Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de a kedd esti koncertre piszkosul kevesen jöttünk össze, pedig azért elég erős volt a felhozatal. Nem mennék bele annak a boncolgatásába, hogy mi lehetett az oka annak, hogy kb.20-30 ember jött el (inkább csak 20), mindenesetre a zenészeken kívül mi, rajongók is igen csak csodálkoztunk.
Az estét a svájci Knowhere zenekar nyitotta, ekkor még a jelenlévők közül is csak páran lézengtek a színpad előtt. Ezt persze a zenészek is észrevették, de őket ez nem zavarta (biztosan zavarta őket, de ők ezt nem tették szóvá) abban, hogy lenyomják a műsorukat. És ha már itt tartunk, a műsoruk egyáltalán nem volt rossz, mert zenéjükben volt egy-két olyan megoldás, ami olyan meghatározó zenekarokat is eszembe, eszünkbe juttatott, mint például a Dissection. A dobos teljesítményét külön kiemelném, mert amellett, hogy igazán gyors tempókat is csépelt, még az énekes szerepkör is rá jutott (nem semmi tüdeje lehet a fickónak). A bandáról el kell még mondanom, hogy nem az-az egyetlen meglepő náluk, hogy a dobos énekel, hanem hogy jó erőben lévő csaj a bőgősük, az egyik gitárosuk pedig úgy nézett ki, mint egy Krisna hívő (saruban tolta), a másik bárdista pedig vagy magyar származású, vagy egy nyelvzseni! Ugyanis nem csak annyit tanult be, hogy „hello Budapest!”, meg ”joestet, koszi!”, hanem korrektül bemutatta a csapatot, elmondta, hogy most járnak először nálunk, és hogy akit érdekel, az megvásárolhatja a cd-jüket-persze mindezt magyarul! 🙂 Azért ez nem semmi, le a kalappal! Gondolom tisztában voltak vele, hogy ők az előzenekar, és hogy biztos nem az ő zenéjükre fog irányulni a legtöbb figyelem, de láthatóan az ötfős közönség őket is meglepte. A műsorukat korrektül lenyomták, de láthatólag nem hajtották ki magukból a maximumot, ami számomra teljesen érthető.

Ezután a Necrophobic turné egyik állandó szereplője, az Origin Blood lépett a színpadra. Na, ők már teljesen másképp élték meg a kóros közönséghiányt, és úgy voltak vele, hogy akkor egy igazi buli-hangulatú koncertet nyomnak azoknak, akik eljöttek aznap este. A zenéjük igazán súlyos, de nem nevezném sem death, sem black metálnak. Olyan zene, amiben keveredik a metál súlyossága, a r’n’r lazaságával. Az énekes egy vérbeli frontember, egész koncert alatt lökte a laza szövegeket, és biztatta a közönséget, hogy mulassunk jól, bulizzunk velük együtt. Az énekes-gityós frontember az egyik dal közepén szépen levonult a színpadról, méghozzá egyenesen közénk, és velünk együtt zúzta végig a dalt, igaz ekkor már nem igazán gitározott, csak headbangelt!:) Ja, a bőgősük sem akármilyen fazon, mert olyan témákat játszott, hogy beszarás, és mindezt úgy, hogy közben ő is zúzott ezerrel!
Számomra az est legjobb koncertjét az Origin Blood adta, és emberileg is ők voltak a legközvetlenebbek. A koncert után simán odajöttek dumálni hozzánk, voltak közös fotók, meg közös sörözés.

