy gondban voltam a pályaválasztásnál hogy egyáltalán merre. Gimi után pedaszisztensként dolgoztam egy évet az áltálános iskolámban. Volt a közelemben számítógép és akkor már paintbrush programmal pixelenként megrajzoltam a Faith No More Angel Dust borítóját, illetve a Maiden Fear of the Dark-ját. Persze ez még kezdetleges grafikai program volt. Ezután rajzfilmrajzolást tanultam Budapesten, de unalmasnak találtam ezt a munkát így Egerbe mentem. Az Eventusba jártam és itt már photoshopban elkezdtem a leendő profilomba vágó anyagokat készíteni, megtöltöttem a portfóliómat. Ekkor az Evensong zenekarnak a borítókészítésére kaptam felkérést (pontosabban én nyitottam feléjük), aztán a többi szinte jött magától, noha kellett hozzá nem kevés szorgalom. A nemzetközi bandákhoz is hasonlóan jutottam el. Hatalmas Annihilator fanatikus voltam így őket kerestem először.
Jelenleg sok külföldi bandának is melózok folyamatosan, illetve könyvbrítókat is tervezek, játékfejlesztő cégeknél is dolgoztam 2001-től. Most épp egy Pocket Scientists nevezetű cégnél vagyok grafikus. 

Ezek a munkák kézzel készülnek vagy teljesen digitális az egész? Ez alatt azt értem, hogy használsz-e hagyományos technikákat?

Előfordul hogy rajzlapon kezdek, de már nagyon-nagyon ritkán. A digitális rajzolás könnyen alakítható, amire szükség is van a változtatások miatt. Sajnos itt a megrendelőé az utolsó és utolsó előtti szó, de még az első is… Ráadásul alapból érdemes számolni a logóval és dalcímmel ami sok esetben rá lesz erőszakolva a képre. Számítógéppel a tervezés gyors és látványos… szerintem könnyebb skiccelni is, nem beszélve a színezésről. Digitális fotót is használok, gyakran lövök referenciaképeket, fotózok tájat, felhőt, bármit amiről úgy érzem hogy felhasználható, vagy csak épp ötletet adhat, de előfordul az is hogy az egész képet megfestem. Ilyenkor színkorrekcióknál, színezésnél ugyancsak jól jön a digitális módszer.
Ez „alkalmazott grafika”. Nem is nevezném másnak, mert lehet iparosmunkaként csinálni, de ha szabad kezet kapok és lehetőség van az elmerülésre, ihletetten nekiállni a kivitelezésnek, akkor persze már másról, művészeti tevékenységről is szó lehet. Ugyancsak érdekes dolog az, hogy mennyire más csendben dolgozni vagy zenét hallgatni közben. Itt vissza is utalhatnék az első kérdésnél említett zenei teremtőerőre.

Mi volt eddig a legemlékezetesebb munkád, felkérésed?

Rengeteg volt. Az Annihilator, Demonoid, Destruction, Nightingale, Memory Garden, Blind Guardian, TYR etc… Anne Rice, Lovecraft, Lem, Poe könyvek borítói. Nagyon sok előadó zenéjét kedvelem, így ezek mind emlékezetesek. Végeredményben az a legjobb, ha például az előadó lemeze épp zseniális, illetve a munkám pár nap vagy hét leforgása után is elégedettséggel tölt el, kifejezőnek találom, nem változtatnék rajta.
Az új Annihilator mindenképp emlékezetes, mivel a full lemezt hallottam idő előtt és bitangnak ígérkezett néhány hallgatás után… Ráadásul a limited edition 3D-s borítójú szerintem nagyon jól néz ki. Ez a kiadvány tartalmaz egy másik lemezt is amelyen újrafett Annihilator klasszikusok vannak. Tökéletes! Szerintem az utóbbi Memory Garden látványvilága is találkozott a zenével. A Destruction Day of Reckoning-et is szeretem és emlékszem hogy Schmier azzal nyitott: „Oké, most valami egyszerű kép kell!” Aztán addig forgácsoltuk míg komplexebb lett mint a D.E.V.O.L.U.T.I.O.N. frontképe. 
De van egy borítótervem amit Jeff Waters például többször lepattintott, akárhogyan igyekeztem rátukmálni. Az a kép irdatlan gyorsan összeállt. Egy freskófestő épp az ördögöt hordja fel a falra ecsettel, az meg már bukik is elő a falról életre kelve. Sinister volt a lemez lehetséges címe, ahhoz tökéletesen illett. Az ördög falrafestése kifejezést talán Kanadában nem használják és ezért nem jött be neki, illetve a magyarázat az volt hogy túl sok krampusz volt az eddigi borítókon. Mindenesetre a cím is változott, a kép a nyakamon maradt, aztán elküldtem, pontosabban neveztem ezzel a képpel a Spectrum antológiába ami egy minden évben megjelenő vaskos válogatás. Oda viszont beválogatták a Swartsot borítómmal együtt olyan alkotók munkái mellé mint Boris Vallejo, Brom, Android Jones, Dave McKean, Luis Royo. Persze mutattam is Jeffnek hogy a Pixar, Lucasfilm és Disney designerek akik zsűriztek, nekik bezzeg bejött… Mindenesetre ha egyszer összerakok egy saját artbookot akkor valószínűleg ez lesz a borítója.

