Undead Festival 2007

2007. június 1. péntek Budapest, Vörös/Kék Lyuk

Sorrendben harmadik alkalommal lehettem részese az Undead Festival által kínált koncertdömpingnek. Amint az a plakáton is látszik, az idei fesztivál szolgált a legkevesebb látni –és hallgatnivalóval. Ha kis történelmi áttekintést teszünk, akkor kidomborul némi disszonáns utóérzet, s felhígulás a rendezvény kapcsán. 2005-ben háromnapos volt a fesztivál, az első nap ugye az A38-on zajlott, a másik kettő a Lyukakban. Fellépett a Dissection, Sear Bliss, illetve a már akkortájt is gyengélkedő, de mégiscsak Rotting Christ. 2006-ban is vastagabb volt a felhozatal az ideihez viszonyítva, sőt kétnapos volt tavaly a rendezvény. Idén sokáig kétnaposra hirdették az Undead-et, végül ez redukálódott egyetlen napra. Legnagyobb vicc az volt, amikor a fesztiválon egyik sráccal dumáltam, mondta, hogy úgy jött be, hogy nyert egy jegyet, meg hogy mennyire örül, hogy két napig szól majd a metál egy jegyért, na és akkor mondtam neki, hogy egynapos. A tag kicsit régebbi információkkal rendelkezett… Ebből azt akartam kihozni, hogy nem volt valami túlszervezett program a 2007-es, talán ezt reflektálja a meghívott fehérorosz zenekar létjogosultsága is. Remélem jövőre…

Nos, a pénteki esti láz a Sollen zenekar közreműködésével indult régen várt útjára. Azt hiszem Budapestről származik az ötfős társaság. Az énekesük fárasztó poénjait némileg felülmúlta a produkciójuk, egyébként nagyjából a götheborgi death metalt űzik. Nagyjából a demojukat mutatták be, ezenfelül elnyomtak még egy Amon Amarth feldolgozást is eme korai időpontban.

A plakáton szereplő My First Knife – mint legelső Kék Lyukas fellépő – koncertje elmaradt, ezzel a The Klaan nem képviseltette magát ezen a fesztiválon, amit meg is értek. M.F.K. helyett az Archaic ugrott a mély vízbe, épp a True Death Of Life első riffjére értem a terembe. Ígéretes zenéjükkel már felhívták magukra a figyelmet azoknak a körében, akik a hazai, szűkös thrash undergroundot behatóbban szemlélik. Játszották még a klippes számukat, a The Archer-t, ami megrendítő csapást mért a Lyuk épületszerkezetére. A Tormentor feldolgozásuk előtt lehet talán badarság volt megkérdezni, hogy ismeri-e valaki az ősi hordát, ha-ha. Ilyen vérbeli underground zenekarokra van szükség!

Őket követte a Vörösben a Cenobite, róluk nincs mit írnom, először itt ütközött ki nálam a disszonancia.

A Kék Lyukban a szombathelyi illetőségű Embers vette át a stafétabotot. Elnézve a zenészek kinézetét, fene sem gondolta volna, hogy mekkora metalarcok. Tehát igen nagy meglepetés volt az erős ,,félházas” koncertjük. Nagyjából a dallamosabb At The Gates vonalon haladnak, de a repertoár másik részét régisulis heavy metal nóták képezik Motörhead-es beütéssel, hangulattal. Ők az a zenekar, akinek a lemezét sosem hallgatnám, de tény, hogy élőben nem rosszak, igazi koncertbanda. Elég sok embernek tetszett a show, ahogy körülnéztem. A frontember a legvégén igencsak küszködött a szuflával, de utolsó erejével az arany hármasszabályt kipréselte még az egyik konferáció alatt: sex&drinks&rock’n’roll.

A következő fellépő a cseh Stigma volt a vérvörös lyukban. A Non Furtum Facies új lemezükről játszottak főleg, a formáció érdekessége, hogy női énekest tudhatnak a sorukban. Alžběta Hejnová énekes pedig férfiakat megszégyenítő módon hányta magából a brutális hörgéseket. Illetve a konferálásoknál megmutatkozott, hogy szláv létükre képesek normális angol kiejtésre is.

A másik színpadon a komlói Malediction következett. Ha az információm helyesek, akkor ők már túlvannak a tizedik évfordulójukon is. Végre az ember érezhette azt a komor hangvételt, ami lényegében a fesztivál profilja. Rövid introjukat követően javarészt a régebbi lemezeikről adtak elő számokat. Az frontember minden szám előtt fűzött néhány sötét gondolatot a számokhoz tisztán, érthetően. Ez pedig az a zene volt, amit szívesebben hallgatok otthon, mintsem koncerten. Jól összerakott saját számaik vannak, de nagyrészük annyira progresszív, hogy állva is az elalvás kerülgetett tőlük. Jó zenekar, remélem látjuk még egymást.

