Idén 3. alkalommal került megrendezésre a RockPart fesztivál. 2013-ban még Rock Beach elvevezést kapta, de 2014-ben és 2015-ben már RockPart néven futott. Szóval egy fiatal nemzetközi rock-metal fesztiválról van szó, amely a magyar tenger déli partján található Balatonszemes határában.

Egyéb elfoglaltságok miatt sajnos csak egy napra tudtam elmenni, ami az elején elég nehézkesen és kalandosan indult, köszönhető az elviselhetetlen hőségnek és a MÁV-Start Zrt. vonatainak „pontos” közlekedésének. Ennek köszönhetően még napszúrást is kaptam. Szerencsére estefelé már jobban voltam.

Miután nagy nehezen Balatonszemesre értem, elintéztem a fesztiválra való bejutást, majd visszamentem a városba és strandra. Kb. 17:00 óra környékén tértem vissza a fesztivál területére, ahol a tatabányai Agregator játszott a Fesztivál Aréna színpadán. Szerintem senkinek sem kell őket bemutatnom, mert gyakran olvashattok róluk a Fémforgács oldalán. Legutóbb 2015. július 24-én olvashattatok egy kritikát 9000Sanyi tollából. Hatalmas tisztelet Tasséknak, hogy ilyen időjárási viszonyok mellett is teljes erőbedobással nyomták le a műsorukat. Igaz, a sátorba nem tűzött be a nap, csak a rettenetes nagy hőség miatt levegőt nem lehetett kapni. Ennek köszönhetően, és a korai kezdés miatt nem sokan voltak a koncerten. A hangosítás olyan volt, amilyen egy sátor „akusztikája” engedi. Aki volt olyan koncerten, amely sátorban zajlott, tudja miről beszélek.

A második koncert, amit megnéztem, az a Borsodi Nagyszínpadon zajló könnyed, rockos Kowalsky meg a Vega műsora volt. Ekkora már elég nagy tömeg gyűlt össze és várta a koncertet. Néhány hete sikerült őket elcsípnem a Környei Sörfesztiválon, és ugyanazt tapasztaltam a RockPartos fellépésükön, mint Környén. Ismételten egy profi műsort láthatott és hallhatott a RockPart közönsége. Főleg régebbi dalok kerültek előtérbe, ami rendesen megmozgatta a színpad előtti tömeget. Egyszóval Kowáék ismét megmutatták, hogy hogyan kell egy jó koncertet adni!

A Kowalsky meg a Vega után a Pepsi Nagyszínpad következett, ahol a soproni Dalriada hangolt. Némi átszerelést és beállást követően megkezdték a koncertjüket. Akik megtisztelték a Dalriadát láthatólag nagyon élvezték a koncertjüket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a nézőtéren akkora port kavartak, hogy én is kaptam belőle rendesen, pedig én hátulról követtem az eseményt. Ezen a koncerten mutatkozott meg az is, hogy egyesek mennyire leleményesek. A közönség soraiban volt olyan tag, aki narancssárga karúszóval nyomta végig az egész koncertet. Elég feltűnő jelenség volt, és hát nem mindennap lát ilyet az ember, hogy egy felnőtt kb. 30-as éveiben járó ember karúszóval végignyom egy teljes koncertet. A Pepsi Nagyszínpad hangosításánál a lábdobból túl „jól” szólt. Valójában dobhártyaszaggató és fülsértő volt, főleg a Melechesh koncertjén lehetett ezt tapasztalni. Ezt leszámítva minden más jól be volt állítva.

A Dalriada után a fesztivál sötétebb vizekre evezett a Melechesh-nek köszönhetően. Én eddig nem találkoztam ezzel a zenekarral, hallgatás terén sem, de amit műveltek meggyőző volt. A hangolást és a beállást hosszas csend követte mialatt a színpad előtt lézengő emberek szépen lassan töltötték meg a helyet. Majd elkezdődött a mészárlás! A zenekar a black, death metal elemeket ötvözi némi izraeli népzenei hangzással. Amint a húrok közé csaptak egyre többen jöttek át a Tankcsapda koncertről a Melechesh-ére. A teljes műsoridő alatt csak minimális leállás volt, de az is csak arra volt elég, hogy felkészüljön az ember a következő csapásra. Egyetlen egy hibája volt a műsornak, az pedig amit már az előző bekezdésben is írtam: a dob hangosítása. Ezt leszámítva hatalmas mészárlást végeztek a srácok. Remélem, hamarosan újra jönnek Magyarországra.

Végül a 25 éves Marduk rituáléját néztem meg, akik idén új albummal jelentkeztek, melynek címe: Frontschwien – itt az új korong lemezbemutatóját adták, de természetesen korábbi tételek is elhangzottak. A szombati napon, vagy inkább vasárnap hajnali órákban a fesztivál résztvevői nagy része a Marduk-ra volt kíváncsi. Szemmel látható volt, hogy az ő rituáléjukon jelent meg a legtöbb ember. A zenekar hozta a már megszokott formáját és ismét kellően befűtötték a színpad előtti részt. Igazi pokoli hangulatot teremtettek. (Mondjuk még hajnali órákban sem volt hideg, de a Marduk gondoskodott arról, hogy senki se fázzon!) Aki most augusztusban lemaradt a koncertjükről október 25-én, vasárnap bepótolhatja a Yukban.

Aki a keményebb, sötétebb hangulatú zenék miatt látogatott el a szombati – vasárnap hajnali napra, kellően elégedetten távozhatott! Köszönet a szervezőknek, hogy idén is összehozták ezt a remek fesztivált!

Volt némi hiányérzetem az idei RockParttal kapcsolatban: Tavaly lehetett betétes poharakban sört vásárolni. Idén nem lehetett, így sajnos nagyobb szemét is keletkezett a fesztivál területén. A másik, amit hiányoltam, hogy az egész területen csak néhány szemetes volt elszórva. Volt olyan, amikor több percig azért kellett barangolnom a területen, hogy találhassak egy szemeteskukát, persze az is zsúfolásig tele volt.

Összességében mégis nagyon jól éreztem magam a fesztiválon, még a napszúrás sem tántorított el, és vette el a kedvem. Remélem jövőre is lesz ez a rendezvény, mert most is bebizonyosodott, hogy Magyarországon van igény rock, metal fesztiválra és szükségük van az embereknek egy ilyen kikapcsolódásra!