Interjú a Significant Point három tagjával

Winci

2021. március 1.

0

2021. elején, pontosabban február utolsó hetében jelent meg a japán Significant Point első nagylemeze Into the Storm címmel. És ez valóban Jelentős Pillanat! A Fémforgácson az elemi erejű proto-metal korongról korábban itt írtunk. A fiatal csapat közösségi oldalain a világ minden tájáról származó számos lelkes hozzászólások olvashatók a jó keverésű, dallamos és eredeti hangzású heavy metal zenéről. Gou Takeuchi – gitáros, dalszerző, Kazuki Kuwagaki – gitáros and Kazuhiro Watanabe – basszer álltak a Fémforgács rendelkezésére, hogy bemutassák zenekarukat, zenei érdeklődésüket, a japán heavy metal életet és nagylemezüket.

Gou: A zenekar másik két másik tagjával Kazukival (gitáros) és Kazuhiroval (basszer) együtt köszönjük az interjú lehetőségét!

Csak kevés információ jelent meg a Significant Point-ról a Dying Victims, európai terjesztőtök promo anyagában. Mikor alakultatok, és mióta játszotok együtt?

Kazuki és Gou: Tíz éve alakítottuk a bandát. 2011-ben, hogy heavy metalt játszhassunk. Kazuki korábban már játszott egy csapatban, de nem ezt a stílust. Gou a japán Seikima II (japán HM) egy kópia-csapatában játszottam. Akkor Kazuki csapata feloszlott, ő pedig heavy metal bandában szeretett volna játszani. Zenekara néhány korábbi tagjával újat alakított és megkért, hogy csatlakozzak. Ez a Significant Point történetének a kezdete. Számos tagcsere után Itormentor (dobos) és Kazuhiro is csatlakoztak 2016-ban, ill. és 2018-ban, így alakult ki a jelenlegi felállás. [George Itoh – vendég énekessel az LP-n.]

Így azonos zenei érdeklődésű barátokként hoztátok létre a zenekart.

Kazuki: Igen, a heavy metal közössége Japánban kis számú, különösen a mi generációnkban. Bár, a Significant Point, mint banda működése során találkozhattam olyan emberekkel, akik imádják ezt a zenét, beleértve a zenekari tagokat is. Ennek köszönhetően sosem érzetem kívülállónak magamat. De nagyon bízom benne, hogy a heavy metal nagyobb figyelmet fog kapni Japánban.

Kazuhiro: Jóllehet, a HM egy kisebb stílus de sosem éreztem emiatt elszigetelve magamat, amióta csak ezt kezdtem hallgatni, hála annak a sok embernek akik világszerte kedvelik a műfajt. Ez lehet az oka, hogy a rajongók az azonos generációkban is összetartanak.

A zenétek meglehetősen eredeti, old school-HM. A számomra kicsit európai hangulatú, Milyen zenék voltak rátok hatással, honnan érkeztek az impulzusok?

Gou: A gitáros, akit leginkább tisztelek, Michael Schenker. Mindig figyeltem arra a gitárjátékra a Rock Bottom, Looking For Love, Love to Love, stb. dalokban. Hát igen, imádom az érzésekkel teli játékát. Brian May is nagy hatással volt rám, a gitárok zenei rendezésének tekintetében.

Szerintem zenét alkotni a magunkkal való szembesülés egy módja. Magunkkal versengünk, nem mással, vagy más bandákkal. A legfontosabb az, hogy a minőség és az általunk alkotott zene érzése elérje azt a szintet, amit mi akartunk. A zene világában senki sem osztja pontosan ugyanazt az érzést, mint bárki más. Noha ez a fantasztikus dolgok egyike is, mégis valamiféle standardot kellett felállítanunk a magunk számára. Ha van egy világos elképzelés a zenealkotásunkban, akkor lesz benne egyfajta egység is. Miután erre rájöttem, úgy érzem, tágultak zeneszerzői határaim. Az Into the Storm felvételeinél már ezzel a fejjel gondolkodtam.

Emellett, a zenétek egyszerre régimódi, tradicionális HM és valamiféle modernebb hangzás keveréke. A debütáló LP-tek erőteljes megszólalása a saját stílusotok megtalálása, vagy a zenekari tagok konszenzusa?

