Egy ideje fogalmazódik bennem egy ötlet, egy olyan cikk sorozatról, amiben össze gyűjtenék párat a nem rég megjelent EP-k közül. Amik rövidek, nincs róluk egy cikknyi gondolatom vagy mondandóm, de mégis érdemes a figyelemre. Így év elején, több hónapos halogatás után, a tettek mezejére léptem és ha már év eleje legyen egy tavalyi éves lista, mert a listák menők. Viszont ahogy számba vettem magukat a lemezeket, meglepően nagy arányba voltak hazai kiadványok. Így született meg ennek a remélhetőleg cikksorozatnak, a remélhetőleg nem első és egyben utolsó része, amiben összegyűjtöttem a tavalyi év számomra legjobban tetsző hazai EP-it.

A Blackmail már 2014 óta ontja ránk, energiában és mocsokban gazdag crust/d-beat-ét. A Doomsday Junk For The Useless Drunk pedig már a negyedik karika. Minden EP-jük picit más, egyik metalosabb hangzású, vagy éppen egy árnyalatnyival sötétebb. Egy valami biztos mindig, hogy ledarálja az arcunkat, a tavalyi meg főleg, nekem személy szerint eddig ez a kedvencem tőlük. Az Esthajnal pedig magasan az eddigi legjobb számuk, meg úgy en bloc az egyik kedvenc dalom tavalyról.

6 évvel a kiváló Az idő rövid története után, elérkezett a békés-i Another Way következő gyomron rúgása. Négy szám egy bő öt perces lemezen, ami elsőre nem tűnik soknak, viszont ebben az öt percben több ötlet és érzelem van, mint néhány szét sztárolt zenekar egész életművében. Grindereknek kb kötelező, de minden extrém zenét kedvelőnek kellemes hallgatni való lehet, a reggeli kávé mellé.

Na ezt nem láttam jönni. Őszintén komolyabban a hazai zenei oldalak közül a Forgács-on kívül csak a Fekete Macska Suicide-ot szoktam követni (Amit ezúton is ajánlok a kísérleti, sötét, punk, hardcore és doom kedvelőknek) mert csak ez a kettő foglalkozik érdemben a számomra érdekes zenékkel. Egyik reggel, éjszakás műszak után pont a Macskán láttam, hogy az első Self Titled után itt az új Önkiírtás. A bandcamp app valamiért pont be volt okádva, ezért csak itthon tudtam meghallgatni. Viszont már a borító úgy magával ragadott, hogy azt bámultam amíg jött a busz. Magyar szövegek, nyers dobhártya szaggató hangzás, sötét arcon verő hangulat és kiváló gitárjáték. Az egyik legjobb hardcore anyag tavalyról.

A Gyáva jelenleg az egyik legizgalmasabb hazai formáció szerintem. Olyan szinten képesek a noise rock és pszichedelikus gitár zenék eszközeivel lefesteni a szocreál életérzést, hogy az valami egészen különleges. Májusban dobtak ki egy fél órás anyagot, ami érdemes az ismerkedésre. Viszont itt most az év végén megjelent, Shum-al közös split-ről van szó. A Gyáva egy 8 perces éteri utazással kedveskedik, Varsás Gábor pedig azt hozza amit elvárni tőle az ember, hadrendbe állított kaotikus zajfolyamok, aminek egyetlen célja a hangulat teremtés, ezt el is éri.

Utoljára de nem utolsó sorban pedig, a saját magukat pseudo-exotic psych-math trio-nak nevező budapest-i formáció. Zenéjük szanaszét matekozott noise/post rock, gitár, dob, billentyű felállásban. Holdra ki lőtt, lélek simogató elszállások, muzikális függvény táblázatokkal nyakon csapva. Tördelt, okos, kiváló hangzással.