Az estét a kisvárdai Moon Of Soul nyitotta. Nevük inkább gótmetált sejtet, de stílusukat atmoszférikus progresszív metálként határozták meg. Spirituális szövegvilágú zenéjüket olyan bandák befolyásolták, mint a Cynic, vagy a Psychotic Waltz. Két demó után 2001-ben megjelent első albumuk az Égforrás, majd 2003-ban a Titokszülő. Számos koncertet tudhatnak maguk mögött, játszottak többek között az Opeth és az Evergrey előtt is. Hosszú szünet után újjáalakult a zenekar, és ebben a formában léptek fel a The Ocean előzenekaraként. Kb fél-háromnegyed órás műsort kaptunk tőlük. A kezdeti hangosítási problémák ellenére egész jó kis koncertet hallhattunk. A közönség nagy része ekkor még a Wigwam padjain iszogatott. A Moon Of Soul egy ígéretes zenekar, változatos, kreatív témákkal, de nagyon gyenge énekhanggal. Rengeteget ront a zenén. Esetleg ha erre rágyurnának, egy remek bandával gazdagodna a szegényes magyar metálszíntér.

Olyan 22 óra körül még reménykedtem, hogy kicsit azért többen leszünk, mire a The Ocean kezd, csakhogy nem így történt. Itthon népszerűbb zenekarnak gondoltam őket, talán a drága jegyár miatt alakult így (ami amúgy nem, de itt mégis).

A zenekar 2000-ben alakult Berlinben. Zenéjükre ha azt mondjuk experimentális, akkor nem kerülhetünk nagyon zavarba. Manapság egyre nehezebb a stílusmeghatározás, a The Ocean világában is mindenből van egy kicsi. 2007-ben futottak be igazán a Pecambrian duplalemezükkel, ami magasra tette a lécet. Rengetek zenésszel dolgoztak akkor együtt, többek között a Berlini Filharmonikusokkal.

Idén új konceptalbumot adnak ki, aminek az első része meg is jelent Heliocentric címmel, ami már az új énekessel lett rögzítve. Ennek a bemutatását hallhattuk aznap este többek között.

Ezzel együtt ez a harmadik magyar bulijuk. 2009-ben járt nálunk legutóbb a banda, akkor a Dürerben léptek fel a Burst, a Medeia és a Bison B. C. társaságában. Erről a koncertről lemaradtam, így nem tudom milyen lehetett az előző énekessel a hangulat. Úgy tűnt igen jól összerázódtak, valósággal felrobbantak a színpadon. Jó volt látni ezt a kicsattanó energiát és profizmust, mert ilyen intenzív mozgással jól játszani csak a profik tudnak. Lelkesek voltak, annak ellenére, hogy tíz embernél többen nem álltak a színpad előtt. Összesen talán hatvanan lehettünk. Családias hangulatban telt a buli. Sikerült az új dalok laposságát, és az új énekes gyengeségeit is elfelejteni. A hangzás is megfelelő volt. Koncertjeikkel kapcsolatban még a fénytechnikát szokták megjegyezni. Számomra nem tűnt valami kiemelkedőnek, passzolt a zenéhez, jókor jelent meg jó helyen. Természetesen ráadást is nyomtak, a legvégén egy duettet, de sajnos nem hallottam, hogy ki volt az a vendég a színpadon, pedig bemutatták. Kellemes élményben lehetett részünk, nekem az volt, és megígérték, hogy visszatérnek.