Idei Mikulás ünnepi EP válogatásunkra öt igen érdekes csapat kislemezeit pakoltuk fel. A puttonyunk (is) tele, jöhetnek a koszos szaggatású tharsh groove-ok, a heavy/doom alapkra fektetek black liturgiák, az sötét noir elektronikus bágyadtság felhői, amik a lassan hullámzó szíváárványos sludge iszap folyamába vesznek. A szemek örömmámorban csillognak, hiszen itt van a jó öreg Santa… vagy Satan.

EP sorozatunk korábbi 72. számában már szerepelt a kanadai poszt-apokaliptikus death/thrasher WarCall aktuális kislemezük a Dead End első része. Most megérkezett a befejező Dead End Pt​.​2. ami által egy lemezzé állt össze világvég történetük. Erről így beszéltek:

„A két EP összességében 9 dalból áll, 9 küzdelemről szóló történet elevenít meg, melyeket a 2020-as év eseményei befolyásolták. Már címében is ezt tükrözi, az élet végét, valamint azt , hogy az emberi faj hogyan reagál, küzd a halállal és a bizonytalansággal szemben. A WarCall ebben a történetben egy fiktív poszt-apokaliptikus harcosokként mutatja be magát, mivel nem lehet találkozni, mintahogyan a bandával sem az utóbbi időkben. Mint az utolsó túlélők, szemlélők, akik a jövőnek mesélik el a világ őrületét.„

A kislemezüket lényegében ott folytatják, ahol az elsőt abban hagyták… kommersz, régisulis thrash riff-hegyek, groove-os szaggatások és technikás dallamszerkezetek, melyek a metal műfaj széles skáláját fogják egybe. A hangzás az első EP-hez képest most talán még koszosabb, mondhatni poszt-apokaliptikusabb, de ettől csak még élvezetesebb. Egy igazi termonukleáris támadás minden egyes dala.

A glasgow-i VOM zenéjében a ’80-as évek goth, deathrock ízihez sajátos bizarrsággal keveri az elektronikus dub és az ambient noise hatásait. Talán nem is a véletlen, hogy Entity Attachment EP-jük hat tételét hallgatva olyan érzésünk támad, mintha a Killing Joke, vagy a Death Cult lemezeit lelassított fordulaton hallgatnánk és közben valami sötét noir művészfilm hangjai szűrődnek be a háttérben. Ezek a dallamok könnyed, egyben nehéz trippeket hoznak, melyek a képzelet és a valóság határán lebegtetik az arra fogékony hallgatóját. De épp úgy benne van a Bauhaus kísérleti darkwave, és KMFDM féle ipari vonal is, amitől csak még sejtelmesebb, gomolygós, ködös dallamok áradnak játékukból. Egy hallgatást érdemes rájuk szentelni.

Bár februárban jelent meg a görög black metal-éra két veteránja, Jim Mutilator (ex-Rotting Christ, ex-Varathron) és The Magus (ex-Rotting Christ, Necromantia) által alapított, romantikus sátánizmussal foglalkozó Yoth Iria projekt As the Flame Withers című első nagylemeze, párosunk most debüt EP-jük, az Under His Sway újrakiadásával tért vissza. Az eredeti EP 2020 elején jelent meg. Az akkori három dal helyet most négy szerepel rajta, melyek 100%-asan hozzák a Rotting Christ lassú riffelésű epikus liturgiáit. Hiába, a vér nem válik vízzé… Jim Mutilator jellegzetes galoppozó heavy/doom dallamai már az első akkordokból felismerhetőek, melyekhez Magus Wampyr Daoloth hozza a tőle megszokott sátáni énekét. Az újrakiadásra felkerült egy vadonatúj tétel The Red Crown Turns Black címmel, amiben szinte süvít az általuk iskolapéldaként kreált heavy/doom és az epikus black metal nagyszerű keveréke.

Nem igazán tudtam sok infót összeszedni a kanadai blackened heavy/thrasher Alone-ról. EP-jén, ahogyan azt a címe is mutatja I-IV, négy tétel található, amelyek első sorban a Bathoryt féle gyors tempójú ős black metal, valamint a ’80-as évekbeli heavy, tharsh dallamokkal vannak megtöltve. Ezen stílusok kohéziós összessége adja meg az EP bizarr és egyben epikus atmoszféráját, amik még a 8 – 10 perces daloknál sem tűnnek unalmasnak.

Augusztus közepén már szerepelt nálunk Ádám Dénes ‘Pete’  (Philosopher, Mayflower, Toscrew, FutureRealm) gitáros, énekes, zeneszerző Pete Wylde néven működő doom/stoner/sludge projektjének debütáló EP-je, aminek most itt van a folytatása. A The Nameless című új anyagára 4 saját nóta és egy Solitude Aeturnus (Falling) feldolgozás került fel. Pete dalaiban most is Type O Negetive / Down vonalról közelít, hisz elég csak a nyitó The Seed, vagy az azt követő Hijacked témáit meghallgatni. De többi dalaiban is ezen a vonalon mozog, annyi eltéréssel, hogy erősebb bennük az atmoszférikuasbb post, vagy épp progresszívabb hatás. És ami a legfontosabb a feldolgozásként hallható Falling eredetiségét megőrizve formálta át sajátosan borongós zenei képére.