Mint azt tudjátok az ördög segge is fekete. Így hát e heti EP sorozatunkban a sötétebb zenék híveinek kedvezünk. Fekete szívű testvéreim, gyertek ki a fényre. ma nektek szólnak az Úr megrepedt harangjai.

Ami jelenleg Ukrajnában folyik az megrendítő, fájdalmas és igazából nincsenek is rá szavak. A nem túl rózsás időket élő Harkiv városából származó multi-instrumentalista S. által 2015 óta működtetett atmoszférikus black metal vonalas Svrm projekt pontosan egy éve adta ki 4 tételes Ч​е​р​в​і​в м​а​й​б​у​т​н​я з​д​о​б​и​ч EP-jét. Témáit, amiket túlnyomó részt instrumentális alapokra megkomponált hangzavarát egy-egy hörgős, rapszodikus ének résszel, szellősen kozmikus hangulati képekkel és enyhe akusztikával ágyazta meg. Ezekre fektette le az egyfajta mennyei katarzisérzetet árasztó, szellős tremolókkal megspékelt agresszív, gyors és nem utolsó sorban agyon torzított gitár sikálásait, vágtató blast beatjeiet és az életunt melankólia lelki frusztrációit, melyek hűen tükrözik az általa megélt borzalmakat. Az egész egy égő koporsó, mely fényt ad a világ sötétjében.

A fehérorosz Imšar egy 2012 óta létező egyszemélyes folk-black metal projekt. A projekt vezetője Darkus eddig megjelent három nagylemeze mellett több single-dalt, valamint az itt szóban forgó 5 tételes Klič Minu​ł​ych Časoŭ EP-jet adta ki, ami által most is hazája népi, pogány hagyományaiba, rituáléiba vezet de. Mindehhez a pagan metal játékos akusztikáját, fagyos raw black durva tempóit, tremoló tépő szólóit, a dungeon szintik sejtelmes hangait (bár nem ez a domináns hangszere) és a furulya, valamint a kecskeduda varázs dallamait hívta segítségül. Darkus éneke… hogy is mondjam, kissé kopottas torokhang, ami némileg távol áll a black metaltól, bár van benne károgás és némi hörgés és tiszta hangon is énekel, de ettől semmi több. Dalai ettől függetlenül nagyon is epikus vehemenciával száguldoznak, vagy épp középtempós himnikus galoppban végtatnak. EP-je kicsit hozza a Satyricon „Dark Medieval Times” hangulatát, sötét csillogását, aminek köszönhetően kellő atmoszférát kaptak a dallamai.

Ritkán fordul elő, hogy női-frontos black metal csapattól kapunk anyagot. Ilyen a magukat True Helvetic Black Metalnak nevező svájci illetőségű Ernte, amit V. Noir (gitár, basszusgitár, dob és programok) és Witch N. (ének, sikolyok, basszus, hegedű) duója hívott életre 2020-ban. Zenéjük a black metaléra korai norvég mizantrópiájának gyökereibe kapszkodik, aminek szellemiségében 2022 elején adták ki Geist und Hexerei debütáló albumukat, majd ugyan azon év szeptemberében két tételes s​/​t EP-jüket. Ez esik most figyelmünk központjába. EP-jük rideg közege, valamint a mágia és a boszorkányság világából merítette témája miatt, akár debüt-lemezük folytatásának is tekinthető. A nyitó Fen Fire egy nőstény ördögről szól, akit komor, lassú, karakteres, dühös tempóikon keresztül egészen a haláláig kísérhetünk. Az ezt követő Saturnine viszont már a klasszikusabb vonalú old-school vonalú black metal tüzétől van fűtve, ami később szomorú, melankolikusnak mondható gitárjainak köszönhetően egy kissé DSBM irányba hajlik. Mindezekhez Witch N. az ördög szavaitól megtöltve hozza rituális kántálásait, sikolyait és hörgéseit. A csapat egyébként április folyamán adja ki második Albsegen című albumát.

A melodikus, atmoszférikus black metal vonalán mozgó füzesgyarmati one-man Gormoth projekthez eddig nem igazán volt szerencsém. A projekt egyébként Gormoth 1219 néven is ismert. Hogy a két névnek mi a jelentősege? Hmmm… homály. Mindegy is! A lényeg az, hogy emberünk 2022 áprilisa óta özönszerűen ontja single-dalait, valamint EP-it, melyek közül a legutóbbi a When All Becomes Silent. A valamivel több mint 21 perces anyagára négy tételkerült fel a műfaj klasszikus, klisészerű lágysága, hűvös zordsága és a post-black apró fennhangaitól átitatva. Dalainak van egyfajta kozmikus, melankolikus fagyossága, ami leginkább zavaró, de ugyan úgy ámulatba is ejtő. Ez főként a nordikus dallam vonalait kristályhangon csengő, rezgő, kísérő hangszőnyegeinek köszönhető, melyek az sötét űr éteri hangjain szólalnak meg.

A francia blackened / death metalos ACOD duó tavaly megjelent Fourth Reign Over Opacities And Beyond lemeze után nem sokáig ült a babérjain. Röpke 5 hónap alatt össze is dobták Cryptic Curse című EP-jüket, amire három vadonatúj nótájuk került fel. Legutóbbi nagylemezükön hasonlóan itt bőven is helyet hagytak a szimfonikus részek, betétek, de mintha most ezeket kissé visszafogták volna. A háttérből továbbra is kellően szolgáltatják a misztikus atmoszférát, csak épp nem ők kapták a hangsúlyt. Helyettük a kirobbanóan energikus, dühös riffek, fagyosabb sikálások, amikben még a klasszikus heavy metal elemei is meg-megvillannak. Ugyan ilyen dühös és vérszomjasan acsarkodóak lette az ének témáik is, melyek mellé még vérfagyasztó sikolyokat is kapunk. Dalaikat hallgatva olyan érzéseim támadnak, mint ha csak a Cradle Of Filth és Abbath hatásaiból merítettek volna egy jó nagyot. Az EP legmarkánsabb dalának a címadó bizonyul, amiben eddigi sötét romantikájukat és zenéjük agresszív hadjáratát a csúcsra járatják. Nem is beszélve a benne hallható narratív francia nyelvű szövegről, ami csak még drámaiabbá teszi a dalt.