gf: Előfelvezetőként elmondanám, több helyről is azt a kritikát kaptuk, hogy túl sok a duma a zenekarokról, inkább a sztorikra kíváncsiak a népek. Jogos, ez mégiscsak az Obscene Extreme, a leg-őrült-barátabb fesztivál a világon, úgyhogy jelen beszámolót ennek fényében próbáljuk megközelíteni. Lássuk!

Stench: Tizenkettedszer rendezték meg idén a Obscene Extreme fesztivált. A rendezvénynek a kezdetektől fogva Trutnov adott otthont, tavaly viszont Svojsice-be költözött, de szerencsére idén visszakerült a jó öreg Trutnovba, ami a legjobb fesztivál terület, ahol valaha jártam. Közel van a Supermarket, étterem a bejáratnál, ahol hatalmas adag kajákat adtak. Aki nem tudná, annak itt elmondom, hogy ez egy VegetariANUS fesztivál, azaz a területén belül csak vega kaját lehet kapni. Meg is fingatott a sok zöldség, hehe. Pedig ez évben jóval nagyobb választék volt az eddigi évekhez képest.

gf: Mi már nulladik nap szoktunk menni, az utazás végén az utolsó 100 km-es főút szakaszon gyakorlatilag minden évben van elterelés felújítás miatt, és mi rendszeresen össze is hozunk emiatt egy pár órás kitérőt, de erről Stench tud bővebben panaszkodni.

Stench: Szerda reggel indultunk a Keletitől, de már a belvárosból való kijutás is problémákba ütközött. Túrják az utat minden felé, szóba került a 4-es metró építése is, aztán megfejtettem, hogy valójában nem is az épül, hanem atomtemetőt építenek Budapest alá.
Csehországban folytatódott a kavarás. Első húzásként nem tudtunk lemenni az autópályáról, mert le volt zárva a kijárat, aztán 15 percenként hallattuk a kedvenc szavunkat: „ÚJRATERVEZÉS”, amit sajnos most nem Zsuzsa mondott, hanem valami csávó, de ez nem mutatkozott be és el is cseszte párszor: majdnem nem tudtunk pályamatricát venni miatta.

gf: A nagy kavargásban áthajtottunk néhány almighty raven dark black metal forest-en is, de nem találkoztunk mókusnak/pandának festett emberekkel.

Stench: Kb. délután 5-re értünk oda. Kisebb-nagyobb fennakadás után sikerült megtalálni a bejáratot, mert egy CREW feliratos leányzó elmondta nekünk, hogy „one-zero-zero meter camp”. Kérdeztünk tőle mást is, de csak ugyanezt tudta ismételgetni. Annyira megtetszett ez a beszólás, hogy én még vissza is mentem, hogy hangfelvételt csináljak róla. Itt meg is hallgathatjátok. 😀

Stench: Kiváltottuk a karszalagot, Curby (a főszervező) le sem tagadhatja, hogy a foci vb-n Argentínának szurkolt, mert maga a karszalag is egy argentin zászló volt.

Stench: Történt egy-két változás a két évvel ezelőtti elrendezéshez képest. Eddig együtt volt a kemping a fesztiválterülettel, most viszont külön volt. Kicsit többet kellett gyalogolni, de nem vészes a dolog. Aki elég ügyes az még árnyékos helyet is tudott kifogni. Például mi, (hehe).

gf: Így van, a jegyváltás után fellőttük a sátrakat, majd nyugtáztuk, hogy a kocsival holnaptól biztosan nem fogunk kijárni. Idén ugyanis parkolhattál a kempingben, viszont közel sem a németországi fesztiválokon jól megszokott precíz rendszerben, hanem ahogy esik, úgy puffan. És az első nap valóban körül is építettek minket.

Stench: Tehát megérkeztünk, kidobtuk a sátrakat, aztán előkerült Laci 2 literes brutál, legalább 65 fokos 😀 kerítés-szaggatója, amit az egész fesztivál alatt nem sikerült elkoptatni. Ritka volt az, aki kétszer ivott belőle 😀

gf: Kétszer? Volt olyan naív fesztiválozó a sörsátorban valamelyik nap, akit Laciék megkínáltak vele, nagy bátran beleivott, aztán ki is dobta a taccsot az asztal közepére. Szemben két kiscsaj kajált. Legalábbis addig.

