Helyszín: Arena, Bécs
Időpont: 2007.09.30 vasárnap 19:00
Koncert: The Shadow, God Forbid, Devildriver

Túlfűtött kíváncsiság, a lehetőség egy ördögűzésre, valamint SzuperBedli hajtott a Devildriver bécsi koncertjére.

Amikor augusztusban tudomást szereztem a Brutal Assault-on a bécsi fellépésről, akkor még csak ábrándoztam, és tervezgettük, hogy jó lenne eljutni oda.

Aztán szokás szerint mindenki lemondta a túrát anyagi gondokra hivatkozva. És maradtam egyedül csóró főiskolásként, de szerencsére Bedli szervezett egy kis utat, így 4-en el is indultunk az útra. Igaz a felállás 2:2 volt a God Forbid-dal.

Az elvileg fél 8-kor kezdődő bulira odaértünk 8 körül. Akkor már javában ment a hazaiak egyik metalcore-ágyúja a The Sorrow. A belépésnél azt mindenképpen csodáltam, hogy semmi jegy, csak egy pecsét. Lehet, hogy zsebre ment a 20 euro? 🙂

Az osztrák srácok azt a zenét játszák, amit szinte már bármelyik sarkon meg tudunk kapni, főleg német nyelvterületeken. Igaz, csak 2-3 számot hallottam tőlük a koncerten, de így is lejött, hogy mit is képviselnek. Nem mondom, hogy eredetiek, és hűdenagyonjók, mindenesetre számomra kellemes élményt nyújtottak. A hangzásra nem volt lehetőségem figyelni, mert ez kevés volt a megállapításához.

Blessing From A Blackened Sky depüt albumukat sikeresen bemutatják például a Devildriver, vagy Németországban a Killswitch Engage vendégeként.
Az énekes hangja erősen húz maga után egy Unearth-ös jelleget.
Aki szereti az új metalcore bandákat, annak ajánlom a The Sorrow-t. Azt nem fogom mondani, hogy velük fogok ébredni, de ha érdemesek lesznek rá, akkor beszerzek egy lemezt.

Kilenc előtt kicsivel kezdett a new jersey-i God Forbid.A 1996-os évjáratú bandát Byron Davis énekes, Doc és Dallas Coyle gitárosok, John „Beeker” Outcault basszer és Corey Pierce dobos alapította az amerikai kisvárosban. Onnan indultak el hódító útra, jelzem, nem kis sikerrel.

Saját tudatlanságomnak, és műveletlenségnek tudható be, hogy eddig nem ismertem őket, csak a hírüket hallottam. De amit itt műveltek, az fantasztikus volt. Nagyszerű zenei tudásuk van a srácoknak. A thrash metal és a hardcore zseniális keveréke van a fejükben.

Sajnos a gitárok halkak voltak, de mivel közel álltam, így azért ki lehetett venni a dolgokat. 🙂 Persze idővel a keverés a helyére állt.

Az End Of The World egyszerűen lerombolta az érzéseket. A To The Fallen Hero, a Gone Forever szintén hatalmasat szólt. Ment is bent középen a mosholás rendesen. Aztán az Antihero alatt se volt pihenés. Több szám címe nem maradt meg a fejemben. Lehet, hogy nem ártana Cavington-t szednem. 🙂

Sajnos 40 percnél több nem nagyon járt nekik, mert a turnénak mennie kell tovább. Azért egy visszatapsolás még belefért.
Igazán kijárna nekik már egy önálló turné, nem pedig az állandó kísérgetés. De nem szabad elégedetlennek lenni, a God Forbid-nál is el fog ez az idő jönni, mégpedig hamarosan.

Nagyon nem volt idő regenerálódni. Csak egy dobcsere fért bele az időbe, persze ez így volt megszervezve.
Közben azért egy gyors pólóvásárlás belefért.
Jöttek ugyanis Dez bácsiék Santa Barbara-ból. Kissé pihent elmére vall a lábdobokon elhelyezett egymásra néző arcok, valamint a felirat: „ddrum”. Szerintem nagyon ötletes.

