Ankkarock 2010

Kedves Olvasó! Jelen beszámolómban szeretném megosztani veled 2010-es finnországi nyaralási élményeim egy részét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mindenkit, akinek lehetősége és akarata van rá, bátorítsak, hogy merjen bátran nyelvtestvéreinkhez (itt most a finnugor nyelvcsaládra gondolok és nem a fizikai kontaktra…) menni egy jó kis fesztiválozásra (jó kis fesztivál vége valószínűleg a fizikai kontakt lesz nem mellesleg) 🙂 . Beszámolómat ezért két fő részre osztottam. Az első részben leírnék néhány praktikus információt a fesztivállal és az országgal kapcsolatban, az odautazásról, az árakról valamint megosztanék néhány finn szót, ami a fesztiválozó szótárából nem hiányozhat. Jómagam még nem voltam ezelőtt sátorozós módszerrel külföldi fesztiválon, ezért sokminden újnak hatott, nézze el nekem ezt a kedves olvasó, ha rácsodálkozok olyanra is, ami Magyarországon kívüli területeken egyébként természetes. Tehát, ha valaki kedvet kap finnországi utazáshoz, fesztiválozáshoz, vagy egyéb infók is érdeklik, pl. nyelvtanulás, könyvek, szállások, finnországi munkahelyek és kapcsolatépítés, az keressen bátran: elias (pont) tamas (kukac) nkfinnkor (pont) hu. Illetve létezik a Nagykanizsai Magyar-Finn Egyesület, melynek jómagam (csak így szerényen) az alelnöke vagyok, így a zala megyei érdeklődőket akár szervezett keretek között is fogadni tudjuk programjainkon.

