A Prosectura is betöltötte a 20. életévét. E jeles alkalomból adtak koncertet a fővárosban 13-án és 14-én a Rocktogonban, méghozzá úgy, hogy kettécsapták az első, illetve a második tíz év dalait.

Nekem a péntekihez volt szerencsém, lássuk hogyan is zajlott:

Haverral kitaláltuk, hogy a régi idők emlékére lessük meg a ’secturát pénteken, úgyse nagyon voltunk punkbuliban mostanában. Ahogy illik már itthon elkezdtünk rá melegíteni, illetve a Rocktogon előtt folytattuk. Meglepetésünkre a hely előtt kb. tíz méteres sor állt, ami elég nehezen mozgolódott. Mint utólag kiderült, a ruhatár tartotta fel a bejutást, így sikeresen le is késtük az előzenekart, ezért a Tatu 18-ról csak hallomásból tudom azt írni, hogy jók voltak.

A helyszínt alaposan alulméretezték, így kevésnek bizonyult a kb. 100 férőhelyes koncertterem a saccra 200-250 embernek.

Kb. másfél órás lehetett a buli volt itt mindenféle retromozgalom a Lepke vagyok-tól a Ha már nem leszek-en át az elmaradhatatlan Milliomos Lilliomos-ig, amikre meglepően jól reagált a közönség a gyenge hangzás ellenére, mivel az egész buli úgy szólt, mint annó a hússzor másolt kazettákon.

Mivel eleve egy vérmes punkszenászra számítottam én személy szerint hiányoltam a tarajos, kannásbort ívó, tarháló embereket, helyettük inkább javarészt egyetemista kinézetű bölcsészekkel volt tele a hely. Úgylátszik Punks Not Dead, csak átalakul.

Összességében jó volt a hangulat, de nagyobb hangsúlyt is fektethettek volna a hangzásra (tudom, hogy punk de csak jubileumi buli!) és egy nagyobb hely sem ártott volna.

Boldog szülinapot srácok!