Stench: Még egy pár szó a merch-es sátrakról, ezek felkerültek az erdőbe, gondolom örültek az ötletnek, mert nem kellett egész nap a napon rohadniuk. A szokásos jó nagy választék volt merch-ből, még volt valami olyan sátor is ahol gyűrűket meg ilyen ezüst ékszereket árultak, bár ott sosem láttam egy embert sem, hehe. A grinderek nem nagyon kapkodtak az ezüst portékákért. Ami a fesztivál hivatalos merch-ét illeti, nekem egyik sem tetszett, nagyon gané cuccok voltak.

gf: Közben beesteledett, váltottunk tikettet, ahogy az errefelé szokás, az árak itt még hálistennek a földön járnak, bár az előbbihez hasonlóan itt is „csehesen” működtek a dolgok: egy sörcsap üzemelt és kb. fél órát kellett érte sorban állni.

Stench: Bementünk szétnézni a fesztivál területre venni valami sört, aztán elég szarul esett, amikor láttuk, hogy sörsátorban egy figura csapolja a sört és előtte 15 méteres sor áll. Úgy toltuk, hogy vettünk egy sört aztán visszaálltunk a sor végére, én pedig készítettem az interjúkat a srácokkal, amit sajnos itt nem tudunk bemutatni, mert egyik sem sikerült szalonképesre. 😀

gf: Hogy az olvasók is értsék mi ez: Stench az aktív pálinkázás után mindenkinek az orra alá dugta a telefonját aztán tolta az aktuális agymenéseket. 🙂

Stench: Aztán találtunk egy „vomit maker”-t. Brutál szerkezet, forog össze-vissza, részegeknek pont ideális, két-három pörgetés után tuti kihozza azt a fránya rókát. Hehe. Söndör ki is próbálta, szerencsére ő bent tudta tartani a sört.

gf: Igen, idén volt „vidámparkos” rész is, ez egy ilyen gömb alakú fém szerkezetet jelentett. Két kupon kiperkálása után ha beültél, akkor jól megforgattak a srácok, ezért a cuccot el is neveztük vomit makernek (amiből aztán womit machine lett kitáblázva). A móka és a kacagás addig tartott, amíg a rendőrség le nem tiltotta a gép használatát, az egyik részeg csóka a 2. nap ugyanis kinyújtotta forgatás közben a kezét, a többit képzelhetitek.

Stench: Másnap volt sör, bor, harapnivaló, dohány meg miegymás, hehe. Lenéztünk a jó öreg Hypernovába, amit azóta átkereszteltek Albert-nek, igen jól esett látni, hogy még mindig lehet kapni igen jóféle Krusovice sört kb 99 Ft-ért és cameltoe szerű virslis buktát, háháhá. Ja és a gonorrhea pussy szerű spenótos izét. Találtam egy rakás 42-es csillogós belebújós női cipőt. Nem tudom milyen nő nő meg akkorára, hogy 42-es cipőt kelljen felvennie. Vagy a cseh csajok ilyen nagy lábon élnek.

Stench: Brutál meleg volt, de jó ötlet volt a zuhanyzó a sörsátor mellett. Alá lehetett állni és élvezni a kb. 18 fokos zuhanyt, azt hittem beszarok, olyan hideg volt, hehe. Néha úgy nézett ki a fesztivál mintha 80 ember lett volna ott összesen, mert mindenki valami árnyékot keresett és behúzodott. Ezen a napon adta el Kulcs barátunk rekord áron a Vile Disgust CD-t egy addigra már igen szétesett francia figurának. Köszönjük a zenekar nevében is. Hehe.