Miután a pultnál kellemesen felfrissültünk, szép lassan a színpadra került a Raise Hell csapata is. Hát ők sem vacakoltak sokáig, egyből belecsaptak a dallamos trash/death témáikba. A hangzásukkal nem volt probléma, legalábbis szerintem. De tegyük hozzá, hogy közvetlenül egy hangfal előtt álltam, ami olyan hangosan közvetítette felém a Raise Hell-t, hogy azt se hallottam volna, ha rosszul szólnak. 🙂 Az öttagú zenekar kicsit szűkösen fért el a színpadon, de megoldották, vagyis inkább nem érdekelte őket, mert a hely szűkösségétől függetlenül volt mozgás rendesen. Asszem ekkora már mindenki odagyűlt a színpad elé, szal a Raise Hell már simán vagy huszonöt elvakult fémhívő előtt mutathatta meg, hogy mit tud. Hát főleg az új albumuk a City of the Damned volt műsoron, de játszották a második albumról ( Not Dead Yet) a Devilyn-t, aminek kiváltképp megörültem. Amit még mindenképpen meg kell említenem, hogy a Raise Hell koncertje alatt, már nem csak a közönség rázta a rőzsét, hanem az Origin Blood tagjai is megjelentek, sőt a Necrophobic gityós Johan Bergeback (ex-Dismember) meg egyenesen a színpadra szivárgott fel valahogyan, hogy onnan nézze végig, mit működnek a kollégák.
A zárásképp elhangzó Raise Hell tétel után még sikerült rávenni őket, hogy játszanak még egy ráadást, tehát mindenki elégedett volt a Raise Hell teljesítményével is.

Ezután már mindenki készült a Necrophobira, hogy ki kivel mit fog aláíratni, kikkel kell fotót készíteni, és persze ment a tippelgetés, hogy akkor melyik dalokat fogják játszani.
Még a Necro koncert előtt el akartam nyugodtan szívni egy cigit, tehát letelepedtem egy fotelbe, épp rágyújtani készültem, mikor szóltak, hogy „az meg ott a Necro énekese!”. Nekem már ekkor rossz előérzetem támadt, mert láttam, hogy Tobias Sidegard apró mozgáskoordinációs problémákkal küszködik, miközben kezében egy Jageres üveggel célba vette a színpadot (na jó, már az is gyanús volt, hogy a Necro énekes/bőgősének egy Origin Blood tag hangolta a Rickenbacker-ét). Majd ezekután felcsendültek az intro hangjai, és mindenki igyekezett, hogy abban a nagy tömegben minél jobb helyet szerezzen magának.
A Necrophobic koncert azzal kezdődött, hogy Sebastian Ramstedt gitáros a színpadról leadott nekem egy sört, így rögtön elkönyveltem, hogy jó arc ez a Ramstedt gyerek! 🙂
A Necrophobic is főleg az új album (Hrimthursum) dalaira koncentrált, de ebben semmi meglepő nincs, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az egész turné azért jött létre, hogy népszerűsítse az új albumot. Persze azért játszottak a többi albumról is, már amennyit játszottak. Mert, mint az a koncert után kiderült, nem minden, aznap estére tervezett számot játszottak el. És ennek egy egyszerű oka volt. Az elmúlt öt évben nem láttam olyan fosrészeg zenészt, mint Tobias Sidegard. Mindemellett a többi zenész sem volt józan, de kitettek magukért, a két gitáros végig vigyorogva zúzott, Joakim Sterner is kente a bőröket rendesen, egyedül Tobiason látszott, hogy ő azért komolyan túllőtt a célon. A közönség nagyrésze még így is élvezte a bulit, sőt, voltak olyan szerencsések, akik elmondhatják, hogy a Raise Hell és az Origin Blood tagokkal vállvetve őrjönghettek a Necrophobic muzsikájára. Az nem is volt kérdés, hogy nekik is kell ráadást játszaniuk. Viszont a koncert után páran bejutottunk a backstage-be, és ott már jól látszott, hogy épp időben fejezték be az aznap esti műsorukat a Necrophobic-ék, mert nem biztos, hogy Tobias talpon tudott volna maradni, ha végigjátsszák a tervezett repertoárt.
Azért összességében nem volt rossz az este, sőt, mondhatni, hogy ezt biztos nem fogja elfelejteni, aki ott volt. És ami mindenképp a „nem semmi” kategóriába tartozik, néhány fellépő személyesen jött oda megköszönni, hogy eljöttünk megnézni őket!
Svéd metál rulez!