Több sci-fi és horror klasszikus könyvnek is te terveztél arculatot. Közülük Stanislaw Lem nevén akadt meg a szemem. Olvasod is a műveit?

Persze, valamennyit olvastam, a legtöbbet novellákat. Ráadásul ezek a kötetek irdatlan vaskosak, nem igazán tömegközlekedésre valók, pedig olvasni szinte csak ott van időm. Mindenesetre a Lem kötetekhez készült borítók mind úgy készültek hogy vagy olvastam már a kötetből valamit amit elkészítettem borítóra, vagy a könyvkiadó elküldte az adott novellát. Természetesen Poe vagy Lovecraft nem okozott gondot, anno sokat olvastam tőlük, viszont Anne Rice kimaradt így a Vittorio a vámpír csak megjelenés után került elém. Jobb is így, mert más lett volna a kép ha előbb elolvasom.
Könyvkiadók is hasonló igényű megrendelők mint a zenei kiadók vagy zenekarok. Van amikor az utolsó szögig elmondják az igényüket, jobb esetben szabadkezet adnak és kapok néhány novellát például.

Több bandában is közreműködsz basszuson. Zeneileg melyik vonalat preferálod leginkább ezek közül?

Jelenleg csak a Bornholmban játszom. A black metalt szeretem de nem csak ezt hallgatom. Sőt. Zenekarokat, előadókat szeretek azért amik, nem azért amilyen stílusúak. Ráadásul a zeneipar a libatöméshez hasonlít. Magyarországon is megfigyelhető volt hogy 3 évente cserélődtek a támogatott műfajok. Volt gothic, prog, power metal, nem olyan rég még mentek a tankcsapda-szerű bandák, operametál..…. Szerintem így vicc ez az egész. Például a dallamos death metalt (miféle címke ez?!?!) irdatlanul megutáltam. Tényleg mindenféle zenét hallgatok rock vagy metál zenén belül… azon kívül kevesebbet, de ott is vegyes az összkép.

A Bornholmmal mostanában elég sokfelé megfordultok? Hol is pontosan?

A Bornholmmal részt vettünk a Paganfest 2013 európai turnéján az év elején az Ex Deo, Thyrfing, Arkona Wolfchant és Alestorm társaságában, majd ezután Budapesten is felléptünk az Ex Deo-val. Májusban a németországi Beastival-on, illetve júniusban Dániában a Copenhell-en. Már 2014. végére is van egy turnéajánlat, de az még odébb van. Januárban lesz egy kisebb körút ami Csehországot, Németországot és Dániát érinti. Zajlik az élet, készül az új album is amit még télen felvesz a zenekar.

Milyen hangszereken játszol?

Basszusgitár, de igyekszem gitározni is, imádom a klasszikus gitárt… De a gitárokat inkább zeneszerzésre vagy kikapcsolódásra használom.

Tanultál zenélni?

Még Túrkevén, legelőször Lord Time-al csapkodtuk a bőrfoteleket otthon. Aztán mivel édesapám basszusgitáros volt, az ő hangszerét nyúztam. Szíjártó „Szupermen” Zsoltival egy házsoron laktunk, túrkevei gitárosoktól tanultunk. Később lett egy zenesuli az utcában, ahol Jung Norbert és Tarcza Laci a Pokolgépből vitte a rock tanszakot. (Szóval van zenesulis papírom és ami érdekes, hogy miután Lord Time kiköltözött családostól az USA-ba, semmilyen magyar iskolai végzettséget igazoló papírt nem fogadtak ott el tőle, még a gimnáziumi bizonyítványokat sem, csak a zeneiskolai 2 évet.) Budapesten pedig Szappanos Gyurihoz jártam pár hónapot… a többit magamtól és a haveroktól tanultam.

Tervezel saját zenei projectet?

A Káin után inkább szobazenész akartam lenni, egyedül csinálni mindent…Volt és van a fejemben egy zenei projekt amit már megálmodtam
vagy megéreztem úgy tizenéves korom végén… tehát a Káin után elkezdtek jönni elő ezek az ötletek… meg is van írva úgy egy órányi zene nagyjából. Egyszer majd kész lesz, nem kötődik semmihez, így talán soha nem is fog elkésni. ASHEN a neve, Bakos Attila barátom énekel benne… de sajnos eléggé araszolgatva halad… Egyelőre így még nagyobb a füstje mint a lángja. Kb 20 dal van meg… Kategorizálni nem is tudnám.

Hogy viszonyulsz a valláshoz, okkultizmushoz?