A Kék Lyukban rendezkedett be a tatabányai Agregator. Szép számú közönség figyelte nagy átéléssel a death/doom metaljukat. Csak az utolsó két számukra értem be az átfedés miatt: Ha lesz hajnal, Szürkület. Kiváltképpen nem sajnálom, mert úgy tudom nem sokról maradtam le, hiszen csak egy ,,rövidített program” fért bele az időbe, ahogy Tass is mondta. A hangzásban találtam kivetnivalót, de hangulatilag ott volt a performansz.

A Vörösben kapott szerepet a püspökladányi Dying Wish. A tiszta ének death metalban nálam tabutéma, meg a cincogó gitárok sem az én világom. Kb. 120 ember volt benn a Hammer Records hatáskörébe tartozó zenekar koncertjén, legalábbis az elején, amíg bent tartózkodtam.

A Kék Lyukban a Bornholm következett. Pogány elemekkel megtámogaott black metal-ról van szó. A szerencsi zenekar tagjait látszólag komolyan érdekli, illetve befolyásolja a germán misztika és legendák, ami erősen megmutatkozik a külsőjükön és az északi beütésű zenéjükön. Ha a tagoknál járunk, akkor megemlíthető, hogy legutóbbi találkozásunk óta átalakulás ment végbe a zenekar háza táján. Bornholmék ének, gitár, dob poszton újítottak. Szóval Astaroth, Immotalist és Saterion maradt meg a régi idők hírmondójaként. A számlista a következő volt: Call Of The Heathen Horns, Northwind, On The Way Of The Hunting Moon, Dreams Of Ages, Light Burst Into Flames On The Horns Of Baphomet, illetve egy kiváló Emperor feldolgozás, az Of Blindness And Subsequent Seers. A fesztivál koncepciójába mindenképpen beleillettek.

A Tesstimony-t 2005-ben láttam utoljára, azóta mit sem változtak. A hangulatra hegyezték ki koncertjük esszenciáját.

Következett az est legsötétebb fénypontja, legalábbis számomra mindenképp. A lengyel Behemoth valamivel fél tizenegy után kezdett körvonalazódni a Vörös Lyukban. Pofátlanul eltolták a kezdést, de legalább így elmondhatják, hogy még a beszerelést, hangolást is teltház figyelte Budapesten… Na, nem ám Behemoth-ék készítették elő a színpadot, hanem a technikus stáb, ők már csak a közvetlen kezdésre jöttek ki. Kivétel volt ez alól Inferno dobos, aki kénytelen volt a koncert kezdete előtt hangzást csiholni a komplex dobfelszerelésének, ami hatalmas obeliszkként takarta el a koncert során, akkora volt. Elvesztettem az időérzékemet a nagy tömegben, fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött el a zúzda. Óriási koncert vette kezdetét, mióta eszemet tudom nem voltam ilyen brutális lyukas koncerten. A 2004-es Cannibal Corpse-szal vetekedett a parázs hangulat. Még magát Nergal-t is meglepte a kíméletlen fogadtatás, szerintem nem ezt a kirobbanó hangulatot és teltházat várta. Seth gitáros Nergallal egyetemben dobta a magyar közönség lába elé a jobbnál jobb témákat. A Vesania-ból ismeretes Orion basszeros is letaglózóan teljesített. Leginkább a Demigod-ról játszottak a lengyelek, de mutatóban elhoztak egy számot a hamarosan megjelenő Apostasy-ról is. Ez nem volt death metal. Ez nem volt black metal. Ez kompromisszummentes sátáni eljövetel volt, az ördög éjszakája. Úgy gondolom felejthetetlen élményt nyújtott ez a másfél óra a közönségnek és a zenészeknek is egyaránt. Hail Behemoth!

A 2007-es Undead nem az eddigi legjobb esemény volt a fesztivál történetében, ezt mindenki tudja. A plakáton szereplő egy-két fellépő ismertetése kimaradt a szórásból. Egy része azért, mert értékelhetetlen volt számomra (Rasta, Cenobite), vagy önhibán kívül, átfedésből, stb. nem láttam (Moonfog, Epidemic, Vale of Tears, Sin of Kain), vagy éppenséggel elmaradt (Frost, My First Knife). A Behemoth viszont mindent és mindenkit letarolt, így már ezért megérte ellátogatni az Undead Festival 2007-re!

A koncertet szervezte: Planetnoir