„S hol majdan rohad az orom, a vad Lemúrok csaholnak éjjel, új s vén: egyazon a gyűrött lapon, amin a halál egy szép jel: Az Idő ebe tépje széjjel!”

(A Zóhár könyve – a Ragyogás könyve)

A tér és idő rejtett zugain át elérkeztünk EP sorozatunk 150. számához. Szóljanak a fanfárok, üdvözlégyek, síron túli hangok szólítanak és feltárulnak dicsőség zsoltárának korhadt hangjai. Kezdődjék a bizarr ünnepség!

A kanadai noisecore/noisegrinders Holy Grinder 2016 óta létezik és azóta szép számmal jelentette meg albumait, split anyagait és EP-it. Legutóbbi kislemezüket november 4-én Toxic Positivity címmel adták ki, melyre összesen két tétel került fel közel 4 percben. Címadó dalokat egy öntörvényű, dühös, zűrzavaros, 40 másodperces zaj-iszappal lerendezik. Mindez még egy cuki videót is kapott. Az EP második dala az Excrement Cage egy igazi koponyalékelő zaj/noisecore alkotás, amit egy szenvedő trombia nyit meg, majd egy tájfun erejével kirobbannak a metalllic hardcore vonalas vastag riffek, ami egyfajta ősőrület káoszát idézik meg. A gatyát kössétek fel!

Második EP-jét adta ki a francia atmoszférikus post/black, doom duó, a Moonworshipper. Új mini.lemezük a 13 Fullmoon Nights Of Doubt címet kapta, aminek az énekes, Raphaelle Sauer szomorúan búgó, törékeny hangja és az akusztikus hangszerelésű gitár adja meg az alaphangot. A lány indítás utána már egy jóval hisztérikusabb kiáltásokkal teli bedurvulós rész képez egyfajta ellenpólust. Szeretteink elvesztése, a szomorúság és a szerelem mind megjelenik, mint téma a dalszövegekben, ez a kavalkád a zenére is jellemző. Szinte észrevétlenül csap át a post-black/doom rész egy post-punk ritmusokkal felvértezett középtempós vágtába, amit egy blast beatekkel teli rész vált fel. Tűkön ülve várjuk, hogy ebből az enyhén skizofrén kavalkádból egy egész dal váljék. Hogy ez sikerült-e? Azt döntse el a hallgató! Akik szeretik a kísérletezős, elszállós, nehezen kiismerhető műveket, azok nagyon jó helyen járnak.

(Crissz93)

Az atmo black stílusmegjelölés megtévesztő lehet, mivel számos más behatás is megfigyelhető az Under The Night Sky zenéjében, akiknek a Rosalia (1918​-​1920) EP-jük első bemutakozásukként jelent meg 2021 decemberében. A tagok: Khenaz, Farago, Nightsky és Apophis rengeteg gothic metalt is hallgathatnak az atmoszférikus black metal mellett, ugyanis a zongorák, női vokálok, tiszta énekű, magasztos kórusok erősen ebbe az irányba mutatnak. A melankólia a hagyományos black károgásban is tetten érhető, nem csak a torka fáj a vokalistának, hanem a szíve is. 3 dalban foglalja össze a német brigád a lényeget, aminek 16 perce megadhatja egy ködös, szomorú hajnal alaphangját. A zene sose siet sehova, megvár minden esővel áztatott lelket, a gitárok és a dob se akar bántani, nem túl nyersek. A riffek a hangulathoz illően komorságot és jóleső depressziót árasztanak magukból, néha megspékelve azt egy erőteljesebb, gonoszabb riffel. Trve black metal arcok maradjanak távol… nekik itt most nem terem babér. Bár, aki szeret kísérletezni, annak csak bátran!

(Crissz93)

Azért, hogy a trve arcok se maradjanak csemege nélkül, itt van nekik az olasz egyszemélyes, kísérleti, avant-garde vonalas, raw black Sacrilegious Crown új EP-je, a Forbidden Vestiges Of Venenration. A projekt atyja Kovec 2015 óta szállítja a kísértetiesebbnél kísértetibb demóit, albumait és EP-it. Művészünk a nyers black metal mellett előszeretettel használja az ambient és a noise által nyújtott extra frekvenciákat, dimenziókat. Ilyen ambient bevezetővel indul új kislemeze is, ami egészvégig halkan, szinte nyugalmat (vagy nyugtalanságot) árasztva adja meg ezt az alaphangot. Öt számos, 19 perces EP ennek ellenére kicsit hosszúnak tűnik, és ez nem amiatt van, hogy olyan rossz lenne, hiszen a depresszív black metal, a funeral doom, az ambient és a hagyományos raw black metal bizarr hangú romantikus egyvelege ez az alkotás. Borzalmasan lassan, szomorúan imbolyog a gitár az elátkozott falak között, miközben egy szellemszerű, légies vokál hallható a háttérben. A bánat és a keserűség talált otthonra EP-jében és miután meghallgattuk az bennünk is tanyát ver. Kés és penge azért legyen kellő távolságban!

(Crissz93)

És, hogy azért meg maradjon a kissé melankolikus „ünnepi” hangulat, a kaliforniai heavy psych/doom’n’roll Deer Lord trió egy meglehetősen elszállós trippeker adó kis kétszámos EP-vel örvendeztett meg minket. Mindezt egyfajta modern felfogásban teszik, hiszen dalaikban a ’60-as évek és a kortárs pszichedélia vonalai épp úgy megtalálhatóak, mint a nehéz, de mégis dallamos és egyben groove-centrikus riffek. Az egésznek van egy különös, ködös atmoszférája, amit talán a koszos, tompa lo-fi hangzásuknak is köszönhető.