Kicsit hiányoljuk a hazai EP-ket. Okés, hogy nyár és uborkaszezon van, de mintha azt vennénk észre, hogy a hazai bandák kicsit visszafogták e téren a tempót… (Ezúttal meg is kérnénk a hazai underground csapatokat, hogy nyugodtan dobáljanak meg bennünket újabbnál újabb szerzeményeikkel.) EP sorozatunk ezen részében egy, az olvasóink számára is jól ismert magyar projekt kapott helyet, aki némileg sötétebb vizekre evezett új művében. Mellette a világ 4 szegletéből hoztunk el négy másik kincset, melyek duzzadnak az ős thrash és death erejétől, az extrémebb hatásoktól és nem utolsó sorban az ötletességtől.

A hazai avantgardista black metal projekt, a BÁL egyfajta visszatérő vendége, vagy inkább szereplője a Fémforgács híreinek és EP sorozatunknak egyaránt. A Rósz Bálint által működtetett egyszemélyes formáció új EP-jén a korábbi lebegős atmoszférái helyet a nyers DSBM rakétáit gyújtotta be, s nem is akárhogyan. I am, The Fallen címet viselő anyagán egy 16 perces monumentalista, éjfekete, old-school szerzemény kapott helyet, ami valahol a műfaj ’90-es évek eleji sötét lángjaiból fogant. Dalának non-konformista letargiája, torzított sikálásai és énekének siránkozó – üvöltő – szenvedő mivolta összességében a műfaj speciális jellegét hozza vissza, ami elmondása szerint nagyszerű lehetőséget adott neki, hogy környezete és mindazt, ami életében történt egyéb hatások, behatások szemetét e rideg érzelmi formában ürítse ki magából. Boldog megtisztulás, hiszen a művészi önkifejezés erre a célra is való.

A szemtelenül fiatal, szinte még pattanásos képű kölykök alkotta finn Exigenced a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején virágzó death/thrash agresszív és egyben extrém hangulatát hozza vissza. Morals Forgotten címet viselő EP-jükre 5 olyan nóta került fel, melyek Dew-Scented, Possessed, vagy a számomra szép emlékű francia Massacra albumain is jól mutattak volna. Zenéjük épp úgy agresszív, amennyire kifinomult is. A dobmunka általában gyors, intenzív és technikás, gyakoriak benne a d-beat és blast beat témák, de ugyanígy dolgoznak gitárok erőszakos death groovy riffei és thrashes zakatolásai, a finom dallamú, kissé progresszív, technikás megoldásai és a szólóik éles tekerései. Az énekesük meg mintha Kam Lee finn reinkarnációja lenne. Toljátok!

A horvát ököllóbáló és nagy terpeszben csápoló közönségnek igazán ismerősen csenghet az E.N.D. név, mivel a csapat igazi veteránnak számít hazájának extrém metalos színterén. A groove/thrash/hardcore elemeket nagy hatásfokkal egyesítő brigád 1997-ben indult világot leigázó hadjáratára, de egészen a 2009-es bemutatkozásukig (Depravity) nem volt komoly fegyver a kezükben. Mivel a lemez igazán sok pozitív visszajelzést kapott, hamarosan jött a folytatás Illustrating Evil, majd Demonic8 címmel. Azonban a társaságnak a széthullás veszélyével is szembe kellett néznie. Sokan megjárták ezt a projektet, mára csak két alapító tag maradt és trióként funckionál. Amiből nem vettek vissza, az a kőkemény groove-okra építő aprítás, mely azt mutatja, hogy az öt éves pihenője után a csapat ismételten éledezésbe kezdett. Az idő ugyan repül felettük, de azt hiszem az A Grave Deceit EP meghallgatása tökéletesen bizonyítja azt a feltevést, hogy a metal energia bizony végtelen időre konzerválható. Ha megszisszentitek ezt a csomagolást, bizony még most is bólogatásra fog ösztönözni.

(boymester)

A multi-imstrumentalista Grandmaster Flash által (aki számos extrém projektből is ismert személy) működtetett body horror metal jelzővel ellátott kortárs, underground blackened, modern groove vonalas Cronenberg két éves fennállása alatt 2 EP-t és egy nagylemezt adott ki. Az épp szóban forgó Unmake What They’ve Made második EP-je, ami tegnap látott napvilágot. Tartalma 4 vadonatúj, energikusan pörgős, erősen fűrészgépes groove alapú riffekkel megágyazott dallal, melyekben jócskán ott vannak a régisulis death és a perverzebb gore hatásai is. Kicsit olyan, mintha a Machine Head, a Dismember és a Macabre tolna egy hármas szerelmi légyottot a latrinában. Élvezetes…

Az amerikai Bombscare egyszerre kíván örömet okozni a melodikus gitárszólók szerelmeseinek és a háborús témák rajongóinak a thrash metal szűrőjén keresztül. Erre remek példa volt a zenekar bemutatkozó lemeze T-Minus címmel 2017-ben, azonban utána hosszú hallgatás vette át a becsapódó lövedékek hangját. Hogy életben vannak, és bizony nem adják fel a harcot, arról tesz bizonyságot a 2020-ban megjelentetett Bastion Of Blood című EP-jük. A régi időket idéző dalcsokrot egy rövid intróból állították össze, amibe mennyei mannaként robban be a Cognitive Split hosszadalmas riffjeivel, fokozatosan épülő témáival. Játékidőt figyelembe véve ugye a thrash 5-6, maximum 7 perces dalok környékén adta meg magát a hallgatóságnak, itt is akad bőven kalandozás az idő kitöltésére. Nem kevésbé tüzes a Shadow Nocturne is, ahol hörgéssel is találkozhatunk a gyors aprítás során. Az EP címadó tétele lett még ezek után is a kedvenc, mert remek bólogatós témákkal adja át a háború megállíthatatlan gépezetének minden mozzanatát. A kiadványt egy feldolgozás zárja, méghozzá a szintén amerikai Forced Entry – We’re Dicks című dalát hozzák el nekünk, hallhatóan nagy örömmel. Nem ez a világ legismertebb zenekara és nem is a legtöbbet feldolgozott dal, de arra alkalmas, hogy bebizonyítsa: a Bombscare az utolsó cérnaszálig ismeri a műfajt, amit játszik és teljes őszinteséggel is viszonyul hozzá.

(boymester)