Fellépők:

      Ø       Death Warrant

Ø       Angelus

Ø       Remorse

Ø       Gutted

Ø       Frost

Ø       Tears of Christ

Szombat este 7 órakor (kb) elkezdődött immár hetedik alkalommal az Underground Fesztivál a debreceni Új Vigadóban. A hely könnyen megközelíthető, és a sör sem vészesen drága! Az első fellépő a balmazújvárosi Death Warrant volt. Fiatal zenekar fiatal tagokkal, de elég magabiztosnak tűntek a hangszereiken. Ahhoz képest hogy nem otthoni terepen voltak, sikerült elég hamar felhívniuk a közönség figyelmét magukra. Saját számot csak kettőt játszottak, inkább a metal klasszikusokra helyezték a hangsúlyt, mint pl. a Sepultura Chaos lemezéről, meg újabbakat is, mint Fuel for hatred a Satyricontól. A két saját szerzemény bár még nem volt teljesen kiforrott nóta, de igenis headbang-re inspirálta a hallgatóságot. Ja, és a Death feldolgozásért külön jó  pont!!! Az Atheist pólós énekes Suba jól vezényelte le az egész koncertet. Már várom a demójukat!

Az esztergomi Angelus-t eddig egyszer sem láttam élőben, most volt az első alkalom hogy közelebbről is megismerkedtem a zenéjükkel. Aki ismeri és szereti őket, biztos jobban el tudná mondani milyenek voltak a lányok. Amúgy a közönség lelkesített őket a számok között is folyamatos ’Hajrá csajok’ skandálással, meg (gondolom) a slágernótájukat követelték, amíg meg nem kapták. Nem rossz amit csinálnak, az énekes Tóth Csilla nagyon odateszi magát, láthatóan maximális erővel és lendülettel csinálja amit csinál, de a zenéjük annyira nem érintett meg. Na jó, amikor a pörgették a rőzsét, az baromira tetszett! Összességében jó programjuk volt, élvezetes show-t produkáltak, de én ezek után sem lettem Angelus fan.

Az ózdi Remorse nagy Thrash Metal túlélő. Itt vannak már több mint 10 éve. Sőt, ha a régi Dessant-os korszakot is beleszámoljuk, kiderül hogy lassan jubilál a zenekar. Rövidke átszerelés, pár apróság, és belekezdtek a Harc!-ba. Nyilvánvaló volt, hogy nagyrészt a legutóbbi lemezzel fognak elkápráztatni, bár régi klasszikusok is felbukkantak. A thrash metal manapság sajnos még nem lett újra felfedezve itthon, illetve most a Moby Dick és Akela újjáalakulást is figyelembe véve valami van, de még nem ugyanaz, mint a ’90es években. Az említett zenekarokhoz képest a Remorse sosem volt annyira reflektorfényben, ami véleményem szerint legnagyobb részt annak köszönhető, hogy Ózd mocskosul kiesik a fókuszból. Szerencsétlenségükre az első lemezük is akkor jelent meg, mikor a műfaj már hervadozásnak indult. Azért tisztességgel helyt álltak az inkább black/death metal-ra éhes (fiatal) közönség előtt. A fiatalt már csak azért is fontos kiemelnem, mert nem sokan emelték a kezüket a ’vannak-e itt negyvenes rockerek?’ kérdésre. Azért nekem ez még egy kellemes retró hangulat volt. Bár titkon reménykedem, hogy a Thrash megint pusztító erejű metal műfaj lesz itthon.

A székesfehérvári Gutted, na az már más. A zenéjük simán megállja a helyét a nemzetközi vizeken is, ebben a műfajban kevésbé egyéni, technikátlanabb lemezeket adtak már ki külföldi nagykiadók. Sajnos az ő lemezeik sem kaphatóak ma már, pedig a koncert után többen jelezték hogy vennének. Mondjuk a kettes lemezt már a Nice to Eat You adta ki, de nekik sincsen már a lemezből (ha jók az értesüléseim). Lemezproblémák ide vagy oda, a koncerten nagyon beindultak a srácok! A gitárosok úgy hozták a veszett témáikat, hogy közben nem a gitár nyakát bámulták, hanem átszellemülten headbang-eltek. Ebben a stílusban nem sokan vannak, akik jobban tudnák a dolgukat náluk. Talán csak az éneket lenne jobb, ha kevésbé durván szólaltatnák meg. A konferálások közben a dalok címét sem értettem, a szövegről persze le is mondtam jó előre. Végeredményben egy nagyon masszív, feszes koncertet adott a Gutted halálbrigádja. Pláne öröm, hogy a közönségből azok is jól vették a zenéjüket, akik pl. a Frost miatt jöttek!

A főbanda aznap este a kazincbarcikai Frost volt. Nem is olyan rég láttam őket Egerben a Sorompóban is (mikroszínpad), és itt hogy nagyobb teret kaptak, mindjárt hangulatos és látványos díszlettel fűszerezték a zenéjüket. Bár az a véleményem, hogy a díszlet alapvetően felesleges (koncerten vagyunk, vagy mi), ha a zene nem jó önmagában semmire, akkor akár mi is van a színpadon, én odébbállok. Persze el kell ismerni, az egészséges arányokat sikerült eltalálniuk, és bár klisés a szögesdrót is meg a gyertyák is, valahogy jól el voltam velük. Rövid intró után (mialatt mindenki gyászolt a tagok közül), kezdetét vette a pusztító hangorkán. A meglepő mégis az volt a számomra, hogy mindezt sikerült egy gitárral elég kellően vastagon megszólaltatni. (mondjuk Emperor-al állt be a srác, én meg majd hanyatt vágódtam ettől) A szinti is megtette a magáét, kellően hangulatos atmoszférát tud teremteni ennek a fajta zenének. A Frost két dologról biztosan ismert, az István a Királyból vett átirat és a Tormentor feldolgozásról biztosan hallott már mindenki velük kapcsolatban. Szerencsére ők is érzik, hogy nem baj ha előszedik ezeket a klasszikusokat egyszer-egyszer. Most sem kellett csalódnunk bennünk, ezen a téren sem. Kellően hosszúra sikeredett a program, volt ráadás is, mindenki elégedetten távozott a Frost koncert után a színpadtól.

Az estét jó hajnali 2 körül a helyi Tears of Christ zárta. Róluk semmit sem tudok még elmondani. Fiatalok, és valószínűleg tele vannak ambíciókkal is, meg aztán kell az utánpótlás, szóval nem akarok egy kezdő zenekart az első koncertjei egyikén leszúrni. De… az énekes legalább a saját zenekarjának a nevét tudná helyesen felkonferálni. Mivel sejthetően angol a név, a ’mi vagyunk a tírsz of kriszt’ eléggé megmosolyogtatott. Nem egy jó kezdés, de aztán eldöntöttem, hogy adok nekik egy esélyt. Meghallgattam az első nótát, ami lehetett akár saját, akár feldolgozás, nekem sok minden nem jött át belőle. Bocs, de nagyon késő volt, és jobbnak láttam itt távozni. Még mindig jobb volt a Frost zenéjétől csengő füllel hazaindulni. Persze aznap a Gutted is hatalmasat alakított. Jó koncert volt, na !