Helyszín: Kultiplex
Időpont: 2007.10.02 Kedd 18:00
Koncert: Lyfthrasyr, Aborted, Kataklysm, Behemoth

A Süsi bezárása után, a Tues-Die sorozatnak a Kultiplex szolgál otthonul. És ki más is jöhetett volna egy őszi külföldi „debütre”, mint a Kataklysm.

Igazából ez a buli nem úgy nézett ki, hogy valami hatalmas durranás lesz. A Lyfthrasyr kivételével mindhárom bandát láttam már idén, és eléggé megoszlott a véleményem. Persze szépen rendben mindent kezdjünk az elejéről.

A jegyemet hétfőn „szereztem be” egy ismerősöm által (köszi Andi 🙂 ). Csak persze fordítva nyomtatták rá a dolgokat, így sok nem látszik belőle. Persze egy koncerten nem is a jegy a lényeg.
Jó korán már Pesten voltam, mert nem akartam lekésni az este 6-os kezdést. Ami ugye nagy beetetés volt, mert akkor még a jegyeket se szedték, sőt nem is árulták.
Az már most látszott, hogy valami hihetetlen nagy divatnak örvendett ez a buli. A tanyasi trú blekkerek gyülekezete életükben először aszfaltra lépett, felment a városba, és jegyet akart venni, amikor még nem is lehetett. Persze harmadjára sikerült megérteniük, hogy még nem kapható. Aztán az is kérdéses volt számukra, hogy hol lesz pontosan a koncert, mert hogy ők már voltak fent a kisteremben, hogy hátha ott lesz. Amatőrök. Persze, ha azt mondta volna nekik valaki, hogy azon a pár négyzetméteren lesznek a zenekarok, akkor órákat álltak volna ott tátott szájjal a nyálukat folyatva. Naív fiatalság. Illetve a Fekete Lyuknak nézték a Kultit.

Fél 7 után megnyíltak az ajtók a nagyérdemű előtt. De az emberek valahogy nem akartak bemenni, így én voltam az első, aki beléphetett az „Ormótlanok Szentélyébe”. Majd jött a menedzser srác idegesen, hogy miért nem mennek be az emberek. Aztán páran csak letelepedtek az első sorban várván, hogy valami nagy durranás lesz.

Kezdett ugyanis a német kimondhatatlan Lyfthrasyr. A klasszikus punk-felállást megvalósító bandát 2002-ben alakította Aggreash „művésznévre” hallgató basszer/énekes/sampler egy szóló projektként. Önmagukat a melodic black/dark metal új generációjának tekintik. Erre minden okuk megvan, bár élőben nem szóltak valami nagyot.

Nemsokkal a megalakulás után Aggreash elkészítette a Beyond The Frontiers Of Mortality demo anyagot, majd 2004-ben csatlakozott a gitáros, és dobos. A dobossal minden rendben volt. A basszeren látszott, hogy tudja, mit csinál. Koncert közben tudta, hogy miként kell mozognia, és vándorolt is rendesen a mikrofonok között, hála a wireless megoldásnak. A fent említett trú blekkes emberkéket el is bűvölte ördögi nézésével, akik a sokkban nem tudtak mit kezdeni ezzel a zenével, mivel ilyet nem lehet kapni a „piacon”. Így aztán hatalmas mozgás se volt, persze ez 7 után még érthető is. De nemcsak a közönség volt a „lusta”, hanem a gitáros is. Amit ő csinált, az egyszerűen nevetség volt. Számtalanszor félrenyúlt a húrokon, mozgása az nagyon gyatra volt, mintha nem is ezen a világon élne. Elég mókás volt, amit és ahogy csinált, vagyis csinálni próbált. 🙂 Pedig lett volna alkalma gyakorolgatni. A 2005-ös Final Resurrection album után november 30-án jelenik meg a The Recent Foresight nevet viselő új korong. Erről is játszottak számokat.

Összességében nem voltak annyira rosszak. Néhány rész nagyon tetszett kicsit death-esebb, dallamosabb beütések miatt, persze ez volt a kevesebb. Ha a gitárosnak valaki adna leckét, hogy ne legyen olyan ormótlan, mondhatni behemót, és néha mozogna is, akkor egész jó lenne a csapat összképe. Szerintem még fogunk róluk hallani, mert az alapítóban van energia, és rengeteg ötlet. Persze azon változtatnia kellene, hogy ne hörgő hangon mondogatja be a számokat, de ez a „stílus” ezzel jár. Children Of Bodom-os hangja, valamint hangzásvilága nagyon átlagossá teszi. Persze akinek ez bejön, annak váljon kedves egészségére.

Átszerelgetés után következett a belga Aborted, akiket az idei Brutal Assault-on volt szerencsém látni, még ha nem is teljes egészében. De már ott is tetszett, amit csináltak.

A death metal mészárosok a nagyon jó koncertbandák között van. A megjelenésük határozott, és az összképük is korrekt azt az apró tényt is figyelembe véve, hogy az énekes Sven arcban húz a Fiestás Tamásra. De ez lehet, hogy csak az én meglátásom.

Ez a srác nagyot alkotott ’95-ben, hogy megalapította ezt a melodic/gore-grind zenekart. Az évek során neves poducerekkel dolgoztak együtt, így értehtő is a profizmusuk.

