A Route 66 nekem eddig kimaradt, de szerencsére nem is tűnik olyan nehezen megközelíthetőnek, mint ahogy elsőre hittem. Tény, hogy Csepel sokak számára kieső terület, de a szóbanforgó szórakozóhelyre való odajutáshoz csupán le kell szállni a HÉV-ről a II. Rákóczi Ferenc úton és pár méternyire a megállótól már ott is figyel a klub. A Route 66 kellemes, családias helynek tűnik és az árakkal sincsenek nagyon túlzásba esve. Idővel a rockerhad egyik leglátogatottabb klubjává nőheti ki magát, színvonalas programokkal várva a nagyérdeműt. A környezet is felüdítő, abszolút a fémzene hőskorát idézi; békebeli Stress plakátokkal, miegymásokkal a falakon.

Bár még volt vagy két-három bemelegítő banda a norvégok előtt az Ignotus Enthropyán kívül, én csak később csöppentem bele a buliba egyéb teendőim miatt, úgyhogy az este számomra az Ignotusszal vette kezdetét. Énekesük, Lédeczi Zsolt egyben a jegyszedői feladatokat is magára vállalta az esemény folyamán. Őt már ismertem korábbról a goregrindot játszó Paediatrician, a black metalos Teurgia, valamint a death metalos Effrontery, Limb For A Limb, Deathstruck soraiból. Az Ignotusszal most egy kicsit másféle stílusban próbálja ki magát – ez is death metal, csak ott figyelnek benne blackes és szimfonikus hatások is jócskán, jó adag északi ízzel nyakonöntve. Bár a csapat 2009 óta működik, a jelen felállás múlt évben szilárdult meg, amikor is kiegészültek egy billentyűssel. Az arcok egynémelyike nem lehet ismeretlen a honi metal undergroundban jártasak előtt: Zsoltiról ugye már esett szó, plusz ott dobol Turcsák Bence a Kill With Hate-ből, a basszeros Molnár Balázsnak pedig az Effrontery és Twister együttesekből csenghet a neve ismerősen. Bemutatkozó CD-jüket, a Solid Silvert potom pénzért meg lehetett a bejáratnál vásárolni. Ennek anyaga mellett a srácok elnyomtak egy Wintersun feldolgozást is a rendelkezésre álló kb. félórában, ami illett is a profiljukba, bár Zsolt bevallása szerint elb..ták. Nem voltak rosszak, volt a meglehetősen lassan gyülekező közönségben, aki kifejezetten miattuk érkezett, az antennáim azonban egyre jobban a Dienamic-ra voltak beállva…

…akik egy kimondottan nívós második albumot hoztak ki idén Afterlife címmel. Erről írtam is nemrég eme hasábokon. Egyre közeledtünk éjfél felé, a norvég fiatalok úgy 23 óra környékén kezdték meg a deszkákon működésüket. Sajnos sokkal többen nem lettünk a Dienamic kezdésére sem, ami talán betudható a csütörtöki időpontnak. Az említett Afterlife lemez dalai saccra 95%-ban mind elhangzottak. Bebizonyosodott, hogy élőben is működőképesek a nóták, ráadásul a szimpatikus kiállás is erősítette a biztató kilátásokat és a csapattal kötött barátságot. Az Evile, Lamb Of God, Metallica, Exodus hatásokat egyaránt magukon viselő számok szinte lemezminőségben dörrentek meg a Route 66 pódiumán. Az énekes Gustav tanítanivalóan irányította végig a fellépést, szántotta fel a színpadot és szimpin kommunikált a publikummal. A két gityós, az alapító Odin és az idei évben csatlakozott, Pantera pólóban feszítő Eivind nagy elánnal adagolták a masszív thrash riffeket és a metalcore-ba hajló breakdownokat. A ritmusszekcióra sem lehetett panasz: a bőgős, a szintén idén csatlakozott Kenneth Iversen és a dobos Sebastian Jacobsson (ő tavaly óta tag) ugyancsak tudásuk legjavát hozták atomerős groove-jaikkal; csont nélkül prezentálva a thrashre oly jellemző gyors tukatukákat és a málházósabb, kimértebb középtempókat, illetve lassulásokat. Ahhoz képest, hogy a Dienamic jelenlegi felállása nem olyan rég van együtt, meglepően összeszokottnak tűntek, megilletődöttségnek nyomát se lehetett felfedezni.

A friss album mellett természetesen nem feledkeztek el a debütkorongról (Surfing The Apocalypse) sem, arról is mutatóba elszórtak pár témát, így pl. a címadót. Az újról pedig nem maradt ki a két klipes nóta,a Dance With The Devil és a Revolution For Nothing, melyekre már láthatóan kicsit többen be is indultak.

Helyre kis koncert volt ez, családias hangulattal. A Dienamic-ban bizony van jókora potenciál, ráadásul halál jó arcok, akik élnek-halnak a minőségi metal muzsikáért  – remélhetőleg az est folyamán összegyűlt kevéske ember nem vette el kedvüket attól, hogy a jövőben újra hazánkba repüljenek.