A kezdés 19 órára volt kiírva, úgyhogy háromnegyed 9-kor meg is kezdte koncertjét a Stopyt zenekar, melyben a Depresszió road-ja dobol, és az első „Depi-baba” büszke édesapja. A budapesti extreme-hc-metal zenekar jó kemény kezdést biztosított. Egyelőre csak kb. 20-30 ember zúzott bent a „hörgős-metálra”, de legalább megtudhattuk milyen sokféleképp lehet a „fuck” szót használni (fantasztikus ez az angol sokszínűség). Mégis színvonalas fél órás műsort láthattunk (ha valaki szereti ezt a műfajt).

A Depresszió is jól megvárakoztatott minket, de úgy érzem kárpótoltak érte. A Hagyjatok bízni!-vel kezdtek, majd a Néha, A véred, Lázadj fel! következtek. Szerintem kevesen voltak, bár eddig még csak fesztiválokon láttam őket, és a Trafó se a nagy méreteiről híres. Furcsa is volt, mert a Depi nem nagyon szokott klub-bulikat csinálni. Mindenesetre pozitív hatással volt mindenkire, Halász Feri is többször bemondta, hogy mennyire élvezik ezt a „házibuli” hangulatot. Az Aki érdekel és a Rajtad áll után meghallgathattuk az Itt az én időm-et és a Minden reggelt-t.

Iszonyatos pörgés, hajlóbálás, ugrálás ment, mind a színpadon, mind előtte. A következőkben hallhattuk az Itt benn, Én azt üvöltöm, Az ébredés útján című számokat. Kis pihenőként következett a Bikini Közeli helyeken örökzöld. Ennyi idő után is, és így feldolgozva is nagyon jó ez a szám. Majd a hangulatot tovább fokozták az igazi Depis slágerek, a Nem akarok elszakadni, Még 1x, Sokkold!, A mi forradalmunk számokkal. Az utolsó szám az Utazó volt, és innentől kezdve teljes őrültek háza következett, hiszen ez után rögtön egy kis D & B ízelítő kaphattunk a fiúktól. Annyira élvezte mindenki a bulit, és a családi hangulatot, hogy alighogy levonultak már jöttek is vissza a színpadra. Még jó pár számot játszottak, volt közönségénekeltetés, megcsodálhattuk Kovács Zoli hörgéstudását, és végül egy Sepultura számmal vettek nem éppen könnyes búcsút tőlünk. Ekkorra már senki nem tudott magáról, teljes extázisban őrjöngött mindenki, a szolidabb emberek fejvesztve menekültek a pogóból.

Tényleg „házibuli” hangulatúra sikerült a koncert, és mindenki baromi jól érezte magát. Miután mindenki visszaszerezte emberi arcát, és némi folyadékhoz jutott, megjelentek a Depisek, és folytatódhatott a buli tovább, de mostmár az asztalok mellől.

Számomra volt még egy kellemes meglepetés, mikor is belefutottam Pavelka Gyusziba, az Akela volt szólógitárosába. Úgyhogy az estém méltó befejezése volt, hogy beszélgethettem vele, de ez már egy másik sztori…

Mindenki sajnálhatja, aki nem jött el!