Miért ilyen későn kerül ez a dolog publikálásra? A válasz egyszerű: mostanra (2010 szeptember október november december) készült el, meg nem kartam összecsapni.
Tehát az úgy kezdődött, hogy adódott a lehetőség, hogy a nagykanizsai evangélikus egyház kapcsolatait felhasználva csatlakozhattunk az ő remek kis csoportjukhuz egy finnországi nyaralás és felekezeti gyűlés idejére, szervezett útként. Nem mellesleg adott egy Viikate (magyarul: kasza) nevű zenekar (róluk később még sok szó lesz), akik Finnországon kívül (tudomásom szerint) nem lépnek fel, és a kérdéses időpontban (kint tartózkodásunk idején), 2010 augusztus 16-23 között fellépésük is csak a főváros környékén (annak egy külvárosi részében) Vantaa-ban (ahol a fővárosi repülőtér is van egyébiránt) volt. Így következett az ötlet, hogy nosza, már tavaly is meg akartuk őket nézni (egy nyelvi táborban voltunk kint) Tamperében (csak akkor nem sikerült), hát most itt az alkalom. A zenekar egy AnkkaRock (KacsaRock – a fotókból kiderül hogy miért ez a neve) nevű fesztiválon lépett fel, és egy bökkenő akadt, az, hogy a fesztivál Viikate-s napja aug 15-én vasárnap volt, a csoportunk meg 16-án indult Finnországba (szervezési gondok miatt ez kb két héttel az indulás előtt derült ki), így kénytelenek voltunk (a párom és én) külön utat és szállást szervezni arra a pár napra (aug 13- 16). Ez nem ment könnyen, mivel augusztus elején a diákszállások és egyéb helyek tömve voltak (különösen mivel Finnországban az iskola – a tenév – már augusztus elején elkezdődik, csak nekik télen van egy hoszabb szünet – nem takarékossági okokból). Végső elkeseredésemben már a http://hospitalityclub.org -on is regisztráltam, hátha lesz valaki aki befogad két magyart. De végül az idő szorítása miatt itt sem sikerült eredményre jutni.
Az Finnországról elmondható, hogy szinte mindent el lehet intézni online, tehát az árokparti kempingbe is lehet minimum emailen keresztül helyet foglalni. A http://hostellit.fi volt az egyik fő oldal amin keresztül érdemes keresgélni szállások után, mert több hivatalos szállásos oldal is az ő adatbázisukból dolgozik. Végül azonban mégsem rajtuk keresztül találtunk szállást (mivel minden tele volt, 1 főre még lett volna egy-egy éjszaka, de a két fő megoldhatatlannak tűnt), hanem egy turizmussal foglalkozó weboldalon a 2005-ös ankkarock-al kapcsolatban érdeklődött valaki kemping után, ott feltüntettek egy címet, nevezetesen: toimisto.veto@xxxxxxxx. Ez egy helyi sportiskola (!) emailcíme, és ők ideiglenesen a sportpályájukat adják ki kempingnek. Így felvéve velük a kapcsolatot, (2 óra alatt válaszoltak) sikerült egy, a fesztiváltól 300m-re lévő helyet találni, amely igen olcsónak volt mondható: két főre, 3 napra a sátorhely 49 EUR (+2 EUR csomagmegőrzési díj). Hozzá kell tegyem, hogy annyira az utolsó pillanatban sikerült a foglalás, hogy már a finn törvényeknek is utánnanéztem (nézettem), mely szerint ha sátorral mész, akkor teljesen ingyen lesátorozhatsz bárhol. Közterületen és magánterületen (előtte ki kell kérni a tulaj engedélyét) is feltéve, ha nem rongálod a környezetet és mindent az eredeti állapotába állítasz vissza a táborozás után. Elméletileg nem kell félni a vadkempingezéstől sem, mert Európa egyik legbiztonságosabb országáról van szó, ugyanakkor a fővárosban és környékén rengeteg a bevándorló, elsősorban román cigányok, afrikai négerek, és vannak elfüggönyözött arabok is, így Vantaa környékén nem biztos hogy érdemes ezt megjátszani. De a lényeg, hogy lett normális hely, hivatalos, őrzött, tusolós, stb. A Helsinki-Vantaa repülőtérről meg már csak a mellékelt útvonaltervet kellett követnünk (külön felhívnám a figyelmet a CO2 kibocsátás oszlopra) és odaértünk a táborhelyre, melynek google maps-os, megjegyzésekkel ellátott téli látképe ITT látható. A gyalogutat meg már előzőleg a google streetview-ben ellenőriztük, így csak egyszer kellett a közönség segítségét kérni – akárkit kérdeztünk többékevésbé mindneki tudott angolul, sőt, a fiatalok oylan szinten, hogy rendesen kellett fülelnem, hogy követni tudjam (pedig rendszeresen használom az angolt, megvannak a plecsnik is hozzá). A legtöbben nagyon szívélyesen segítettek, és aki nem, az is inkább félős volt, mint bunkó. A következő két kép ITT és ITT ismerős lehet majd a későbbi saját képeinkből. Ez a streetview-os változat. (Az első kép jobb sarkánál stoppoltunk odaérkezésünkkor.) 🙂 Az R-KIOSK nevű helyeken (nálunk Relay néven is fut) lehet venni tömegközlekedésre jó vonaljegyet. Mivel a tömegközlekedés eszeveszett drága, ezért érdemesebb az ún. régiós jegyeket választani (regional ticket), ami ugyan pár euróval drágább, de korlátlanul használható meghatározott ideig (1-10 nap). Az eszeveszett drágasághoz azt is hozzá kell tennem, hogy a városi busz gond nélkül csatlakozik a vonatokhoz (nem rohad le, bár a tavalyi utunk alkalmával pont kifogtuk), mivel a menetrendek hangolva vannak, a kocsik tiszták. Tehát ha túl sok időt nem pöcsöl az ember az állomáson azzal hogy megtalálja a vágányt, akkor gyakorlatilag azonnal felszállhat a csatlakozó vonatra (némely esetben repülőre, mert kiterjedt országon belüli repülőhálózat van). A HÉV járatok szín és betűkóddal vannak ellátva, és 20 percenként járnak. (Vantaa-Korso-ban a fesztivál helyszínén az N, K jelzésűek megállnak.)