Gou: A banda zenei stílusa az én hatásaimon alapszik és azon, amit szerettem volna elérni, amióta a fő dalszerző lettem. Az én zenei gyökereimet a ’80-as évek régisulis heavy metalja, speed metalja alkotják. Ugyanakkor a hard rock is hatott rám. Ezért szerettem volna ötvözni az intenzív speed metalt és a dallamokat ezen az albumon. Elképzelésünk szerint a lemez legyen olyan, mint egy novellás kötet, változatossággal, hallgatni való érdekességekkel, bárhol kezded az albumot. Ez egy kihívással teli tapasztalat volt a számomra, és boldog vagyok, hogy sikerre vittem. S úgy hiszem, a banda erőssége, hogy minden tagja jól érti, milyen zenét szeretnék. Ez lehetővé teszi, hogy a zeneírásra összpontosítsak. Szerintem, a zenekar tagjai részéről a zene megértése egy nagyon fontos elem ahhoz, hogy folytassuk a bandával.

Talán nem vagyok Európa középén egyedül azzal, hogy nem túl sok japán HR/HM bandát ismerek, szemben a számos európai és amerikai csapattal. Ismerem a Loudnesst, Earthshakert, 44 Magnumot, említettem is az albumajánlóban. És hallottam a Bow Wowot és EZOt. Mennyire követitek a helyi és a nemzetközi HM-színteret?

Kazuhiro: Akkor mégis ismersz néhányat. Szerintem a japánok, nem csak én, jobban figyelik az európai és amerikai színteret, mint a saját országunkét. Ám azt is hiszem, a japán metalnak van egyfajta különlegessége, szórakoztató volta, ezért próbálom nyomon követni a japán csapatokat a ’80-as évektől napjainkig.

Gou:  A Loudness, Earthshaker, 44 Magnum, Bow Wow, EZO nagyszerű bandák. Mindegyiket imádom. Különösen a Loudness volt rám nagy hatással. Jóllehet a japánok inkább külföldi csapatokat hallgatnak, van számos nagyon jó zenekar itthon is: Aion, Anthem, Dementia, Crowley X, Prowler, Hurry Scuary, Vow Wow, Mari Hamada, Kuni, Flatbacker, Salem, stb. Én gyakran hallgatom őket, hatással is voltak rám.

Szerintetek mennyire népszerű a stílusotok a heavy metal széles skáláján, Japánban?

Gou:  Azt hiszem, a régi-sulis heavy metal egyfajta kisebbségi pozícióban van Japánban. Azok, akik megismerték ezt a ’80-as években, a maga idejében, azok megértik az én ízlésemet, de nem túl sok fiatal, hasonló korú érzi ugyanezt. Már tizenéves korom óta hallgatom ezeket a zenekarokat, de nem volt a környezetemben senki, akivel osztoztunk volna a zenei ízlésemen. 2008 körül, amikor az Enforcer albuma Japánban is elérhetővé vált, a NWOBHM terjedni kezdett. Emlékszem, ahogy a fiatal metal-színtér is kicsit feléledt. Ám manapság sem sok fiatal hallgatja ezt a zenét.

Kazuhiro: Japánban, a ’80-as évek zenekarai nem népszerűek, és talán csak néhány mániákus hallgatja őket. Ezzel együtt, azok, azoknak, akik maga a stílus iránt érdeklődnek, gyakran megtetszik a zenéjük, amikor belehallgatnak a dalaikba. Így lehet, ha nem is jól ismertek, de a jövőben nagyon figyelmet kapnak.

És a számotokra, mint egy újonnan érkezettcsapatnak, illetve a ti zenétek számára mennyire undergound a szcéna?

Gou: Számos heavy metal banda van itthon, Japánban, de az ilyen fiatal old school heavy metal bandák, mint mi vagyunk ritkák. A csapatok száma növekedett a tíz évvel ezelőttihez képest, amikor mi elindultunk a zenekarunkkal. De még mindig kevesen vagyunk. Ezért is körülményes, ha tagcserére kerül sor, mert nehéz új társat találni. Én is remélem, hogy még több fiatal régisulis HM-bandát fogunk látni hamarosan, és szeretnénk jelen lenni ezen a színtéren.