Viszonyulok. Persze érdekel mindkettő, elég sokat olvasok ezekben a témában illetve a természeti és törzsi vallásokról, kultúrákról is. 
Okkultot érintő élményem volt… vagy pontosabban ami spirituálisnak mondható, de nincs kedvem nagy megállapításokba bocsátkozni.

Bár a választ valamelyest már meg is adtad erre, de önmagadat materialista vagy idealista embernek tartod?

Ügy tűnik idealista… de nagyon. A materializmust meg az Univerzum és a földanya kikéri magának! 🙂 

Lehet, hogy ez nagyon sablonos és kifulladt téma, de hogy vélekedsz a hazai rock/metalzenei színtérről?

Vannak jó bandák, jó emberek… jó lemezek… de túl erős a szembeszél, kicsi az ország, kicsi a piac… meg ezer más ok is van ami miatt nehézkes a boldogulás. Lehet jófejkedni hogy nem érdekel a politika meg ez csak zene vagy művészet… de ha visszakanyarodunk oda hogy a 90es években lepusztultak a művházak vidéken, illetve hogy vízfejű az ország vagyis pestközpontú, akkor már azonnal kikövetkeztethető, hogy bizony a tehetséges kölkök hiába zenélnek vidéken, nem lesz néző a bulijukon, főleg ha rétegzenét játszanak. Persze ez nem minden esetben van így, de nagyrészt igen. Szóval inspiráció kevés.
A másik dolog, hogy nincs pénz, de ha lenne, az sem lenne elég, viszont némi találékonyság ami az anyagi befektetést helyettesítené, az meg nagyátlagban hiányzik. Mivel nincs az egészben pénz csak a felső vagy legfelső szinteken, így megfelelő management sincs. Hogy is lenne? Szóval ha valaki rokksztárkodni akar gyorsan de biztosan, akkor tribute bandát csinál. Ezekből is van dögivel, nem is lenne ez baj, viszont így kevesebb saját zenét játszó bandának jut színpad, noha a tribute zenészek között is vannak jó képességű alkotó emberek…persze az legyen az ő dolguk hogy mit csinálnak.
Aztán megfigyeltem egy trendet miszerint mindenből viccet kell csinálni, semminek nincs meg a komolysága. Így a rock and roll gyakran össze van tévesztve az igénytelenséggel, a beleszarással. Nem is tudom hány rosszabbnál-rosszabb zenei tv vagy net műsor volt amit láttam, (ráadásul már azok sincsenek) ahol aztán a zenét már minden megelőzi. A muzsikusok tetkókitól kezdve a főzőcskéig, a kib…ott zenénél minden fontosabb. A zenekarok közötti irigység konkrétan tapintható, hiszen pici a pocsolya, sok a disznó, mégis a klipek és a zenék helyett egymás haver bandái szórakoztatják egymást a műsoraikban. A zenei tv adók (nem a rock és metál, mert az nincs) szerkesztőinek a tetemét Soprontól – Gyuláig húzatnám lovakkal. Ez ami megy a mainstreamben itthon (is) az a tökéletesen kitervelt népbutítás. Persze joga van mindenkinek a szellemi és kulturális nyomorhoz de valóban az éretlen tinik igényihez kell igazodni? Ezt a kapitalista felfogást ami átjárja a kultúrát, ezt ki kellene írtani azokkal az emberekkel együtt akik ezt az egészet irányítják. Persze így érthető hogy miért nem P. Box vagy Mobil szól a tv-ben és rádióban.
Fesztiválokról sem tudok sok jót mondani, sajnos nincs sok tapasztalatom az utóbbi évekből. A Szigeten, ha jól tudom szisztematikusan ki lett pusztítva a metal színpad. Nekünk idén egy fesztiválon sikerült fellépni a bandával, aztán a koncert előtt pár nappal derült ki véletlenül hogy nincsen alap cucc semmi, minden zenekar nulláról átszerel, noha nem lehet 15-20 perc alatt soundchecket csinálni úgy, hogy egy banda teljes dobszerkót és teljes backlinet kell hogy cseréljen (állítólag idén ez a módszer volt több fesztiválon is), hiszen a fullos szinpadi cucc csak a főzenekarnak van kikészítve, más nem érintheti. Aztán nulla bemelegítéssel 15 perces csúszással, szétpörögve tegye a színpadra az ember azt, amiért éveket kőkeményen készült, holott el tudom képzelni hogy van amelyik bandának már ez is kánaán lenne, csak felléphessen… bárhol, bárhogy. De a jelenlegi magyar rock és metál színteret nekem az a momentum foglalja össze legjobban, amikor a Heaven and Hell bulin egy hivatalos fotós ismerősöm nagyon helyesen és nagyon ordináré módon üvölt a Danubius vagy mittudomén milyen rádió főnökére aki elvitte a kölkét a Pecsába hogy megmutathassa neki a Dio korszakos Black Sabbath-et, vagyis a Heaven and Hell-t. Persze a rádiójánál tilos a rockzene. Ha pedig a televízióra gondolok a Music TV-n meg szinte a zene is.

Gyula honlapja itt érhető el: www.hjules.com