Árak (az általában tapasztalható, nem fesztiválárak, amiről később lesz pár keresetlen szó):

Repülőjegy (illetékkel, áfával, béfával, tökömmel, nem fapadossal (tehát olyannal ami oda is ér), FinnAir) – 72.000HUF / fő oda-vissza (mávos szótár szerint: menettérti)
Helsinki közlekedés:
- Vonaljegy egy irányra egy útra – 4 EUR (ehelyett a régiós jegy ajánlatosabb: a régiós jegyek szépsége, hogy elég jól lehet kombinálgatni őket, mert a jegyet nem a megvétel, hanem az első használat pillanatában lehet aktiválni. Azaz, ha veszel az utazás elején egy 1 napos meg egy 2 napos régiós jegyet, akkor lehetőséged van arra, hogy az 1 naposat aznap elkezdd használni, a 2 naposat meg mondjuk a nyaralás/ottlét befejezéséhez közeledve.)
- 1 napos régiós jegy (3 régióra – Helsinki, Vantaa, Espoo), korlátlan használat – 8EUR
- 2 napos régiós jegy (3 régióra – Helsinki, Vantaa, Espoo) , korlátlan használat – 12EUR
Hotel: 200EUR/fő/éj -től (kib* drága).
Kemping: változatos árak. Van oylan kemping ami csak egy füves placc „oszt jóvan”, de van ahol szaunázni is lehet, van elsősegélyhely, van faházas, lakókocsis, apartmanos megoldás is… Egy tipikus kemping: RastilaCamping – „We have tent places, but unfortunately we cannot take reservations for tent places. Our capacity is 80 tents and we give them out in order people come here. Usually we have free places but if there’s a big group here at the same time, we might be fully booked. Tent places cost 10 EUR per day + camping fee 5 EUR/person/day (children 0-15 1 EUR/person). With the Camping Card Scandinavia you get a three-euro discount per night. If you don’t have a Scandinavian Camping Card yet, you can buy it from our reception for 7 EUR.”
Ennivaló (Stockmann, Smarket, SIWA, KMarket amiket érdemes megnézni):
- két fő részére egy kiadós parizer+kenyér+sajt+gyümölcslé+süti kombó 14Eurót kóstál. Nem olcsó.
- Ezen a blokkon látható sorrendben (készült két fénykép is, aki csorgatni akarja a nyálát vagy kiváncsi, hogy milyen is egy harapott tradícionális finn kenyér az ITT, ITT és ITT megteheti). A körülményekből látszik, hogy egy parkban egy padon terítettünk meg, de mivel minden tiszta, és nem jönnek a szádba koldulni, ezt nyugodtan meg lehet tenni.
  - 300G sajt
  - Szeletelt füstölt sonka (értsd: parizer)
  - Gyümölcslé 1 (narancs, 100%)
  - Gyümölcslé 2 (vörös áfonya, 100%)
  - Sajtos péksütemény
  - Húsos pirog (péksütemény)
  - 2db Karéliai pirog
  - 4db rozskenyér
- érthető okokból étteremben nem ettünk
Innivaló:
- Nos, víz mindenhol van, és mindenhol ingyenes.
- A gyümölcslevekről az előbb már szóltam.
- Nézzük a szeszt. 🙂 Számomra érdekes módon működött, legalábbis az itthonitól teljesen eltérő módon. A boltokban sörnél erősebb alkoholtartalmú italt NEM lehet kapni (a sörnek is van I,II,III,IV fokozata, és ebből csak I,II,III-asat lehet kapni, azaz 5%os alkoholtartalomig). Minél nagyobb kiszerelésben veszed, arányaiban annál DRÁGÁBB! Ráadásul még ennek a megvételekor is személyit kérnek tőled (tőlünk pont nem kértek, vagy kinézték belőlünk a 18at, vagy csak látták, hogy nem mennének sokra velünk. 🙂 ). Alkoholt kizárólag az arra szakosodott üzletekben lehet kapni (ott viszont csak azt!), ahova 18 év alatt be sem engednek, eszméletlen drága, és amit vásároltál automatikusan belerakják egy nagy, rikító ronda zacskóba, amire rá van írva, hogy „ALKO”. Ha végig kell vele caplatni az utcán, ebből is lássa mindenki, mekkora alkesz vagy. 🙂 Más kérdés, hogy a fiatalok más módon beszerzik azért így is az idegnyugtatót. 🙂 Másik érdekesség, hogy az alumínium doboznak is van betétdíja, nem is elhanyagolható, 0,15 EUR. Alapvetően 3-4 fajta speciálisan finn sör van, mást nem is nagyon ittunk. Ezek Sandels, Karjala, Lapin Kulta (Lappföld Aranya), Karhu (medve). Ha hasonlítanom kéne, akkor nekem a Karjala ízlett a legjobban, talán azért mert az itthoni Dreher Classicra emlékeztetett. Aztán a Lapin Kulta inkább a Soproni ízvilágát hozta, a Karhu amolyan Borsodi-Ászok kategória, a Sandels meg a Kőbányai. Ezért az öszehasonlításért biztos meg leszek kövezve, de mind1… 🙂 Ja igen. A sörök mértékegysége a PINT, ami egészen pontosan 0,568l (se több, se kevesebb). A következő képen néhány blokk van, ITT.
  - Jobb blokk:
    - Koskenkorva minttu 50cl 35%: (Vízesés füle mentol) egy finn vodka specialitás, hasonlít a görög Uzo-hoz, csak sokkal jobb.
    - Koskenkorva viina 50cl 35%: az előbbi márka ízesítetlen formája, hamisítatlan tiszta vodka
    - Saunalahden viina 50cl 38%: (Szaunaöböl pálinkája) igazából ezt csak azért vettem, mert bennevolt a nevében a Sauna szó. Vodka ez is, az erősebb fajtából, nem különösebben ízes, kb hasonlót lehet kapni a gyógyszertári tisztaszesz felhigításával is. 🙂
  - Bal blokk:
    - A korábban említett sörökből látható egy összesítés, az árak miatt lehet érdekes.
    - TummaSuklaa: étcsoki. Rulz.
    - PAX original: mentolos cukorka.
Amit nem szabad kihagyni: (a kép és a felsorolás nem egyezik)
- Poro (rénszarvas) szalámi
- Grillmakkara
- Turun Sinappi (turkui mustár – édes)
- Lakkahillo (mocsári hamvas szeder) Jam
- Karjalai pirog
Megj: Karjala (vagy Karélia) kb. oylan a Finnknek, mint nekünk Erdély. Az oroszok harapták le az országnak ezen keleti területeit a híres Téli háború alatt, aminek magyar vonatkozásai is vannak ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Téli_háború ) , sokakat toloncoltak át az ország nyugati felére, szinte nincs oylan család, akinek ne lennének Karjalával kapcsolatos érzelmei.

