Az underground black/death metalban utazó Morbosidad három koncertet is ad e hét folyamán Magyarországon, 17-én ugyanis Budapesten, a rákövetkező napon pedig Győrben lépnek fel, s ennek a kvázi mini-turnénak volt az első hazai állomása ez a pécsi koncert eme csendes hétfői napon.

A szombathelyi Morgue legénysége kezdte meg a közönség bemelegítésének hálátlan feladatát. Róluk azt tudom mondani, hogy koncertről koncertre fejlődnek, s összeszokottság, erő és pontosság tekintetében is már egy magasabb szintet képviselnek a demójukhoz képest. Gördülékeny előadásmóddal, a zenészek intenzív színpadi jelenlétével tolmácsolták a death metal hagyományosabb, egyszerűbb ágát képviselő számaikat. Az irányvonalukból fakadóan zenéjük élőben jól megdörren, s a hangzás is elősegítette az energiaáramlást, Offa pedig ügyes frontember. Jó szokásához híven többször csalt mosolyt a nézők arcára humoros beszólásaival, öblös hörgése pedig kellően szigorú volt. Programjukban helyt kapott a Fájdalom sötét folyosóján, Irányít téged, Káin Ébredése, Halott rabszolga embriók, stb. dalok mellett az Immortal Rites a Morbid Angeltől, a Six Feet Under Torture Killerje, és a Raining Blood a Slayertől.

A jó fél órás hangolás után színpadra lépő Blizzardot sajnos nem követtem végig figyelemmel. Ez természetesen az én hibám, de nem tudtam ráhangolódni black metaljukra, kb. öt szám után inkább felhagytam az erőlködéssel. Pedig kitett magáért a hagyományos arcfestéssel és nem túl arányos, de vaskos hangzással daráló zenekar, csak most nem találtak be nálam. Majd legközelebb.

 

A Morbosidad egészen más tészta. Az ő zenéjüket a Blasphemy / Von / Conqueror / Beherit és Possessed nevekkel lehetne nagyjából körbeírni, s akinek ezek mondanak valamit, netán ismerte is a „bandát”, az el tudja képzelni, mit műveltek. S hogy miért az idézőjel? Mert a Morbosidadot lényegében Tomas Stench énekes jelenti, noha a három kísérő zenész is ismert lehet az underground vájárok előtt. Mindenféle sallang nélkül felléptek a színpadra, s ránk szabadították azt a poklot, melyet számaikban megénekelnek, s kiadványról kiadványra festenek le. Ötven percen át tombolt a barbár agresszió; üresjáratok, leállások vagy tökölés nélkül, csupán pillanatnyi szünetek közbeiktatásával tették félelmetesen intenzívvé a koncertjüket. Ide pont illett a zajos megszólalás, a néhol kásába torzuló nyersesség és a pontatlanság; a szigorú kiállás és a minimálisnál is kevesebb kapcsolattartás a közönséggel; a bestiális zene mindent elmondott, amit kellett, amit pedig nem, azt Tomas arcáról le lehetett olvasni. Olyan mély átéléssel bömbölte a spanyol nyelvű sötét litániákat, hogy még azt is el tudtam hinni neki, hogy nem csak üres show-elem volt egy biblia felgyújtása és lapjainak közönségbe szórása. A tavalyi Profana la Cruz del Nazareno az eddigi legkiforrottabb anyaguk, a káosz mellett ott már egészen jó riffek és igazán ütős dalok is találhatók és a hangulata is viszonylag egyedi. Természetesen bőségesen szemezgettek róla (Intro/Ceremonia Con El Diablo, Sangrada Cruz Invertida, Dios De La Eterna Obscuridad, Morboso Metal, Escupe La Maldita Cruz, stb.) és olyan régebbi dalok is előkerültek, mint a Cadaver Decompuesto En La Cruz vagy a Salomon’s Gate feldolgozás a Beherittől, melynél egy mélynövésű zalai fenegyerek „segédkezett” az énektémákban. A koncert egyetlen negatívuma talán annyi lenne, hogy kevés volt a lassabb pillanat, a tömény gyorsaság kicsit egysíkúvá tette a kompromisszum-mentes darálást. Bár Pesten talán majd többen nézik meg őket, mégis szégyen, hogy mindössze harminc ember volt erre kíváncsi, főleg annak tudatában, hogy hány meg hány ember veri a mellét itthon, hogy mekkora underground meg olckúl arc.