Ugyan már egyszer láttam pont ugyanezt a műsort Siófokon, mégsem hagyhattam ki, hiszen már előre örültem neki, hogy nem kell csövezni a koncert után, lévén Nagykanizsán kerül megrendezésre ez a „szórakoztató gálaest”, alig 500m-re lakhelyemtől. 🙂 Szóval közel volt. Bölcs előrelátásban gondoltam viszek egy kis sört is, hiszen megint a cseh remekre számíthattam. Ennek köszönhetően talán el is lett számítva az odaérkezés, fél hatkor már a sportcsarnok ajtajában voltam. A biztonságiak meg is jegyezték, hogy ha most bemegyek, akkor ki már nem. De aztán láttam hogy a sörsátor már áll, gyomorban pedig már be volt készítve a vésztartalék, így hát nem volt ok a következő 6 órában elhagyni a sportcsarnok területét. Az NTE néven nevezett csarnok egyébként viszonylag gyakran ad helyet hasonló rendezvényeknek, mert annyira lepusztult, hogy sok kárt nem lehet benne már tenni, meg van neki egy elkerített udvarrésze, így aki friss levegőt akar szívni az legalább kimehet az udvarra, a rendezvény látogatása pedig így kontrollálható. Jelen esetben az udvar egy jó területén árusok kínálták portékáikat. Háromnegyed hat magasságában még alig lézengtek páran a területen… Ennél azért több érdeklődőnek kellene lennie. Az Emeretta 18:00 körül különösebb bejelentés nélkül elkezdett játszani, az első pár szám még valószínűleg a technikusoknak volt fenntartva a hangtechnika belövése céljából, mert nagyon szarul szólt. A keverőpult mellesleg a ponyvával leborított, eredetileg kosárlabdapálya közepén állt, bármiféle biztosítás nélkül. Bátorság a rendezéstől, de hát ha ennyien leszünk akkor végül is rendben van. Lehet hogy a jegyeladásokból ők már tudnak valamit (a jegy egyébként elővételben 500ftal volt drágább a Siófokinál)? Jöttek a dalok, P.Box, Edda, Ozzy, a szokásos változatos felhozatalban, bár kissé döcögősen indul. Egy piros-pulóveres, kissé illuminált kolléga majdnem be is dől a keverőpultba, hárman kellenek ahhoz hogy kitámogassák (pedig van még bőven hely). A csarnok szélén lévő ülőhelyek népszerűek, lassan megtelnek, vegyes látogatók… Az arénában ugyanakkor még mindig csak páran lézengenek. 19:00 környékén, mint kiderül, más a sorrend mint Siófokon, az Ossian kezd. Hirtelen a nép is elkezd gyűlni. Talán Zala megye sajátossága miatt, hogy rengeteg kicsi falu van, és Zalaegerszegen meg Keszthelyen kívül nincs is nagyobb város a vonzáskörzetben, nomeg a tömegközlekedés milyensége miatt alakult úgy, hogy bizony még Ossián közben is jócskán jöttek az új emberek. Az Ossian első taktusainak hatására már többen megmozdulnak a padokon is és beállnak az egyre gyarapodó tömegbe. Paksi Endre ezúttal nem értékelte annyira túl magát mint szokta, Tűzkeresztség, Acélszív, Szenvedély, Magányos angyal, Rocker vagyok, hiába még mindig a régi dalok szólnak a legjobban, és láthatóan mindenki azokat élvezi igazán.