Fesztiválszótár:
Az írott, beszélt és magyar jelentés mellett minden szó tartalmaz egy linket, amivel a legjobb elérhető magyar-finn-angol szótáron kiejtés szerint is meg lehet hallgatni a szavakat és lehet látni a hivatalos jelentésüket: http://www.finnhun.com

Hei (hej), heihei (hejhej), moi (moj) – szia
Na:kemiin (nekemín) – viszontlátásra
Kiitos! (kítosz) – köszönöm
Anteeksi! (ántékszi) – bocsánat
olut (olut) – sör
viini (víni) – bor
viina (vína) – szesz, pálinka
vesi (veszi) – víz
vasemmalle (vaszemalle) – balra
oikealle (ojkialle) – jobbra
kahvi (káhvi) – kávé
piste (piszte) – pont
mies (miesz) – férfi (pl wc), de ember-t is jelent. 🙂
nainen (najnen) – nő (pl wc)
humalainen (humalajnen) – részeg
pelastaja (pelaszataja) – mentő
jumala (jumala) – isten
lava (lava) – színpad
makkara (makkara) – kolbász (mifelénk inkább szafaládénak hívják, kevés paprika, zsírtalan, inkább szójás mint húsos)
tie (tie) – út
puhelin (puhelin) – telefon
ensiapu (ensziapu) – elsősegély
lippu (lippu) – jegy
narikka (narikka) – ruhatár
poliisi (políszi) – rendörség
asema (aszema) – állomás
ale (ale) – leárazás
juna (juna) – vonat
pillu (pillu) – punci
perse (persze) – segg