Kazuki: Azt nehéz megmagyarázni, hogy a japánok miért nem hallgatnak japán metal bandákat, de sok külföldit igen. Emiatt is vagyunk Japánban meglehetősen underground színtéren. Így nagyon örülünk, hogy az album [az interjú idején már több dal került megjelentetésre] a tengerentúlon [ti. az Egyesült Államokban] és Európában is figyelmet kapott. Ez bátorítást nyújtott nekünk. Játszunk tovább, és reméljük, hogy a tevékenységünkkel mi is a japán heavy metal újjáéledéséhez járulunk hozzá.

Megnyílnak a kapuk azzal, hogy szélesebb publikum elé került az erőteljes, ütős zenétek (rádióállomások, TV-csatornák, vagy video-promok számára)?

Kazuki: Még nem jelent meg a lemez [valóban, az LP február utolsó hetében elérhető a közönség számára], de már számos albumajánlóra és interjúra került sor. Egészen boldogok vagyunk, hogy messzi országokban hallgatják a korongunkat és jó visszajelzéseket adnak. Tíz évbe telt, hogy elkészítsük ezt a lemezt, és igazán örülök, hogy megtettük ezt az utat és ki tudtuk adni a nagylemezt.

Kazuhiro: Engem nagyon megleptek a nagyszerű visszajelzések, jóllehet még pont az album megjelentetése előtt vagyunk. Egy kicsit szomorú, hogy Japánban nem kapott még figyelmet.  Amikor a koronavírusos helyzetnek vége, remélem adhatunk majd koncerteket azokban az országokban, ahonnan az emberek ilyen jó visszajelzést küldtek a zenénkre.

Európához hasonlóan nálatok is vannak nyári HR/HM-fesztiválok (mármint, amikor a világ „normálisan” működik)? S ha igen, akkor ti is felléptetek már ilyen rendezvényen? Vagy inkább olyan klub-bulikat tartotok, mint a ’Live in Tokyo’-EP-teken hallható?

Kazuki: 2017-ig egy Loud Park elnevezésű metal fesztivált tartottak minden ősszel. Az előadók többsége külföldi zenekar volt, de volt köztük néhány japán banda is. Én mindig elmentem és vártam is minden évben, hogy élőben lássam azokat a külföldi csapatokat, akiket csak ritkán hallgathatunk így. Azonban csak nagyon népszerű bandák léphetnek fel ilyen fesztiválon. Magunk az underground színtér szereplőiként klubokban és kisebb csarnokokban játszunk.

Kazuhiro: Vannak olyan események is, amik a magunk fajta underground bandákra koncentrálnak, persze, ezek nem fesztivál méretűek, hanem inkább klubokhoz mérhetők. Néhány évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt szabadtéri előadásra. Nagyon jó éreztem magamat, hogy olyan nagy hangerőn játszhattunk, úgyhogy nagyon szeretnék újra így koncertezni, amint arra lehetőségünk lesz.

Milyen mértékben tudtok jelen lenni a hazai és az európai médiában? Amint azt megbeszéltük, érzitek a visszajelzések alapján, hogy a stílusotok, a dalok, a zenétek ereje mennyire megfogta a hallgatóság egy részét. Honnan, milyen országokból kaptok visszajelzéseteket a promo-anyagotokra?

Kazuki: Az interjúk és albumajánlók mellett a dalokat felvették a Keep It True Fest- és a NWOBHM teljes-album YouTube-csatornákra. Különböző országokban számos rádióműsor játszotta a dalainkat és sok elismerő visszajelzést, kommentet kaptunk a You Tube-on és más közösségi felületen. Nagyon hálás vagyok ezért. Remélem, hogy egyre több ember fogja hallgatni a jövőben a lemezünket.

Kazuhiro: Az album beharangozása óta sokan léptek kapcsolatba velünk a Facebook-on és a weboldalunkon keresztül. Várakozással tekintek az album megjelenését követő visszajelzések elé, ha már ilyen jókat kaptunk a hivatalos kiadás előtt.

Egyik kedvenc zenekarom a Loudness, az első tucat lemezét gyakran hallgatom. Aligha véletlenül fedezem fel Disillusion-korszakot az egyik dalotokban, aholis a dallamos japán szavakat angol refrén követi. Ahogy Akira Takasaki bandája, úgy ti is kevertétek a nyelveket. Ez egyfajta küldetés, vagy tiszteletadás a részetekről?