gf: Tehát délután háromig elpiálgattuk az időt, majd megnéztük a Purulent Jacuzzi-t, az orosz brutal death csapat engem nem bűvölt el, Söndörnek viszont nagyon tetszett a téma, még pólót is vett tőlük. A Cerebral Bore-t már láttuk egy hónapja Death Feast-en is, ez is gyakorlatilag egy noname zenekar, de cserébe legalább unalmas is 🙁 A Sexy Police-on ment az ökörködés, hogy biztos egy csaj zenekar, akik Police dalokat fognak előadni és persze Rock Bitch jellegű műsorral fűszerezve. Nem nyert hangszórót az ötlet. A Mucus valószínű a legviccesebb nevű zenekar volt a felhozatalban, a francia grind banda neve egyébként nyálkát jelent. Az Eardelete kellőképpen odab*szott, ők egyébként stílusilag „nasa grindnak” titulálják magukat, eredeti nevük Negligent Collateral Collapse volt és alapvetőleg a fél Jig-Ai tagságot is felvonultatják.

gf: Ezután elzúztunk kintre kajálni, tekintve, hogy a fesztivál területén csak vega kaját lehet kapni, ami egyik oldalról tök szimpatikus dolog, hiszen Curby kiáll az elvei mellett, másik oldalról viszont nekem a kínálatból egyedül a rántott sajt ízlett. Az viszont ott volt a szeren. Nem kellett egyébként messze menni egy kis húsért, rögtön a fesztivál bejáratánál van egy étterem, ahol kb. 2 rugóból degeszre tudtuk falni magunkat.

gf: Közben belefutottunk még egy ormótlan, zöld hajú dán punk lányba, aki azon nyavalygott, hogy milyen drága ez a fesztivál, mert több, mint 1 euró a sör és tudunk-e adni cigit/piát/kaját. Gondolom megértitek, hogy elzavartam a búsba, gyűlölöm az ilyesmit. Szedett volna inkább söröskorsót a földről, egy órás munkával össze lehet szedni egy lájtosabb berúgásra valót, kb. 10 Ft / korsó árat fizettek érte ugyanis.

gf: A General Surgery-re értünk vissza, őket Brutalon láttuk utoljára pár éve, nagyon jellegzetes a színpadkép, a tagok véres műtős ruhában játszanak illetve a nagyszakállú énekes sem az a fajta, akit könnyen elfelejtene az ember. A lenti képen meg van pár meglepetés a szemfüleseknek.

gf: Elérkezett a számomra leginkább várt koncert, a tengerentúli Cattle Decapitation. Szerintem nem túlzás állítani, hogy a csapat a tavalyi The Harvest Floor-ral az év egyik legkiemelkedőbb death metal anyagát hozta össze. Tekintve hogy a nap egyik főbandájáról van szó, meglepődtem, hogy kb. 20 ember lézengett csak a színpad előtt, a több ezres közönség csak unottan pislogott a kertmozi lelátójáról. Hiába no, úgy tűnik nincs nekik itt Európában közönségük, tudtommal ez az első alkalom, hogy itt játszott a közel 15 éves brigád. Tehát, a csapat teljesen pszihopata, erre ez a koncert tökéletes példa volt. A Sleep Terror-os dobos csávó hihetetlen ütemet diktált, de Travis Ryan énekes sem volt kutya. Szemei kiakadtak, maga fölé köpködött, a csula persze visszahullott rá. Ennek ellenére nem vádolom őket kokszolással, már csak azért sem, mert kb. straight edge az összes tag. A hangzással nem voltam megelégedve, az énekhangot egészen elnyomták a hangszerek, legalábbis az első sorban így jött át. Eljátszották a kedvenceimet, vagyis a The Harvest Floor első pár és utolsó dalát. Kulcs cimborának meg persze pont azon ritka alkalmak egyikekor kellett kipróbálnia a stage divingot, amikor ott vagyok az első sorban: a bőven 100 kiló feletti tagot kb. ketten próbáltuk elkapni, összecsuklottam, mint egy darab kula, azóta is le van nyúzva a térdem. Neki meg törött a fényképezője.