Eddig az általános rész, zárás képpen EZEN a képen megtekinthető egy Salo-i kiadvány, egy használt régiós jegy és egy Karhu-s ruhatár-jegy, valamint egy szóróanyag a Turkui Toumiokirkko-ból, amit mindenki lefordíthat és megszívlelhet. 🙂 Most már szólnék fesztiválról is.

FESZTIVÁLPROGRAM, FESZTIVÁLFÜZET1 , FESZTIVÁLFÜZET2

A környékbeli fesztiválokhoz képest is egy magas átalgár kategória volt a rendezvény, ami talán a főváros közelségének is betudható (konkrétan annak egy kerülete). A szervezés rockmaratonhoz képest kiváló, de pl a 2010-es FEZEN-hez képest csapnivaló volt. Lehet, hogy csak nem számítottak nem környékből érkezőkre, de a honlapon azon kívül, mint ami a kis füzetekben is volt, semmilyen más info nem volt. Se a ruhatárról, se parkolás, se kemping, se vonat/busz közlekedés (annyit írtak, hogy van) se semmi egyéb. A hevenyészett rajzolt térkép pedig nem fedte a valóságot, nem az volt az utca neve amit írtak. Időjárás: baromi jó időnk volt, már amennyire Finnországban van ilyen. Minden reggel szakadt az eső és hideg volt, majd napközben 28-30 fokig kúszott a hőmérséklet, és bár a nap nem tűzött direktben mert fátyolfelhők voltak, (vagy lehet hogy épp azért) totál le sikerült égni. Ki a fene gondolná, hogy a tundrára nem szúnyogriasztó, hanem napvédő kell? 🙂 Az esti szúnyoginvázióval sokat riogattak minket, de annyira nem volt vészes (ők még nem töltöttek el egy estét sem a Balatonon ezek szerint). Éjszakára teljesen kitisztult az ég, tizenegykét fokra lehült a hőmérséklet + köd, majd reggelre istentudja honnan, megint felhők, dörgés és eső…
A program alapján az adott napon csak a Viikate, Children of Bodom és Mokoma volt ami érdeklődésünkre tarthatott számot (az előző napi Tarot-Stamina-Apocalyptica kombóért sokalltuk azt a 45 EUR / fő -t). Mindenesetre a 12:45kor kezdődő Reckless Love formáció kellemes meglepetésnek bizonyult. Bár kissé bugyuta, a maga nemében nagyon jónak mondható, a 80as évek Kiss-ét idéző figurák, erőteljesebb, modernebb hangzással adták elő dalaikat. Később rákeresve láttam, hogy egy nagyon friss zenekarról van szó (2010ben alapították őket), egyetlen albummal rendlekeznek, ugyanakkor várhatóan gyorsan népszerűek lesznek. A nőneműek körében biztosan, de háttérzenének is kiváló. Az elejéről lemaradtunk ugyan, mint a videókból is látszik, de így is nagyszerű koncert volt. Egy másik színpadon a Reckless Love után meghallgattuk Jenni Vartiainen-t, aki egy népszerű finn énekesnő, diszkós, rockos popzenét nyomat, finnül. Határozottan nem volt rossz, itthoni példából talán a kárászéletű Friderika juthat róla eszünkbe (nem a Friderikusz). Őróla is készült videó. Ezt követte a nagy kedvenc, a Viikate koncertje. Annyit érdemes tudni a zenekarról, hogy szintén finnül énekelnek, és dalaikban az 50-60-as évek hangulatát hozzák vissza, különös tekintettel az abban az időben készült finnországi filmekre és előadóművészekre. Nem is feltétlenül a populáris finn nyelvet, hanem annak egy régiesebb változatát használják, ezért horror a fordítása is. Dallamos, éneklős metálzene. Ugyanakkor nagy sajnálatomra, a Puistolava színpadon amin felléptek, valami nem volt teljesen százas, mert a basszusgitár csak valamikor a koncert közepe fele jelent meg hallhatóan, (az Era:s kaunis pa:iva: című számnál) és a koncert elején is keresték a fellépők a helyüket, illetve szintén főleg a koncert elején elég sokat magyaráztak, feltételezem azért, hogy a technikát a háttérben összelőjék. Szal ebből a szempontból nem csináltak valami nagy tombolós bulit (kissé szigetes Inflames utóérzésem volt), meg sokat rontott az ügyön, hogy délután volt még, sőt majdnem ebédidő, de aztán a végére rendeződtek a dolgok, és így nagy élmény volt. A videókat ugyanakkor már csak ezek miatt a fejek miatt is érdemes megnézni. 🙂 Akit érdekel a zenekar az egyébiránt ITT is hallhat tőlük dalokat, egy több mint 10 éves bandáról van szó. A Viikate koncert végeztével már nagyon korgott a gyomrunk, az árakat és az ennivalókat a fényképek között dokuemntálva megtaláljátok. A következő műsor (külön jó volt a beosztása a fesztiválnak, mert ugyanabban az időben nem kezdődött egy koncert sem) a Samuli Putro és a Disco Ensemble vagy annyira csapnivaló volt, hogy nem maradt meg, vagy meg se néztük, mert egyéb szükségleteket intéztünk. 