Nem szeretem ha egy beszámoló nem tér röviden a lényegre, de ami most történt velünk a koncert előtt, az talán minden Atheist rajongó számára érdekes lehet. Aki meg mégse kiváncsi rá annak kedvéért vastagon szedve tagoljuk a fogalmazást:

Prológus: A légyeg, hogy kocsival mentünk Prágába, így már délután kettőkor megérkeztünk. Elsősorban azért, hogy időben meg tudjuk találni a koncert helyszínét. A helyszín a Black Pes klub volt. A megadott utcán fel-alá autókáztunk, hogy megtaláljuk a 203-as házszámot, ami a hely pontos címe, de sajnos össze-vissza voltak a házszámok az utcán, képtelenség volt eligazodni. Közbe megtudtuk, hogy hol van Újezd Nad Lesy és Klanovie kerület és hogy a Pes azt jelenti hogy kutya, de hogy hova kell mennünk azt nem. Végül aztán behajtottunk egy kis leágazáson, mert hogy ott még nem jártunk, és végül is onnan ismertük meg a koncert helyéül szolgáló épületet, hogy megláttuk amint Tony Choy egy adag cuccot kiemel egy kisbuszból és elindul a hátsó bejárat felé. „Atyaég, ott az Atheist”.

Még szerencse, hogy ott volt velem Bertalan haverom (balról az első a csoportképen), akinek mindegy, hogy Steve DiGiorgio, Pat O’brien, Steve Vai, vagy az Atheist kerül vele szembe, végtelen nyugalommal kezd el beszélgetni velük. Így végül is az ő bátorítására oda mentünk a már említett kisbuszhoz és legelőszor Steve Flynn-nel találkoztunk, majd egy pillanat múlva jött Tony Choy, („Oh, fans from Hungary”) aki aztán visszament hogy hívja a többieket is. Kelly Shaefer azt mondta nekünk, hogy „We appreciate that you’ve travelled this far for us”. Ugyan, ők sokkal többet tettek értünk rajongókért, hogy összeálltak, időt, energiát és pénzt nem sajnálva eljöttek Európába, és ide is, hogy ne kelljen Wackenig mennünk. Kb. negyed órát beszélgettünk velük többek között arról hogy akkor amikor abbahagyták még nem értékelték ezt a zenét, és mostanra már talán több rajongójuk lett, mint amennyi akkor volt. Illetve elterelődött a szó a kortárs együttesekre (Death, Cynic) és zenészekre (Paul Masvidal, Sean Reinert), és persze Roger Pattersonra, majd kaptunk néhány találkozások magazin féle infót, hogy kinek mikor született meg a „little atheist”-je. Aztán az elmaradhatatlan csoport kép. Kérdezték, hogy mi magyarok mit mondunk a „cheese” helyett, hát mivel ilyenünk nincs, végül Steve Flynn javaslatára azt mondtuk „Paprika”. Azután kevésbé körülményes módon megtaláltuk a szállásunkat, lepihentünk, hogy újult erővel mehessünk a koncertre.

A helyszínen első dolgunk volt venni szuvenírt: össz-atheist pólót. Az elején a három album borítója van összemixelve, szerintem állati szépen, a hátulján pedig az eddig konfirmált koncert dátumok vannak. Eközben Chris Bakerrel, a Randy Burkey-t helyettesítő gitárossal futottunk össze, ki is faggattuk, hogy pl. hogy játsza a szólókat, improvizál, vagy az eredetit nyomja. Szerencsére utóbbi és később a koncerten se okozott csalódást. Remek gitáros. Ajánlom mindenki figyelmébe a Gnostic nevű együttest, ahol a másik kisegítőgitárossal, Sonny Carsonnal és Steve Flynnel játszik együtt, ugyancsak technikás metalt. Háromnegyed kilenckor kezdődött a buli, előzenekar nem is volt. Kezdésre egészen szép számmal, kb. 150, max. 200 ember összegyűlt, megkezdődött a

Koncert: Nagy örjöngés közepette, intró nélkül jöttek fel a színpadra, elsőnek az Unqestionable Presence című számot kezdték el. A klubról annyit, hogy méretét tekintve kb. a Vörös/kék yukhoz hasonlítható, de akkora volt a színpad, mint majdnem a fél nézőtér. És nem csak egy 5 centi magas vacak volt, hanem kb. mellmagasságig ért. A hangzás igaz nem volt 100%, de először sokkal rosszabbra számítottam. Az biztos, hogy köröket ver a Yukas hangzásra. A megvilágítás is eléggé hangulatos volt, egy ilyen klubbos koncert sokkal családiasabb, mint egy fesztiválos, ahol a jelenlévők legalább 50%-a azt sem tudja ki játszik…

