V.Chromized Land Fesztivál

Augusztus 25. Péntek

Péntek du.6 körül értünk Zolával az Új Vigadóhoz, ami helyet adott az V. Chromized fesztnek, és addigra már rendesen ellepték a környéket a zenekaros pólóban feszítő hosszú hajú egyének.:-) Már a jegyvásárlás során elkezdtem szimpatizálni ezzel a rendezvénnyel, mert egy perc alatt rádumáltak a helyi szervezők, hogy kétnapos belépőt vegyek. Zola felfedezett pár ismerőst arcot (ami valljuk be nem volt nehéz, mivel debreceni 🙂 ), én addig bementem és lecsekkoltam, hogy bent milyen a hangulat.

Nagyon pozitív volt, hogy mennyien összegyűltek már a koncertek kezdete előtt, ill. hogy magát a termet sem kell elhagyni, ha valaki nagyon megszomjazik, mert bent is van pult, amit gyorsan le is teszteltem (korrekt sörárak!). Persze ez azoknak nem újdonság, akik már jártak a helyszínen, de én akkor jártam ott először (ez csak ezért furcsa, mert elég sűrűn megfordulok Debrecenben).

Miután felfedeztem magamnak a helyet, és a sört is eltüntettem, már a színpadra lépett a fesztivált megnyitó zenekar a Mortem.

A Mortem egyik különlegessége, hogy nincs dobosuk, a másik meg az, hogy ezt kb. a harmadik szám után vettem észre (azaz Zola szólt, hogy mi a helyzet). A zenéjük nekem ott nagyon bejött, ez az indusztriális death téma, de inkább én is azt a kifejezést használom, amit ott hallottam rájuk – lánctalpas metál! Tényleg elég feltartozhatatlanul nyomultak a színpadon, mondhatni kiváló nyitánya voltak a fesztiválnak. A zenekar nagyon kitett magáért, a szintis tag mikor épp nem a hangszerét nyúzta akkor ezerrel zúzott az énekes mögött, a ráadásnál pedig az egyik gityósnak volt vmi problémája a hangszerével, erre ő inkább gitárral a kézben lejött a tömegbe őrjöngeni!!!

Ezután a helyi Autumn következett, akik ugyan visszább vettek a tempóból, de nagyon hangulatos témákat játszottak helyette. Az instrumentális Autumn himnusz jött be nekem a legjobban, azt egyszerűen jó volt hallgatni. A közönség őket is jól fogadta, az egész koncert alatt volt headbang, és a végén nekik is kellett adni egy ráadást.

Majd őket követte a színpadon Nervekiller, azaz a „borsodi suttyók” ahogy az énekesük bemutatta a zenekart.:-) Ők megint nagyon súlyos zenét játszottak, csak kicsit másféle megközelítéssel. Nekem néhol a Messugah-ra emlékeztetett a zenéjük. A műsorukat nem néztem végig, kb. a felénél kimentem és kint is ragadtam, köszönhető Zolának és Klein Petinek(the Quintessence)…és némi sörnek.

A fesztivál következő fellépője a Neochrome volt, akiknek ez volt az ötödik születésnapi koncertjük is egyben. Mire a beállással végeztek, a színpad előtt már annyian összegyűltek, hogy szinte mozdulni sem lehetett…szinte, mert amint elkezdődött a műsoruk, lett rögtön olyan mozgás! Mindenki headbangelt, villázott és üvöltött! A hangulat fergeteges volt,a saját számok mellett volt Bathory, Emperor és Darkthrone feldolgozás, nameg cd osztás(torta helyett), szóval rendesen el volt kényeztetve a nagyérdemű. Személy szerint én a koncert előtt úgy voltam, hogy a Christian Epidemic lesz az est csúcspontja, de a Neochrome aznap este mindenkit állvahagyott. Így utólag azt kell mondanom (írnom), hogy a kétnapos fesztivál legjobb koncertjét adták.

Ezután rövid szünet, némi sörutánpótlás, és már kezdődött a Christian Epidemic műsora. A Neochrome mellett ez a zenekar volt az, ami csurig töltötte a helyet, nagyon sokan várták az Epidemicet. A műsoruk nagyon feszes és intenzív volt. Őket már többször sikerült elcsípnem, és meg kell állapítanom, hogy félelmetesen érzik a színpadot. Profizmusukra jellemző, hogy náluk is volt gond az egyik gitárral, de ez max. fél percig okozott némi fennakadást a zenekarnak, aztán úgy folytatták, mintha semmi nem történt volna. A közönség nagyon vette a dalokat, szal ez is egy nagyon hangulatos(zúzós) koncert volt. Ha a Neochrome adta a legjobb koncertet, akkor a Christian Epidemic volt az a zenekar, aki most is hozta az elvárt színvonalat, ami azért nem kis dolog, mert elég magasra tették a mércét a srácok.

Az est zárásaként a Vale Of Tears lépett színpadra. Sajnos ekkorra már rendesen megfogyatkozott a közönség, mármint az előző zenekarokhoz képest. Sebaj, ez egyáltalán nem zavarta a Vale Of Tears legénységét, mert nagyon korrektül nyomták a rájuk jellemző melodikus brutalitást. Igaz, hogy kevesebben nézték meg őket, de akik ottmaradtak azok nagyon lelkesen zúztak a színpad előtt.

A fesztivál első napja ezzel véget is ért.