🙂 A The Baseballs német csapat sem tett túl mély benyomást ránk. Következett a Mokoma, amely a korábbi előismereteimtől kissé eltérő, ám mégis hallgatható zenét nyomott egy kisebb színpadon. Az Against Me hozta a színvonalat, csak néhány számot ismertem tőlük, de ezután többet is hallgatni fogom. Egy youtubeos komment azt hiszem mindent elmond: „Kill the bankers. Eat the rich!” 🙂 Punkrock kategória, ilyenkor általában előjön a színpadon is a vörös csillag meg a többi szemét, azt hiszem ezeknek a srácoknak szerencséjük volt, hogy nem kellett un. kommunizmusban élniük. Nem rossz, de nem lesz mindennapi betevő hallgatnivalóm, talán néhány évvel ezelőtt jobban bejött volna („mindenkinek van punk korszaka legalább két hétig”). Ezt követően az Enter Shikari első hallásra leginkább kakofóniára emlékeztetett, erőteljes fejfájást okozva a „zenéjükkel”. Nagy meglepetésünkre TALÁLKOZTUNK MAGYAROKKAL! Egy kis, 3-4 fős, fiatalokból álló csoport, akik szintén azért jöttek a fesztiválra, hogy az egyik kedvencüket meghallgassák. Ha már a bécsi koncertjéről lemaradtak a The Sounds nevű svéd formációnak, akkor meghallgassák itt, és csapjanak egy finnországi hosszú hétvégét (sic!). Kellemesen elbeszélgettünk, és mivel mi nem ismertük a bandát, megvártuk a kezdést. Legfeljebb ha olyan jó lesz, kicsit késve érünk Bodom-ra. Hát nem lett olyan jó. A technosított gitár + „c’mon baybe fuck me hard” mondanivalón kívül a szőke énekesnő mást nem nagyon tudott interpretálni, ettől meg hánynom kell. Úgyhogy gyorsan Bodom-os regenerálódás irányába vettük magunkat, amiről pár rövid videó is készült, sajnos elfogyott a gépemből a hely, meg le is merült úgy, ahogy azt kell. Na igen, a Bodom, őket azt hiszem nem kell bemutatni, talán az egyetlen a mai napi fellépők közül akit mindenki ismerhet. Mivel itt már sötétedett, a Children of Bodom előadásán már komoly pirotechnikával is találkozhattunk, sőt mivel egyre hidegebb lett, a fel-fellobbanó lángnyelvek kellemes meleget nyomtak a nézőtér felé. Élvezetes koncert volt, tombolós kategóriában, ugyanakkor ez a koncert sem ment le technikai probléma nélkül, mert most meg a billentyűsnél nem stimmelt valami, amitől a számok kb. a koncert közepéig elég bizonytalanul szóltak, látszott és hallatszott, hogy szenvednek a srácok a színpadon. 🙂 Hozzá kell tennem, hogy 9 óra körül kezdett sötétedni akkortájt mikor ott voltunk, és 22:30-kor, mintha elvágták volna, egyszercsak félbeszakadt minden. Nem áramszünet és nem is alkoholmérgezés, egyszerűen eddig volt engedélye a fesztiválnak minden nap, és ezt másodperc pontosan betartották. 23:00-ra az egész helyszín már üres volt. Mindenki felfogta, hogy lakóövezet van a környéken (lakóövezet őnáluk = 100 méternyi erdő, majd egy kétszintes társasház, majd megint erdő. Nem rossz.) és elmentek haza. Azaz nem haza, csak a fesztiválkerítésen kívülre, és ott indult az ereszd-el-a-hajamat. Mivel inni csak egy elszeparált „karámban” lehetett bent, ráadásul a bolti ár 3-4szereséért, (az eldobható fémpalack vagy műanyag pohár betétdíja 2 euro volt a normális 0,15 helyett, amit temrészetesen visszakaptál, ha visszavitted) így bent részeget vagy fekvő embert vagy a szemét bármely formáját egyáltalán nem lehetett látni. Még cigarettázót is keveset. Ami jó. Na, de ami a fesztiválon kívül fogadott minket elfele menet…. A városrész központjában a 12+ fiatalok egymás hegyén hátán feküdtek a saját vagy a másik hányásában. Ekkora tömegben, (több száz) ennyi, ennyire benyomott embert még nem láttam. Amolyan gruppen IHB buli. És ennek már tényleg semmi más célja nem lehetett, mint a sárga földig történő ivódás. Na ezt jól megaszontam… Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy erről fényképet se nagyon tudtam készíteni, mert az egyébként kedves, szerény, visszahúzódó finnek, olyan agresszívan és bunkón viselkedtek, hogy jobbnak láttuk a csoportokat messzire elkerülni.