Gou: Igen, teljes mértékben! A címadó tételben kevertük a japán és angol szöveget és ezt nagyban inspirálták olyan nagyszerű hazai heavy metal bandák, mint a Loudness és a Wolf. Egy olyan címadó dal megírása, mint az Into the Storm, nagy kihívás volt a számomra. Gondoltam, érdekes lenne, ha az anyanyelvemet is belevinném, ezért döntöttem a különleges japán hangzás mellett. Japánban van egy népszerű zenei stílus az enka, amiben különleges, erőteljes vibrátó, a kobushi hallható. Ezt az elemet akartam felhasználni a nótában. Varázslatos légkörrel szerettem volna körbevenni, ezért a gitárszólóba klasszikus zenei concertot illesztettem. Ez a dal az első zenei próbálkozásaimat is tartalmazza, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.

A borító, mint a zenétek is, egy kiváló időutazás, ezzel a heroikus, sci-fi/fantasy festménnyel, mintha évtizedekkel korábbi alkotás lenne. De [még nem érkezett meg a fizikai példány], nem találtam rá, hogy ez egy önálló alkotás a számotokra, vagy valamilyen korábbi téma felidézése, ahogy a zenétek is egyfajta proto-metal metal?

Gou: A heavy metal intenzitását fejezi ki. Úgy gondoltam, nagyon jól mutatna a villámlás a háborgó tenger felett. A szörny a banda jelképe.  Az előző lemezünkön, a 7”-os EP-n, az emberek menekülnek a szörny elől. Így ezúttal azt akartam, hogy a figurák harcoljanak a bestiával.

A megjelenítés a ti választásotok, koncepciótok volt, vagy a lelkes művész a zenétekhez festette?

Gou: Úgy döntöttem, hogy az Into the Storm mennydörgéssel fog kezdődni.  Ez a dal nagyon fontos, mint címadó, ezért azt szerettem volna, hogy mindez jelenjen is meg a borítón. Felkértük Mario E Lopezt a borító készítésére. Küldtünk neki egy egyszerű vázlatot. Mario műve tényleg illik az albumunkhoz és a stílusához is, fantasztikus alkotás lett! Nagyon örülünk annak, hogy vele dolgozhattunk.

Hogyan töltitek mostanában az időt, amikor – feltételezem, Japánban is – korlátozások vannak életben? Hogyan tudjátok működtetni a bandát?

Kazuhiro: A felvételeket elkészítettük, de, biztonsági okokból, nem adtuk elő élőben. Mivel a visszajelzések nagyon jók, szeretnénk valami megoldást találni a munkára, ami csak lehetséges a járványhelyzetben. Például a komponálás, a következő album tervezgetése, hogy jól tudjunk majd nekiállni.

Kazuki: A pandémia miatt nagyon nehézkes élő showt tartani. Remélem, hamarosan túl leszünk ezen a helyzeten, és, ahogy Kazuhiro mondta, fontos, hogy azzal foglalkozzunk, amivel tudunk. Mint például a dalírással.

Így a kérdésem nem is annyira korai. Minden jó dalotok felkerült a lemezre, vagy maradt néhány a következőre is?

Gou: A 10 év alatt írt 10 legjobb dalunkat választottam erre az albumra. A korong az új nóták mellett olyan régi dalokat tartalmaz, mint az Attacker és a Danger. Azt hiszem, kiérezheted a zenekar 10 évének történetét. Jelenleg új dalok írásával foglalkozunk, s van néhány érdekes ötletünk. Hosszú utat kell bejárnom egy dallal, amíg elégedett leszek vele. Mindig foglalkozom új nótákkal és csak a legjobbakat igyekszem a zenekar elé tárni. Nagyon izgatottan várom, hogy vajon milyen dalokat készítünk a jövőben. Mindenekelőtt néhány ötletemet kell összerendeznem.

Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk a zenétekhez, s hogy minél több rajongóhoz jusson el a frissen megjelent korongotok!

Mind: Mi köszönjük a beszélgetést! Vigyázzatok magatokra!