Pokolgép, Ossian, Omen, Kalapács. A magyar heavy metal legnépszerűbb zenekarai. Egyetlen olyan ember létezik, aki hosszabb-rövidebb ideig közülük kettőnek is a frontembere volt. A Józsi nevét viselő Kalapács formáció pedig zenekarként 2020-ban ünnepelte változatlan személyi összetételű fennállásának huszadik évfordulóját. Józsi ötvenedik születésnapja alkalmából 2012-ben készült egy újrakiadás-sorozat, mely hellyel-közzel a teljes életművet átölelte, illetve sor került egy nagyszabású koncertre is, melynek hanganyaga a 2015-ös Enigma koronggal egyidejűleg vált elérhetővé. Akkor az ünneplés középpontjában maga a főhős állt. A friss tiszteletadás hazai pályán példátlan, metal vonalon ekkora terjedelemben még senkiről sem emlékezett meg ennyi előadó. A Kalapács – Kikalapált dalok címmel megjelent dupla CD-n összesen harminc zenekar idézte meg, formálta saját képére a Kalapács dalokat. A dallistát böngészve hiába is keresünk Pokolgép, Omen, Hard, vagy Kard, netán Akusztika dalokat, „Itt és most” nem erről van szó. Az ünneplés apropója maga a 2000-ben összeállt Kalapács zenekar, a feldolgozók tehát kizárólag a Kalapács logo alatt megjelent kiadványok dalaiból mazsoláztak. Itt vannak az egykori kortársak, akik Józsihoz hasonlóan három-négy évtizede kezdtek mozgolódni, úgy, mint az Akela, Omen, Moby Dick, Rotor, Remorse, illetve a régi barát, Rudán Joe. 

Mellettük szép számmal szerepelnek a fiatalok, akik életkorukból adódóan feltehetően nem a Pokolgép és nem is az Omen időkben ismerték meg Józsi hangját. Ezt a generációt a Tales of Evening, Nova Prospect, Down for Whatever, Phoenix Rt., divideD, Continoom, Monument, illetve a Leecher képviselik. A veteránok és az ifjak mellett a középkorú csapatok sem maradtak ki a szórásból, a Kalapács zenekar kortársaiként egy-egy szerzemény erejéig kalapot emel a Road, a Dying Wish, Cool Head Klan, a Dalriada, az Archaic, a Nevergreen gyökerű Imperium, az Iron Maidnem, az Alcohol zenekar, sőt szólóban Nahi is összehozott egy átdolgozást.

A felsorolt nevekből kitűnik, hogy a maga által képviselt alirányzattól függetlenül a magyar metal színtér színe-java fontosnak tartotta, hogy szerepeljen a kiadványon. Némelyik zenekar profilja talán távolabb áll a tradicionális fémzenétől, de felbukkanásuk nem lehet meglepetés. A negyedik kasztba viszont azokat sorolnám, akikre mezei metal rajongóként nem számítottam, ennek ellenére kellemes meglepetésként ért a jelenlétük. A legtöbb metalos valószínűleg a Balkan Fanatik és a Republic nevét látva hőköl hátra. Hasonló meglepetés lehet a jobb híján nemzeti rocknak nevezett műfaj három képviselőjének, a Romer, a Palmetta és a Kárpátia zenekaroknak a jelenléte, illetve a southern rock hazai bástyájának, az Asphalt Horsemen-nek a muzsikája is legfeljebb köszönő viszonyban van a hagyományosnak mondott metallal.

Minden közreműködő igyekezett a kiszemelt dalt a saját képére formálni, nem csak fel, hanem inkább átdolgozni a jól, illetve kevésbé ismert Kalapács nótákat. A járvánnyal és annak folyományaként a zenészeket érintő korlátozásokkal sújtott 2020-as évben kisebb fajta csoda a különböző helyszíneken és időpontokban rögzített lemez puszta létezése is. Az egységes hangzáskép, a master Varga Zoltán keze munkáját idézi, a borítókép pedig egy nyílt tiszteletadás a Judas Priest alulértékelt Ram it Down korongjának grafikája előtt. A dupla digipack CD borítójában minden információ fellelhető az összes közreműködőről, fotóval, személyi összetétellel együtt. Mondanom sem kell, hogy a kiadvány kötelező a Kalapács zenekar rajongóinak, de a résztvevők hívei is bátran beruházhatnak a Kikalapált dalok korongra, hiszen kedvenceik nem tagadták meg önmagukat és nem próbáltak meg a Kalapács zenekar tagjainak bőrébe bújni, hanem igyekeztek saját dalt formálni az egyes szerzeményekből.

Egy tribute lemez pontozása csak esetleges lehet, most nem kezdek el kockás füzetben átlagot számolni; úgy gondolom, hogy maga az ötlet, a folyamat koordinálása, illetve a végső kivitelezés előtt tisztelegve ez egy maximális kiadvány. Persze lehet hiányolni egyes zenekarokat, akár egyes dalokat is, de összességében tekintve a végeredményre, azt hiszem, hogy mindent sikerült kihozni abból, amit egy tribute kiadványtól elvárhatunk.

(Andris)