Míg 2001-es Engineering The Dead albumuk erős death metal volt, addig a 2003-as találó nevű Goremageddon sokkal dallamosabbra sikeredett, ezáltal hasonlít a Carcass-hoz. A koncertanyag nagy részét ez a két album, valmint a 2005-ös The Archaic Abattoir dalai adták.
Hangzásukra nem lehetett panasz, mint ahogy arra az energiára se, amivel feltüzelték az embereket az elkövetkezendő órákra. Egyszerűen fantasztikus volt, amit adtak. Hiányzott már egy ilyen erős death buli.

Sajnos headliner-ként talán még nem állnák meg a helyüket, mivel sokan nem ismerik, ezért nem is játszhattak sokkal többet 40 percnél.

Fél 9 magasságában következett a kanadai Kataklysm, akiket már januárban láttam nagyszerű zenekarok társaságában. Most nem ők voltak a fő látványosság, mégis rajtuk voltak a legtöbben a színpad előtt. Különösebben nem lehet róluk semmi extrát, vagy többet elmondani. Nagyon jól szóltak, hangulatos buli volt. Még rémlettek a januári emlékek. ’91 óta volt idejük és lehetőségük slágereket írni, így most is az ismertebb dalaikat nyomták el: As I Slither, Serenity In Fire, The Road To Devastation, Like Angels Weeping (The Dark), Let Them Burn, The Awakener, The Ambassador Of Pain, The Resurrected, For All Our Sins, Blood On The Swans, The Tragedy I Preach, Under The Bleeding Sun, In Shadows N Dust, Face The Face Of War, és még néhány szám, amik most nem jutnak eszembe. Nem tököltek, halálpontosak voltak, hozták azt, amit egy „legendának” hoznia kell. Én se szarakodtam sokat, és most sok képet csináltam róluk. Az előző esetekből tanulva tartalékakksiból betáraztam. Persze az este végére a másik is lemerült majdnem. 🙂

Majdnem teljes átszerelés, saját világítóslány, és keverő után el is indult az est fénypontja, vagy ha lehet fogalmazni, a legfénytelenebb része. Az ormótlan lengyelek válogatottja a Behemoth formájában látogatott el a Kultiba. Sok helyet nem pazaroltam rájuk a memóriakártyán. Összesen 2 kép, az is jó messziről, mert a távolság (még) jól áll nekik. Talán. Az Undead-on se tudtak elbűvölni, itt se sikerült. Annyira szarul szóltak, hogy az valami rettenet. A fényeket nyomkodó lány komolyan vette a telet, legalábbis ez szűrődött le a vastag, és ormótlan csizma/bakancs keverékéből, amit persze a nagy melegben le is vett. Ilyen ez a globális felmelegedés. Lehet azt hitte, hogy otthoni a klíma. 🙂 Ennek ellenére jófejnek tűnt a csaj, kicsit sokat beszélt, de most mit csináljon mást? 🙂

Most is elmondták, hogy mindig nagy öröm Pesten játszaniuk, mint ahogy a  Kataklysm is kijelentette. Persze szinte minden zenekar ezt mondja. Ennyire jó hely lenne egy hazai buli a külföldi zenekaroknak? Vagy csak a kötelező nyalás? Nem tudom, de nem is lényeg.

Tény, hogy a kifestett arcú emberektől sokan megijjednek. Néztem én is rendesen, hogy most kit akarnak legyilkolászni. De az emberek miattuk mentek a bulira. Nekem olyannyira nem jött be, hogy aludtam egyet a koncert alatt. Nem mondom, hogy jó volt, csak fáradt voltam, és unalmas lett volna másfél órán keresztül ugyanazt a szennyet hallgatni, így maradt az alvás.

Pont akkor tértem magamhoz, amikor „visszatapsolták” őket a ‘klysm alatt is jól bevált „we want more” szöveggel. Jöttek is. De szerencsére egy feldolgozással. A számnak a címét pontosan nem tudom, de valami régi ska-szerű slágert dolgoztak át trúblekkre. És ez kifejezetten tetszett. Meg is lepődtem, hogy csak tudnak ezek zenélni. Ha minden szám ilyen lett volna, és a koncert előtt egy kiadós mosdással lemosták volna a retket az arcukról és kezükről, akkor még tetszene is a Behemoth.

Nem akarom minősíteni őket, meg a rajongóikat, de ez „zene” egyszerűen szánalom. Főleg Csihar beégése után, amit a kettőnégyben csinált. Csak gratulálni tudok. 🙂 Sok IQ-harcos. Ki ebben-ki abban lát fantáziát.

A Kultiból egyenesen mentem volna a Közgáz Egyetem diszkójába, ha lettek volna ott emberek, és a Kulti mellett nem találkozom egy kecskeméti ismerősömmel, Krokával, aki a „Mit keresel erre?” kérdésemre válaszolt a „Te is voltál vért inni?”-vel. Ajánlottam nekik a Kultiban egy afterpartit miután a vért felmosták. 🙂

Joggal vetődhet fel a kérdés mindenkiben, hogy ha nem szeretem az ormótlanságot, akkor miért mentem el erre a bulira. A válasz nagyonis egyszerű: mert nem volt jobb dolgom. És az Aborted hívó szavának nem tudtam ellenállni.

A keretzenekarokat leszámítva az átlagosnál kicsit jobb buli volt ez a Tues-Die, köszönhetően az Aborted-nek.
Meglepően sok szép lány is tiszteletét tette ezen az igencsak rövid, 23:10-ig tartó estén.

METAL