gf: Mert ugye az Obscene arról is híres, hogy nem tilos színpadot mászni és ugrálni, ilyet szerintem Európában már csak a trógerpank bulikon engednek. A sok őrült meg mássza a színpadot ezerrel, emiatt sokszor nehéz becsülni, hogy hányan vannak elől a zenekar miatt és hányan csak az egészséges életmód, a testmozgás, a sport miatt. Egyébként nem ritka a magamutogatás a színpadon, sokan egy szál piros tangában mutogatják a brét, aztán ugranak. Ilyenkor elkapni az illetőt biztos hányinger, de ki lehet fogni miniszoknyás csajt is átlátszó bugyival. Van egyébként egy jó ötlet, amit jövőre el fogunk sütni a színpadon, erről még évek múlva is beszélni fognak, majd csak figyeljetek.

gf: Visszatérve a nézőszám témakörre, azt tapasztaltuk, hogy legyen akármilyen noname is egy zenekar, ha azt az igazi primitív tuka-tuka-s brutaldeath-et játszák, mindig beindul tőle a közönség. Erre idén is és az elmúlt években is szép számmal volt példa, ennek tükrében lehet érdemes lenne kevesebb a d-beat/crust punk bandát hozni és több deathmetalt, és ezt nem csak azért mondom, mert az én ízlésem is afelé hajlik.

Stench: A Hell Show a szokásosnál is unalmasabb volt. Meguntam a csajokat kötőtűvel a seggükben. El is mentem aludni a felénél.

gf: Második nap zenekari téren a Funerus volt számomra az első kiemelkedő csapat a jobbára elég egysíkú felvezetőnek. Ők amcsik, oldschool féle death metalt játszanak három taggal, a góré az Incantation-os John McEntee és basszusgitár/ének poszton pedig felesége, Jill játszik.

Stench: Számomra a pénteki bandák olyan értékelhetetlenek voltak, hogy szó szerint elaludtam a nézőtéren. Úgy kellett felkapnom a fejem, nehogy orra essek. Dögunalmas volt. Látszott a közönségen is, mert némelyik koncerten pár ember kószált a színpad előtt. Ésszerűbb volt elmenni merch-et venni vagy valami mást csinálni.

gf: A Death Feasten eléggé arcoskodó Rompeprop (oké, én megértem, hogy beszopták ők is a lebontott színpad miatt, de miért hárították át a közönségre?) most bizonyított, közvetlenek és szórakoztatóak voltak, megcsinálták a műsort és a hangulatot, pont ahogy azt elvárja tőlük az ember. Az arcok az elhangzottaknak megfelelően valószínű tényleg imádják az Obscene-t, hiszen ha nem lépnek fel is lehet találkozni velük. A móka részeként egyébként megkérték a közönséget, hogy annyian másszanak fel a színpadra, amennyien csak bírnak, így aztán volt vagy 50 vadállat a deszkákon 🙂 bár a durva inkább az volt, hogy az énekes külön kikötötte, hogy csak férfiak mehetnek fel, elhangzott a „fuck women, we dont need them” is, ami lehetne akár a holland buziparádék jelmondata is.

Stench: első értékelhető koncert este fél 8 körül a Rompeprop volt. Nálam most nullázták magukat a két „mínuszos” buli után amit legutóbb láttam tőlük. Külön megköszönte az énekes a két banánnak öltözött stage driver-nek a szereplést a koncerten, róluk találtok pár képet a galériában is.

gf: Koncertjük után a közönség szétszéledt, az amerikai Master-re egy nagyságrenddel kevesebben voltak kíváncsiak, pedig ők már lassan három évtizede nyomják a deathmetalt és adják ki a nagylemezeket. Egyébként, ha lehet hinni a metalarchivesnak, akkor a szakállkirály Paul Speckmann állítólag jelenleg Csehországban él.
Az olasz Cripple Bastards nem tudom, hogy futott be ennyire az elmúlt évek alatt, az is lehet csak itt voltak ilyen népszerűek, mindenesetre gyakorlatilag maxon volt a küzdőtér.
Haemorrhage-t talán nem kell bemutatni, a spanyol csapat kimagasló a színtérben, jó koncertet adtak, a való életben is patológusként dolgozó énekesük viszi magával a produkciót, megőrjíti a közönséget. A csaj gitárost hiányoltuk, állítólag éppen szülési szabadságon van. Amúgy: are you a patologist?

gf: Nos, ha David Duchovny-t szexfüggőséggel kezelték (éljen a bulvármédia!) akkor a 2 Minute Dreka énekesével nem tudom mit bírna kezdeni az orvostudomány, az olasz pornogrind csapat ugyanis elég erősen ráfekszik a témára, a kivetítőn is ment a hardcore pornó.

