Előrebocsátom, nem hallgatok túl sok kalipunkot; hosszú távon általában nem köt le ez a stílus, de a NOFX (a Bad Religionnel egyetemben) a szerethetőbbek közé tartozik. Ráadásul régi motorosok már, úgyhogy az irányzat hívei számára nem szorulnak különösebb bemutatásra. Durva volt nagyon az a hét, amikorra beütemezték második budapesti koncertjüket, minden napra jutott valami jó (a héten volt még egy Hatebreed, Front Line Assembly, plusz megkezdődött pénteken a Fekete Zaj), de azért egy erős félház összegyűlt Fat Mike-ékra.

A felvezetésről gondoskodó Kozmoszt sajnos sikerült teljes egészében lekésnem, így róluk nem tudok nyilatkozni, pedig érdekelt volna a  fiatal brigád műsora, még úgy is, hogy a Világszakadtság című slágerükből a szart is kijátszotta az mr2-Petőfi. Ettől ez még egy nagyszerűen összerakott nóta és a debütáló Az okosak földje EP is figyelmet érdemel. Így már csak a kaliforniai punk-rock legenda kezdésére értem oda a Budapest Parkba. Több tekintetben is kiemelkednek NOFX-ék az igen népes kalipunk mezőnyből: ők csinálták meg a The Decline képében minden idők második leghosszabb punkszerzeményét (a Crass előzi meg őket e tekintetben), továbbá amcsi zenekarok közül elsők között vegyítették a punk-rockot az egyre divatosabbá váló ska elemeivel. Így muzsikájuk kicsit vesztett korábbi nyersességéből, ám új rajongókat is szereztek vele. Ezenkívül volt egy albumuk War On Errorism címmel, amelyen nem átallották kőkeményen kritizálni a Bush kormányt, de hogy mégse legyenek a punk-rock Ministry-je, következő albumaikon visszakanyarodtak a vidámabb kalipunkos szövegekhez. Sajátos humorukból adódóan nem átallanak olyan címeket adni számaiknak, mint pl. Kill All The White Man, Drugs Are Good, amik ugyan érzékenyebb lelkületű egyének számára félreérthetőek, na de az vesse az első követ Mike-ékra, aki tud egy olyan punk-rock zenekart mondani, amelyik nélkülözi az efféle szarkasztikus humort. Na ugye…

Az intrót követően a Dinosaurs Will Die-jal csaptak a lecsóba, majd a ska-s kezdésű rövidke Murder The Governmenttel folytatódott a slágerparádé NOFX módra. Főleg könnyedebb hangvételű dalok kerültek terítékre innentől. Az Eat The Meek újra a ska/reggae vonalra erősített rá El Hefe trombitaszólójával. Humoros felkonfokból nem volt hiány, emellett folyamatosan rögtönözgettek tisztelgés gyanánt Budapest, Budapest kezdetű dalocskákat. 🙂 Még a Bad Religion fanokra is gondoltak (mivelhogy igen sok BR pólós is helyet foglalt a közönségben) az I Am A Hug Fan Of Bad Religion c. szösszenettel. Majd előkerült az Üss a kölökre, vagyis a Fuck The Kids és a már említett Bush ellenes albumról a kőkemény The Separation Church And Skate és ekkor az az érzés kerített hatalmába, hogy na most van vége a gyereknapnak! 😀 Ám ettől nem kellett korántsem tartani, mivel a második félidőre is jutottak jó értelemben vett slágerek. Földijeiktől, a Rancidtől is befigyelt egy feldolgozás a Radio képében.
Mintegy 26 nóta fért a koncertjükbe, vagyis nem spóroltak.

A legendák után még egy másik színpadon a Skafunderz igyekezte maradásra bírni a nép azon részét, amely még nem ment egyből haza a NOFX koncertjének végeztével. Nevük már elárulja, mit is lehet tőlük várni zeneileg. Mivel a főzenekar muzsikájában sok a ska elem, így nem lógott ki különösebben a sorból a debreceni hatosfogat. A beszédes nevű társulattal sok helyen össze lehet futni, fesztiválokon, klubbulik alkalmával egyaránt, ehhez mérten pedig rutinosan, összeszokottan és feszesen tolták ezt a bulizásra alkalmas muzsikát. Akik még maradtak rajtuk, aligha csalódhattak. Én őket se hallgatom agyon, de el kell ismerni, hogy profik és van bennük kakaó.

23 órakor nem más váltotta le az addigi DJ-t, mint Eric Melvin a NOFX-ből személyesen! Az ő szettjét mindenképp meg akartam várni, kíváncsi voltam, miket pakol. Nos, mindenfélét tolt, reggae-t éppúgy, mint punk-rock klasszikusokat, még egy ősrégi ETA szám is becsúszott a playlistbe, ami különösen megtiszteltetés nekünk, magyaroknak. Közben folyamatosan bombázták a tülekedő rajongók aláírásért a rasztás zenészt;  baseballsapkától a bakelitlemezekig mindent az orra alá dugtak (vagy inkább dobtak, mivel a DJ-pult egy fedett emelvényen helyezkedett el), ám Melvin úr jól bírta a fanok rohamát és szívesen aláfirkantotta bárki ereklyéjét. Volt aki egyenesen a mankóját íratta alá Eric-kel!

Tisztességes, profi koncertet adtak Fat Mike-ék, ami hangulatában (a folyamatos hülyéskedések tekintetében) és hangzásában verte ugyan a Szigetes Bad Religiont (sokkal jobb volt a hangosítás a Parkban), de dalok tekintetében nem annyira. Véleményem szerint ugyanis Greg Graffinék jobbak nótaírás terén, ők tkp. bármikor ki tudnak rázni magukból egy lemezre elegendő potenciális slágert, de azért a NOFX érdemeit sem vitatom el; speciel ha ilyen zenékkel lennének tele a kereskedelmi rádiók, szavam se lenne, mert legalább volna valami gitárzene. Meg éppenséggel az sem lenne hülyeség, ha most már a BR-hez hasonlóan Melvinék is ideszoknának és nem kellene éveket várni egy-egy magyar fellépésük között.