A nyár eleji szezonban igencsak lasszóval kell fogni a korrektebb metál eseményeket, lévén a fesztiválok eléggé megfojtják a kis ,,halakat”, az emberek pedig a nagyobb eseményekre tartalékolnak – érthető módón. Ebben a vihar előtti csendben mégis találhat említésre méltó koncertet az extrém metál műfajokat preferáló nagyérdemű, ilyen volt a Drünken Bastards és a Concrete zenekarok fémjelezte New Noise est is, melynek a fővárosi Dürer Kert adott otthont.

A thrash / speed metál éjszakát a 2005 óta aktív, budapesti Concrete riffjei vezették fel. Az oldal lojális olvasói talán emlékeznek még rá, hogy 2007-ben a Stygian Shadows fesztiválon történő szereplésük már egyszer górcső alá került, akkor az elismerő szavak mellett egy apró negatívumról is szólt a fáma, méghozzá az énekes személye miatt érte szó a ház elejét. Ezt azóta sikerült áthidalniuk házon belül olyan formán, hogy az akkori gitáros állt a mikrofonállvány elé, ezt pedig szerfelett üdvözlöm. Ezen az estén egy taggal kevesebben álltak a világot jelentő deszkákon, az egyik gitáros hiányozhatott véleményem szerint, így egy gitárral dörrenhettek meg a First Attack EP-jük és a mostanság napvilágot látott Revelations of Perdition című nagylemezük dalai, illetve egy Sodom feldolgozás, valamint egy, a Toxic Holocaust tollából származó dal (War is Hell) is elhangzott. Összességében jól érezhette magát az egybegyűlt mintegy 80-100 fő.

Tizenegy óra magasságában kezdett mozgolódás látszani újra a színpadon, ez pedig azt jelentette, hogy a thrash / speed metálban utazó Drünken Bastards csap a lovak közé. Ismeretes, hogy a banda koncertjei igen jól szoktak elsülni, veleszületett képességről tanúbizonyságot téve tudják felspanolni a közönséget. A hangulat ezen az estén egy leheletnyit visszafogottabb volt, de így sem lehet panaszkodni, mivel a tagok mindent megtettek, a színpadot elhagyva a közönség soraiban tolták a jobbnál jobb szerzeményeket a 2007-es Posercrusher lemezről, illetőleg a tavalyi Horns of the Wasted albumról. Drünkenék is egy gitárral szólaltak meg, holott nekem az a meglátásom, hogy ezt a zenét két gitárral előnyösebb megszólaltatni lemezen és élőben egyaránt. Korábban két gitárral nyomultak a srácok, gondolom az a sztenderd, a mostani csak valami kényszermegoldás lehetett. A performansz élvezhető volt, a közönség sokkal jobban is beindulhatott volna, fogjuk az álmosságot a melegre és az olcsó sörre…