Stench: Szombat reggelt a kempingben elfetrengtünk az árnyékban, csak az ebéd után mentünk be. Épp a Krush játszott, egyik legjobb buli volt szerintem a fesztiválon, nagyon intenzív Napalm Death szerű zenét játszottak, hibátlan volt.

Stench: Miközben mentem vissza a kempingbe elkaptam egy rögtönzött pank koncertet, amit mi már évek óta tervezünk. Sátrak között nyomni valami bulit a kempingben tuti fasza dolog lehet. Ez a jövő, hehe. A két csávó alkotta zenekar enyhén kritikán aluli volt hangszeres tudás hiányában, viszont nagyon lelkesen tolták.

gf: A szombati nap két csapat is fellépett, akik az elmúlt fél évben Magyarországon is megfordultak. Az egyik a The Attack of the Mad Axeman, mottójuk az animal grind is the future, ennek megfelelően szépen plüssjelmezbe bújnak a színpadon, mindegyik tag egy állatot személyesít meg, pl. a dobos egy csiga, de még a mikrofonállványt is beöltöztetik, ez ilyen napraforgós virágizét kap. A másik az Instinct of Survival, ők németek és nagyon büdösek.

gf: A Japanische Kampfhörspiele-ről sajnos lemaradtam, valahogy elszaladt az idő, pedig kiváncsi lettem volna rá, hogy össze bírnak-e hozni egy Excrementory Grindfuckers szintű bohócságot. Talán még egyszer kiderül.
A Bloody Phoniex fellépése után (akik pár éve egy lábtörés miatt kénytelenek voltak lemondani az obscenet) az Avulsed jött, psziho deathmetaljukon lemezen nagyon érződik a spanyol származás, itt most ebből igazából semmi nem jött vissza.
A Misery Index közben már erősen szakadt, aztán gyakorlatilag másnap délutánig alább se hagyott, totál szétáztunk, beázott a sátor, a hálózsákom is, de még a kocsi is valamennyire, ettől függetlenül persze a kocsiban aludtam, aminek lentebb olvashattok még a következményeiről.

Stench: 40 fokos meleg után jött az eső, brutál nagy villámlással, épp a kempingben ültünk, amikor elkapott minket. Eszünkbe is jutott Kántor barátunk beszólása, miszerint ő nem a villámlástól fél, hanem a dörgéstől. Hahaha…

Stench: Bekéreckedtünk francia szomszédaink pavilonjába, aztán ott is rekedtünk. Olyan rakétákat tekertek közben, hogy bekevertem egy abszint-kólát ijedtemben. Hehe. Aztán még vagy 4-et.

gf: Nos igen, Stench aznap egymaga megivott egy üveg abszintot, nem tudom, hogy csinálta, pedig még a beszédkéssége is úgy ahogy megmaradt. A domboldalas mókázása a fáma szerint még az italozás előtt történt, pedig sokkal egyszerűbb lenne azzal magyarázni a bukfencezést, nem?