A U.P. nem a legizmosabb koncertkezdés amit egy atheistnek el tudnék képzelni, de tény, hogy egyből látszott/hallatszott, hogy ami a zenélést illeti, a régi formájukat hozzák. Ám sajnos történt egy nem kis malőr… kb. a 2. percnél kiment az áram. Gondoltam, hogy ha ez azért van mert kicsapódott az áram az egész kerületben, akkor 2 perces Atheist koncertet láttam… De alig egy perc alatt helyre állt minden, ami kicsit hangulatromboló volt, hogy újrakezdték a számot ahelyett, hogy folytatták volna valahonnan, így egyszerűbb volt gondolom. A szám után a közönség lelkesedése még eléggé átlagosnak volt mondható. Következőnek az On They Slay-t választották, már kicsit thrashelősebb nóta, némi mozgás már volt a közönség részéről is. Jól szétszólózott szám, itt már Sonny Carson is megnyilvánult, ő is pontosan nyomta a rá kiosztott feladatot, de főszerepet szólók terén egyértelműen Chris Baker kapta. Ezután a Mineral-t nyomták az Elements albumról, így máris halhattunk egy-egy dalt az összes lemezről. Kiváncsi voltam mit tud hozzá tenni Steve Flynn az Elements-es számok dobjátékához, de úgy tűnt igyekezett pontosan lejátszani azt ami az albumon van. Szintén nem egy tipikus koncert szám. Kárpótlásul jött az első lemezről a kettes szám, az Unholy war!!! „I wanna see the reaction down there” mondta Kelly Sheafer, és volt is reakció. Iszonyú kemény játszották a számot. Közbe szegény zenészekről már dőlt a víz, semmi szellőzés nem volt a teremben. Meg hát ők is kezdték felforrósítani a hangulatot: Jött az kettes lemezről a Your Life’s Retribution. Állati pontosan küldték. Tony Choy egy kicsit hangosabban is szólt mint a lemezen, így teljesen a ritmus szekcióra helyeződött a hangsúly. Ezután jött az Air az Elementsről „I think we need some air here… „. Majd az I Deny. Kifejezetten Roger Patterson emlékére ajánlották, nem is csoda, hiszen eléggé jellegzetes basszus témával kezdődik, ami természetes az ő érdeme volt. Következett az An Incarnation’s Dream, egyik személyes kedvencem, majd a koncert talán csúcspontja: Mother Man. Először is magát a számot baromi jól játszották, itt is első sorban Tony Choy-é volt a főszerep, a gitár szóló után pedig a dob és basszus kiállásból kikerekedett egy basszusszóló! Eleinte azt hittem Tony Choy csalódást fog okozni, eléggé céltalan, gyors skálázásba kezdett. De szerencsére nem húzta túl sokáig, a közönség azért tapsolt, de nem túl nagy lelkesedéssel. De aztán olyan slappelésbe kezdett, ami osztatlan sikert aratott, aztán egy rövid tapping szóló után jött egy kis meglepetés, belekezdett a Samba Briza című számba, a közönség legnagyobb örömére. Aztán Steve Flynn is bekapcsolódott a szólózásba, és visszakanyarodtak a Mother Manhez. A meglepetéseknek itt még nem is volt vége, ugyanis a szám végén lévő madárcsicsergést Kelly Sheafer szájjal utánozta, hát az sem volt semmi. A közönség a végén szinte robbant, kb. egy perces ováció volt. Következett az And the Psychic Saw. Erre végre igazán beindult a közönség. Ezután a szám után levonultak, de természetesen volt még ráadás. Nem más mint a Piece of time című klasszikus. Tényleg a koncert tetőpontja volt. Egy kis szépséghiba, hogy Tony Choy képes volt belerontani abba a 3 hangos basszus kiállásba a szám végén… de hát bőven kárpótolt minket előre ezért a hibáért. Ám ezzel még nem volt vége, a közönség kb. két percig folyamatosan kántálta, hogy Atheist-Atheist-Atheist, nem volt mit tenni kijöttek és elmondták, hogy nem próbáltak össze több számot csak ennyi van, de eljátszanak még egy számot. Végül az Air-t választották, ez a szám is méltó befejezése volt a koncertnek, bár talán a P.O.T. nagyobb hatást ért el. Hatalmas élmény volt az egész, számomra tökéletesen sikerült ez a nap. Remélem még lesz lehetőségem látni még valamikor őket. Vagy ha őket nem is, akkor mondjuk a Gnostic-ot.

Epilógus: A koncert után még kijött a hely elé hűsölni Steve Flynn mondtuk hogy „Thank you for this amazing show… ” Kértük hogy ha tehetik jöjjenek Magyarországra is. Végül aztán elköszöntük „See ya… maybe in Hungary” „Yeah hopefully. Paprika!”