Két nézőpont, egy beszámoló:

gf: Búcsúkoncerttel ünnepelte 20. születésnapját az Akela. Mint minden valamirevaló rajongó, visszafogott italozással indítottuk a felkészülést az eseményre. Jól sikerült a dolog, már otthon összeverekedtem a konyhaszekrénnyel.

Junkie: Ha ez egy igazi búcsúkoncert lenne, most elkezdenék sztorizgatni, hogy ismertem meg a zenekart, milyen élményeket nyújtott, hányszor dúdoltam magamban téli hajnalokon hogy minden reggel 6-kor ébredek, meg hányszor jártuk körbe a zenekart követve az országot és ott milyen élményeink voltak (hódmezővásárhelyi „kecsegek”, és Szolnok hatodjára visszataps kb. 5 embernek überelhetetlen!), de már semmi ilyen érzés nem kerít hatalmába.
Úgy voltam vele, hogy nézzük meg adja-e még a sok-sok-sok. Már nem adja.
A 2. búcsúkoncertjük óta nem nagyon foglalkoztam velük, biztos ért ott valami nagy sérelem (mittudomén kevésszer jöttek vissza, esetleg a Fattyúdal albumba is sikerült belehallgatnom már koncert előtt vagy valami hasonló tragédia), úgyhogy az elmúlt négy évben nem nagyon hiányoztak túlzottan.

gf: Rendesen megkopott az elmúlt 10 évben a zenekar fénye, anno a 98’-as búcsú, majd 2002-es újjáalakuló is megtöltötte a Pecsát, most pedig attól féltem, hogy a Diesel Klubban is kínos pangás lesz. Szerencsére nem így történt, a farkasfalka szépen megtöltötte a helyet, szerintem olyan 600-an lehettek kb.

gf: A zenekar életében ez a harmadik szakasz arról is emlékezetes marad, hogy valóban farkasbőrbe bújtak a zenészek a színpadon. Ezek a maskarák felraktak a farkas-imidzs i-jére a pontot, gondolom kisebb vagyon lehetett a beszerzésük. Látványos show-elemről van szó, de fél óránál többet nem volt rajtuk, gondolom nehéz is meg izzadtak benne, mint a ló. Mint a lófarkas.

gf: A koncertet kivetítéssel és eddig nem látott show-elemekkel hirdették, hát, kivetítő egyáltalán nem volt, ehelyett Akela logót mutattak a hely négy plazma tv-jén.

gf: Főnök is hozta a formáját, kellőképpen mosolygósan ittas volt az öreg, nyomta szépen a dalok közötti átvezetőknél az apró poénjait. Pl. miért csak a zenésztársai kapják a koncert közben az ingyen sört, neki meg nem hoz senki jó kis skálázóvizet (újszülötteknek: vörös boros kóla). Volt egy elbaszott daluk is, szám közepén leálltak, Főnök meg minden zavar nélkül mondta, hogy hát bocs srácok, ha iszik az ember, ilyesmi előfordul. Tulajdonképpen mi ez, ahhoz képest ami pár éve Ajkán volt, amikor gyakorlatilag a többiek énekeltek helyette, ő meg csak kapaszkodott. Bár abban is biztos vagyok, hogy volt ennél cifrább történet is a csapat életében…

Junkie: A koncerten ugyanazok a szófordulatok, mint mindig, egyedüli újítás az volt, hogy Főnök mindent feldugott a seggébe, ilyenre régről nem emlékeztem, ez új műsorelemnek hatott.

Junkie: Apropó újítások. Igaz én már nem követem régóta nyomon a zenekar életét, de kik voltak a színpadon ezek az ismeretlen arcok? Mert ezek tuti, hogy nem az általam anno megszeretett arcok voltak, ezért Pavelka feltűnése nagy öröm volt számomra, kár hogy csak egy szám erejéig. Csak azt nem értettem, hogyha ott van Kökény, Retek, Pavelka akkor miért nem ők vannak a deszkákon?

gf: Az ígért több, mint két órás előadáshoz tartották is magukat, bár a vége felé már szédelegtek el az emberek. Elnyomták a legtöbb slágerdalt, úgy mint, Közeleg, Fenevad, Farkasok vagyunk, Nekik mondd, Fekete Bárány, Forradalom stb., így aki az utolsó három lemezt nem bírja, az sem panaszkodhat.

Junkie: Setlistet ha nem haragszotok nem írnék, bármelyik koncertalbum borítóján megtalálható.

gf: Vendégként pár szám erejéig játszott Pavelka meg Retek, Kökény csak bemutatkozott, illetve az igazi ovációt leginkább Főnök lánya, Katona Henriett kapta, akit hosszú éveken keresztül titkolt a farkasközönség elől,  tudjátok „Mi vagyunk azok akiktől féltettek szüleink„

gf: A koncert legvégén még el akarták nyomni a Foggal és körömmel-t, de az új gitáros megvétózta az ötletet, így enélkül vonultak el.

gf: A legfontosabbról eddig nem is beszéltem, az „utolsó búcsúkoncert” kifejezést a Főnök sajátosan működő agytekervényei úgy értelmezik, hogy Akela bizony eztán is lesz, csak majd következő feloszlásnál nem búcsúzkodnak. Meglátjuk.

Junkie: Szóval azt hiszem ha lesz több „Akela” koncert, ha nem, számomra ez volt a búcsú, ez már nem az én Akelám, erre a tribute zenekarra én nem vagyok kíváncsi.
A tendenciát látva (’98 Pecsa szabadtér, ’02 Pecsa, ’06 Wigwam, ’10 Diesel), kitartást azoknak aki ’14-ben részt vesznek a tényleg legeslegutolsó búcsún a Rocktogonban.

gf: Emlékszem, pénteken, mikor egy ismerős panaszolta, hogy nem tud jönni, még azzal viccelődtem, hogy ne aggódjon, majd eljön a következő búcsúkoncertre. Alapvetően be is igazolódott a sejtésem, ebből a szempontból sem hazudtolta meg magát az Akela, ahogy a Ma van a másnap sorairól is előre tudni lehetett, hogy aktuális lesz halottak napján…

A fenti képekért köszönet Lengyel P. Lászlónak!