Stench: Az absinth miatt sok mindenre nem emlékszem, amikor már kezdtem józanodni, taknyoltam egyet a hegyoldalban, amit hatalmas tapsvihar követett. Brutál agyagos csúszós, nyálkás vörös föld van a fesztivál területen. Lehet nem kéne szépíteni a dolgot, lehet az abszint hatása is közrejátszott az esésben. Szépen meghajoltam és továbbmentem lemosni magam a zuhany alatt. Nem volt elég a rohadt eső még zuhanyozni is kellett. Szarráázva visszamentem a kocsihoz.

gf: Ja, kicsit elkéstél a délutáni csúszóversenyről:

Stench: Kicseréltem a zoknit, aztán mire visszaértem épp az Amputated kezdett, ami engem legjobban érdekelt a fesztiválon. Nagy mák volt, hogy elkaptam őket. F*sza buli volt. A közönség elkezdte csapkodni a színpadot, amikor lementek, szerencsétlenek próbáltak még egy számot elnyomni, de időre kell nyomni a bulit és itt nincs késés, szóval a színpadmester lezavarta őket. A pontosság egy jó dolog, de 68.-nak lenni egy fesztiválon elég szopás, főleg hogy ilyen későre tették őket. 3 perc igazán nem okozott volna nagy késést.

Stench: Ezután jött a francia Xaros. Egész jó volt, kicsit zajos, nem az én világom ez a zene a pénteki koncertek után beértem velük.
A két zenekar közötti átkötő zene a Dallas című tv sorozat főcímzenéje volt, ment a táncolás rá. Hehe. Egyébként volt a Chuck Berry – You Never Can Tell című száma is, amit sokan a Ponyvaregény című filmből ismernek. Az a jelenet, amikor Travolta és Uma Thurman beszívva táncol. Lehetett többször is hallani, jól beindultak a grinderek rá, hehe.
Utolsó banda a cseh Lycanthropy volt. Csaj énekessel, f*sza volt, jó sok blast, rövid számok, teljesen rendben volt a buli. Lemezen nem hallgatnám őket, de élőben tetszett.

Stench: Egyetlen negatív dolog a fesztivállal kapcsolatban az volt, hogy egy kib*szott budi nem volt a kempingben. Tehát ha valakinek sietős volt lehet nem ért oda… hehe, mert a legközelebbi Toi-toi kb 5 perces sétára volt, pedig mi az elején voltunk a kempingnek.

gf: Sokan nem is zavartatták magukat, szartak-hugyoztak ahol éppen jól esett…

Stench: Lopásról nem hallottunk, reméljük hogy ez csak Svojisicére volt jellemző és a jövőben nem fog előfordulni.
Le a kalappal a közönség előtt is, mert nagyon kreatívan fel voltak öltözve, sok volt a maszkos jelmezes figura, lányok-fiúk egyaránt, ami elég szórakoztató volt.

Stench: Sajnos ennek a hétnek is vége lett, pakolhattuk össze a vizes sátrakat, ami jó szar dolog, mert otthon is tuti szét kell szedni, hogy ne rohadjon össze. Francia barátaink nem szaroztak, otthagytak mindent, ami volt, sőt még egy műalkotással is kedveskedtek a szemét-takarítóknak.

Stench: Volt kaland bőven, összességében egy remek hét volt, csak hamar vége lett. Még vagy 4 napot simán lehúztam volna. Annak ellenére, hogy vasárnap fél 7 kor feküdtem le reggel és kb. 8 órakor keltünk sem voltam kiütve. Pedig még reggel 6 órakor is söröztünk Dáviddal a napfelkeltében. Kár, hogy a felhők eltakarták. Ja és Pavla-nak köszönjük az ingyen Slivovice-t, hehe!

Stench: Szerintem jövőre találkozunk! Remélem több goregrind lesz! 😉

gf: Hazafelé még volt egy kis műszaki galibánk, ha részegen túl sokat hallgatsz zenét a kocsiban, az bizony leszívja az akksit rendesen. De nem először fordul elő velem az eset, a németeknél meg mindig van bika kábel, úgyhogy egy fél órás nyüglődés, majd a mocsár leküzdése után elindultunk haza.

gf: Összefoglalva, ahogy a jegyhez kapott tájékoztató anyagban is van, az Obscene Extreme egy márkajelzés. Egy őrült-barát fesztivál őrült hangulattal, ahova nem csak a zenekarok miatt érdemes eljönni, részünkről tehát nem kérdéses a jövő évi részvétel.

További képekért klikk.