Gyűlnek az Árpád-sávos és magyar zászlók. Ossián után Kárpátia. Rövid borszünet, mostanra megtelik a sportcsarnok, kevéssé lehet mozogni, egész családok jöttek. A lelátó tele, az aréna kényelmesen tele (nem tapossák egymást az emberek mint Siófokon). Felcsendülnek a szokásos dalok, lengenek a zászlók. Megemlítésre kerül a nagykanizsai turul szobor is, persze aktuálpolitikát is kapunk bőven. A koncert közepe felé a bal oldali hangfalak igen bántóan recsegni kezdenek a mély hangoktól, és ez 2-3 dal alatt végig kitartott, de aztán a technikusok kihangosították valahogyan a hibát, és a továbbiakban már nem volt ilyen probléma. Egyre forróbb a hangulat, „Gyurcsány takarodj” (legalább ilyenkor gondolhassa azt az ember, hogy ez valóban meg is történik), majd kitekintés, Trombitaszó, tisztelgés az elszakított nemzettest kitartó magyarjai előtt, Székely himnusz, reng a csarnok. Kárpátia végére akkora lett a meleg (no nem azért mert annyi szadeszes politikus lett volna közöttünk), hogy az udvaron kerestem felfrissülést. A wc kicsi és kevés, sor van.

 Lassan a Lord következik, kint nincs valami meleg, talán ekkor kapott el az a jó kis megfázás, aminek terhét még ma is, így egy héttel a rendezvény után is nyögöm. Na de vissza. Vissza, vissza, mindent vissza, de apró fejetlenség támad, mindkét kijáraton árad kifelé a tömeg, vissza meg senki nem tud menni. Jó pár perc kellett a biztosítóknak mire egy kis folyosón keresztül elkezdik beengedni azokat akik be akarnak menni. Meglepetésre az előbbi tömeg rendesen megcsappan. Röpke borszünet, majd mire a Lord elkezdi játszani a bemelegítő számot, addigra szinte kiürül az aréna, az első 10-15 soron kívül nem nagyon vannak fiatalok. Persze az ilyen családi rendezvényeken nem is kell csodálkozni azon, hogy az öreg rókák, családanyák és nagyanyák már csak a lelátókról szemlélődnek, melyek változatlanul tele vannak. A kisgyerekek persze ilyenkorra, este 11 lévén már elfáradnak, őket hazaviszik… Lord nagy lelkesedéssel fog bele a nem túl őrjöngésképes nézősereg előtt (lehet hogy csak fáradtak?). Így hát hogy valami koncertíz is legyen az első 3 sorba furakodok, ahol vannak még azért kitartó emberkék. Itthon vagy otthon, Kisfiú, Megváltás nélkül, a kötelező darabok. Erős Attila a szokásos kék-fehér tökszorító gatyájában elég idétlenül néz ki, leszokhatna róla, de hát ha nem, végül is nem az ő gatyája az érdekes, hanem az a fantasztikus hang és hangzás amit a Lord előcsal a hangszerekből, és a torokból. Félidőnél szokásos session-ök, kissé hosszan, valamint Gidó meg Mihály magánszáma a nyakbakapaszkodós szakállevős szórakoztató előadás. Majd Szóljon a rock, és bizony itt is szól, nemcsak Siófokon… Zenekar bemutatása, ráadás. Az elmaradhatatlan Vándor. Talán ebben is meglátszik a közönség felhígulása, hiszen Lord koncerteken ilyenkor szokás az emlékezés és a tiszteletadás miatt térdre ereszkedve énekelni az első pár sort, azonban ezt most viszonylag kevesen tették meg, és az első sorokban is jócskán voltak olyanok akik erre a szokásjogra fittyet hánytak, így akik mégis fontosnak érezték ezt a gesztust, mégsem tudták átélni ennek fontosságát, hiszen csak az előttük állók seggét bámulhatták jó két percig, amíg újra fel nem álltak. De ettől eltekintve megint csak egy igen jó hangulatú rendezvény kerekedett ki. Sőt, még egy 70éves mami is befurakodott az első sorokba, hajháló, fehér haj, fogsor, stb. Minden tiszteletem az övé. Képes volt még ennyi idősen is úgy tapsolni és énekelni, mint a legfiatalabbak. Természetesen mindjárt előreengedték az első sorba, mindenki csak ámult. De hát mint az már annyiszor kiderült, ezek a koncertek attól is igazán szépek, hogy tényleg minden korosztályhoz szólnak. A zene is, a mondanivaló is. Fél egy után van vége a rendezvénynek, 10 perc alatt otthon vagyok. Fáradt is vagyok, a hangom is elment, végre alvás.

Köszönjük a lehetőséget a Pallai Produkció-nak!