Fafara Coal Chamber-ét nem ismerem, de mint hallottam, a Devildriver-rel túlszárnyalta magasan azt a projektet. A skandináv death és thrash/groove elemek keveredésére 7-800 ember volt kíváncsi az Arena-ban. Meglepő volt számomra, hogy nem is nagy hely az Arena, csak a lelátó miatt férnek be sokan, ugyanis pár száz „rajongó” úgy döntött, hogy ülőhelyet vált a démonok előadására.

Dez hangja lenyűgöző, teljesen albumminőségben szólt. A hangja legalább nem változott, nem úgy mint ő maga: eresztett magának egy kis sörhasat, a haja is megnőtt, valamint a tetoválást se lehet látni az állán, mivel szakállat is növesztett.

Egyedül a dobokkal volt egy kis gond. De az összeképen ez egyáltalán nem rontott semmit se.
A hangulaton persze nem látszott mindez. Hatalmas tombolás ment. A biztonságiak nem engedték nagyon a szörfölést. Helyette inkább bólogattak, akik tudtak, a többiek mosholtak, mások pedig csak ámultak a döbbenettől. Volt egy pillanat, amikor kevesen figyeltek a zenekarra, mindenki egy hatalmas circle pit-re koncentrált, amit maga Dez kért, hogy legyen. Az emberek szétváltak, majd a zenére beindult a futkorászás faltól-falig körbe-körbe. Eszméletlen széllel járt ez az esemény. Lazsálni nem volt lehetőség, főleg, mivel olyan slágereket játszottak, amelyek a nyáron megjelent The Last Kind Words-ön, a The Fury Of Our Maker’s Hand, vagy a debüt Devildriver-en találhatók. Ennek megfelelőlen volt kezdésként egy End Of The Line, ahol már sejteni lehetett, hogy mi vár ránk.

Majd jöttek sorra a jobbnál jobb dalok: Not All Who Wander Are Lost, Clouds Over California, These Fighting Words, Head On The Heartache (Let Them Rot), The Axe Shall Fall, Grinfucked, Sin And Sacrafice, I Dreamed I Died, Cry For Me Sky, What Does It Take (To Be A Man), a közönségénekeltetős, és talán az egyik legjobb hangzású Swinging The Dead. Volt még a Devil’s Son, hogy a névhez is hűek maradjanak, és a közönségkedvenc I Could Care Less, ahol szinte mindenki együtt énekelt.

Hihetetlen profizmusuk van, amit az évek alatt sikerült magukévá tenniük. Semmi felesleges mozdulat, vagy bármi, amivel a közönség elunhatná az életét. Bár nem is ezért mennek Devildriver-re az emberek. 🙂 Már most legendák, akkor mi lesz évek múlva?

Visszatapsolás után nemsokkal vége lett a bulinak. De okunk nem lehetett panaszra, mivel megkaptuk, amit akartunk. És a bejáratnál egy The Raw promo cd-t is. 😀
Fantasztikus koncert volt. Brutal Assault óta nem is volt hasonlóban részem. Egy este amikor csak olyan zene van, amit valóban lehet szeretni, és rá lehet hangolódni a nehéz riffekre. Lányok terén is jó volt, ugyanis feltünően sokan voltak jelen.

Remélem, hogy hozzánk is jönnek majd jövőre, ha már hamarabb nem is. De nem bánom, hogy Bécsig kellett menni egy ilyen élményért. Az a pár magyar, aki kint volt, gondolom, hasonló véleményen van, a többiek meg csak magukra vessenek, hogy nem jelentek meg.

Köszönöm az utat Bedlinek, a társaságot Molnár Gergőnek, és Hendrix-nek, a merchand-nak az „olcsó” pólót.

METAL