A rendezvény kapunyitása 19:30-ra volt meghirdetve. A vonat, amellyel érkeztem kb. 30 perccel később ért be a Délibe a kiírtnál. Így azt hittem nem fogok odaérni a kapunyitásra, de szerencsére tévedtem, néhány perccel előbb odaértem, s rögtön be is mehettem. Ekkor még a zenészeken, személyzeten kívül egy-két vendég volt ott. Ahogy telt-múlt az idő szépen lassan érkeztek a tisztelt érdeklődők, de fél órával a kapunyitás után is csak néhányan tartózkodtak lent. Voltak, akik az épület előtt dohányoztak, de ők is kevesen voltak. A meghirdetett kezdési időpontkor (20:00 óra) is elég kevesen voltak.
Az időbeosztás a Drink Bár pultján egy papírra volt kiírva, s a következőképp nézett ki:

20:00 – 20:30 = Red and the Dumbasses
20:45 – 21:15 = Heroic
21:30 – 22:00 = Ignominious
22:20 – 23:00 = Daemonicus
23:15 – 00:30 = Christ Agony

Az első koncert kb. 20:50-kor kezdődött el, ekkor a Vörös Yuk színpadán a Red and the Dumbasses volt látható/hallható.
Véleményem szerint az este többi fellépői közül kissé kilógtak a sorból. Zenéjükben punk, crust, metal elemeket ötvözte – ahogy a hivatalos koncertajánlóban is olvasható volt.
Az 50 perces csúszás ellenére nem sokan voltak koncertteremben, de ez igaz volt az egész Vörös Yukra is. Legtöbben a Drink Bár és Hellbár környékén tartózkodtak. A műsoruk második felében egyre többen jöttek a koncertterembe.
A zenekar kb. 20 – 25 percet játszott. A hangzásban sajnos volt némi zúgás, gerjedés, ami elég zavaró volt a füleimnek. Az egész műsorukban hallható volt ez a probléma, a hangosítók nem tettek ez ellen semmit.
Ez számomra elég zavaró volt, de ezt leszámítva teljesen rendben volt a műsoruk. Látszólag nagyon lelkesen adták a koncertjüket – annak ellenére, hogy alig voltak a koncertteremben. Műsoruk elég rövidre sikeredett, de ez igaz volt mindegyik koncertre. Mindegyik fellépő kb. 30 perc körüli időt játszott. Kivéve a Christ Agony, ők 10 perccel többet játszottak. A rendezvénnyel kapcsolatban számomra ez negatívum volt, hogy keveset játszottak a zenekarok.

Az este második fellépője a „magyar szupergroup” jelzésű Heroic volt. A zenekarban Sear Bliss, Witchcraft, Blood Rainbow és Turulvér tagok alkotnak.
A műsoruk kezdésére megérkezett minden tisztelt vendég, aki tervezte, hogy ellátogat erre a rendezvényre. Ekkor már többen ott voltak a koncertteremben, de még ilyenkor is eléggé szellősen lehetett mozogni.
Amikor a Heroic elkezdte a koncertjét ugyanúgy lehetett hallani azt a bizonyos zúgást, gerjedést, az első számuk második felében egyre erősebb, és zavaróbb volt. Elkezdték játszani a második dalukat, és kb. 8 másodperc után abba is hagyták, mert ők is észrevették, hogy nagyon nincs rendben a hangzás, és csináljanak valamit. Rövid technikai szünet után újra elkezdték játszani a második dalukat. Végre megszűnt a zavaró hangzás, és lehetett élvezni a műsorukat!
Most hallottam először őket élőben, és nagyon tetszett a koncertjük! Látszott, hogy nem tegnap kezdték el a zenélés, hanem sok éves tapasztalat áll mögöttük.

Harmadik fellépő Ignominious volt. Náluk a következőképp nézett ki műsoruk: Felmentek a színpadra, behangoltak, elkezdték a koncertet, és meg se álltak a műsoruk végig. Nem volt a dalok között semmilyen felkonferálás. Amikor vége lett az egyik daluknak megállás nélkül folytatták a következőt. Így igazából nem lehetett tudni, hogy mettől-meddig tartott egy tételük.
A műsoruknál kissé kiürült a koncertterem és a vendégek a Hellbár környékén voltak. Valószínűleg ez annak is köszönhető volt, hogy ott jobb volt a hangzás, mint a színpad előtt. A színpadnál az énekből/hörgésből/üvöltésből semmit nem lehetett hallani, viszont az előbb említett helyen sokkal jobban.

Negyedik a svéd Daemonicus volt. Ők – ahogy a frontember is megmondta „Fucking old school death metal band.”
A death metal zenekedvelői szerintem nem csalódhattak a műsorukban. Nagyon profin csinálják, amit csinálnak, így szerintem teljesen rendben volt a koncert. A hangzás is elég jó volt. Egyetlen negatívumot tudnék mondani, hogy játszhattak volna többet is, de ez mindegyik zenekarra igaz! Ahhoz képest, hogy egyik főzenekarként jöttek ide játszani, igazán játszhattak volna többet, mint fél óra.

Az utolsó banda a lengyel Christ Agony volt, ex-Vader és Behemoth tagokkal. Őket nem rég (2012. április 20-án) lehetett látni a debreceni Kaptárban a Full of Anger 3,14 Spring Edition Death/Black Metal Fesztivál keretein belül.
A műsorukkal kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy tökéletes volt! Rajtuk is látszik, hogy nem tegnap kezdtek el zenélni.
A hangzás is rendben volt, a hangulat is jó volt!
A műsoruk kb. 01:00-kor lett vége.

A koncertek után még szólt a zene, és nem küldtek el senkit, így 04:00 óra utánig is ott maradhattam, és mások is.
A társaság, és a hangulat nagyon baráti volt, sok ismerős arcot láttam, akiket már több ehhez hasonló rendezvényen találkoztam. Egyáltalán nem voltak sokan, de légkör nagyon jó volt!
Köszönet Tóth Bendegúznak a szervezésért, és a közreműködő zenekaroknak, hogy megvalósulhatott ez az este!