Augusztus 26. Szombat

A tegnap este okozta fülsípolást és nyakhúzódást egy jól bevált módszerrel próbáltam kikúrálni, nevezetesen sörrel és némi konyakkólával. Ennek eredményeképpen csont nélkül lekéstünk a szombati nap első zenekaráról. Bevallom az egész az én hibám, a többiek már rég indulni akartak, de én győzködtem őket, hogy még egy kör belefér (és ebben igazam is lett, megittuk!).  De! A jelenlévőktől tudom, hogy a HARM Inc. zenekar is brutális koncertet adott.

A lényeg, hogy megérkeztünk a helyszínre, ahol már az Atavism zenekar készülődött, hogy fellépjen a világot jelentő deszkákra. A pimaszul fiatal (vagy annak tűnő) zenekartagokról azt szeretném elmondani, hogy az egész fesztiválon ők voltak a leglelkesebb zenekar. Ezt azért merem állítani, mert a fesztivál fellépői közül senkinek nem jöttek úgy össze a dolgok, mint nekik. Először a gitárokkal volt probléma, ami miatt percekig csak álldogáltak a színpadon, közben az énekes elmesélt egy viccet (ekkor még azt hittem, ez a legdurvább esemény a koncertjükön), aztán mikor minden rendbejött, akkor a bőgősük dobott egy tripla-Vitrayt a színpadról (na, EZ volt a legdurvább!). És, hogy miért a leglelkesebbek? Hát azért, mert mindezek ellenére, mikor zenéltek, azt iszonyú intenzitással tették, mikor a bőgős srác leesett a színpadról (persze lehet hogy direkt csinálta, akkor bocs!) még akkor is folytatta a játékot. Mellesleg zeneileg nagyon rendben volt a produkció, mert asszem Kataklysm feldolgozást is játszottak a sajátok mellett, és ebből lehet következtetni arra, hogy milyen műfajban utaznak a srácok. A közönség is meghálálta, hogy a váratlan események ellenére egy lendületes koncertet adott az Atavism, megvolt a visszataps!

Egy rövid átszerelés után máris következett az Ahriman, és véleményem szerint a szombati napnak ők voltak a legjobbjai, és rájuk gyűltek össze a legtöbben. A saját számok mellé bekerült egy Celtic Frost feldolgozás is, ami egy nagyon jó húzás volt! Mivel nem szokásom egy koncertprogramot dalról dalra elemezni, ezért most sem teszem! J Legyen elég annyi, hogy mikor véget ért a koncertjük, akkor úgy éreztem, hogy rövid volt a műsor. Tisztában voltam vele, hogy lesz ráadás (asszem ez volt a CF), de én úgy voltam vele, hogy egy jó félórát, órát zúzhatnának még! Jó számokat játszottak, a hangszerek is jól szóltak és a közönség is jól fogadta őket! Kell ennél több?!

Ezután jólesett némi sör, ennek eredményeképp kis csapatunk lemaradt a Turulvér elejéről (megint miattam). De a többit hallottuk, és ez a lényeg. Még a sörözés közben hallottam, hogy néhányan csak miattuk jöttek el a fesztiválra, ami azért nem semmi. A Turulvér jól szólt, de szerintem egy bőgős azért nem ártana, illetve az énekes egy kicsit idegesnek tűnt, és ettől valahogy nem volt kerek az egész. Nem tudom, hogy ebből a közönség mit vett észre, vagy mit nem, a lényeg, hogy a kétnapos fesztivál alatt egyedül a Turulvért nem tapsolták vissza. Volt persze Turulvér! Turulvér! skandálás a végén, de azt senki nem kiabálta (legalábbis nem sokan), hogy Vissza! Pedig szerintem ugyanúgy megérdemelték volna, mint a többi zenekar.

A Turulvér után a Tesstimony vette birtokba a színpadot. Egy igazán intenzív koncertet toltak a srácok, Tóth (sexxymony boss) Balázs felalá rohangált a színpadon, és a többiek is zúztak rendesen. A főleg új dalokra kihegyezett műsor a közönséget is rendesen megmozgatta. A koncert végén felmerült az is, hogy egy nightwish feldolgozást adnak elő, de ez őszinte sajnálatomra elmaradt. 🙂

A fesztivál zárásaképp a helyi DimVision lépett a színpadra, akiknek hamarosan megjelenik az új anyaguk (amibe már volt szerencsém belehallgatni – nagyon odabasz!) Az énekes, Suta Bence, épp 39 fokos lázzal küszködött, de ez sem akadályozta meg a Dim Vision-t abban, hogy egy kurvajó koncertet adjanak. Ők is főleg az új dalokat játszották, de hát épp ennek van aktualitása, ill. nagyon össze vannak rakva azok az új témák (lehet rájuk törni rendesen!). A fesztivál méltó zárása volta a koncertjük, és a közönség is éreztette ezt a zenekarral, mert hiába volt már túl mindenki aznap öt koncerten, és egy előző napon (a második napon már rengeteg ismerős arcot fedeztem fel, ergo aki eljött az első napra, az ott zúzott a másodikon is!) mégis mindenki headbangelt és őrjöngött! Sőt, a nagyérdemű még egy olyan feldolgozást is kikövetelt, ami talán nem is képezte az aznapi műsor részét (ahogy hallottam), szóval volt I’m Broken a Panterától! Hát asszem itt mind a zenekar, mind a közönség rátett még egyet a hangulatra!

Szóval a Dim Vision-ék jöttek, és nyomtak egy olyan koncertet, amivel rendesen megmozgatták az embereket zárásképpen!

Ezek után már tényleg csak arra volt erőm, hogy eltüntessek egy hideg sört a hazaúton! J

A lényeg lényege, hogy bizony jövőre is ott a helyem!

Zárásképpen: Köszönet és tisztelet a szervezőknek, és a debreceni undergroundnak!

Külön köszönet a www.fokk.hu –nak a képekért!
 

Jester