További érdekesség, hogy a fesztivál ideje alatt, szaunabusz parkírozott a kempingben, amit fával fűtöttek, és a busz belsejében volt a szauna. Elég érdekes látvány volt, ahogy a busz aljába dobálták be a farönköket, a tetején meg csapott ki a füst. 🙂

És semmi többet nem tudok elmondani a zenei részéről a dolognak, a továbbiakban beszéljenek a képek meg a videók. 🙂

TOVÁBB A FESZTIVÁLKÉPEKRE ->

VIDEÓK:

1 perc az úton, a feszt fele

Már a helyszínen, még nincsenek sokan, a RecklessLove már hangol. Metal + erdő kombó bejön jóóól.

Fesztiválhelyszín bejárása, még tömeg előtt, de különben ugyanaz mint az előző, csak viszaúton, itt már telt egy kis idő. Ha minden igaz éppen lekéstük a RacklessLove elejét, ami megbocsátható, hiszen akkor még nem is ismertük őket… 🙂

Még üres a sörsátor is, de a magyarok már bent vannak (amikor fizetni kellett, megtudtuk miért üres). 🙂

Valami helyi kimittud győztesek lehetnek… úúú béjbííí

to be continued, elég fiatalok, a jobb oldali csaj mintha uzsgyit evett volna

Reckless Love, nem is olyan rossz. „Langymeleg nyári este,a srác a kuusija:rvi partján a rosszkedvét kereste” TCS után szabadon…

Konferáló magyaráz, nyelvtanulási célzattal felvéve.

Másik kellemes meglepetés, Jenni Vartiainen