E heti EP válogatásunk központi témájában a „KHAOS” áll. Na, nem azért, mert olyan kaotikus összeállítás lenne, hanem mert két olyan zenekart is találtok benne, akiknek ez szó adja aktuális kiadványaik címét. Azért lesz itt őrület bőven, az újdonságokról nem is beszélve.

A Dél-Afrika nyugati részén elhelyezkedő Angolából, vagy hivatalosan az Angolai Köztársaságból eddig nem igazán sok rock/metal zenekar anyaga jutott el hozzánk. Ezt a hibát orvosolja a 2017-ben alakult stoner/doom, death ‘n’ roll keveréket játszó Kishi, akik a napokban adták ki Khaos című EP-jüket. 5 számos anyagukon erősen tükrözi a banda jelenlegi társadalmi káoszunk, háborúk és személyes démonaink elleni vívott harcaink leképezését. Mindezeket angol és portugál nyelven erős és agresszív thrasher riffek, valamint feszes közép tempós death/doom, valamint a ’90-es évek alter-rock és pszichedélia hatásaival tálalják elénk. Hallgatva őket olyan érzéseim támadnak, mint ha a C.O.C. a Sepultrura, Prong, a Black Sabbath és egy csipetnyi klasszikus blues esszenciát turmixoltak össze  sajátos misztikumokkal, aminek eredményeként egy meglehetősen kozmás, de igazán kellemes nyakficamokat adó anyagot kapunk.

A mexikói Grave of Sacrifice egy meglehetősen modern felfogású, összetett death metal játszik. A banda 2021-ben alakult és két önálló single-daluk után tavaly novemberben hozták ki Land of Decay című debütáló EP-jüket, amire 5 erősen groove centrikus, leginkább a svéd metal vonalához húzó dühös, agresszív hangvételű, a Cynic-féle technikás progresszív hatásokkal megtámogatott dal került fel. A dalaik felépítése akár kaotikusnak is mondható, de a jobban beléjük fülelünk rögtön magával ragad azok sodró, dinamikus lendülete, a hardcore, a tech/prog/melo-death, a djent, az art-rock és egyéb izgalmas fúziókból fakadó stílus és dallam gazdagsága. Egy kifejezetten aktuális, vagy inkább XXI. századi zúzdagép ez a csapat!

Tudtátok, hogy Seattle-ben nem csak grunge van. Az innen származó epikus hangvételű szimfonikus black/death metal projekt, az Exist in Ruin, ami leginkább a Dimmu Borgir és az Amon Amarth kombinációjaként definiálható, de én simám megkockáztatom a Cradle Of Filth „Cruelty And The Beast” albumának melodikus, vérívó vonalait is. Igen egy one-man projektről van szó, amit egy Teren nevű multi-instrumentalista vezet. Debütáló EP-je, ami zenekara neve alatt jött ki, aminek elkészítésében számos világszínvonalú vendégzenész segédkezett. Dalai a fenti fatások értelmében gazdag dallamokkal, teátrális hangzásvilággal, riff mennydörgéssekkel és hatalmas kórúsokkal vannak felvértezve. Egytől-egyig abszolút fülbemászóak, könnyen befogadhatóak, mondhatni igazi szimfonikus black/death slágerek képében tündökölnek.

2016-os Martyr Creation albuma után idén tavasszal vadonatúj EP-jével tért vissza a brutal-death metalos Gutted. A Path To Ruin a székesfehérvári zenekar ötödik kiadványa, ami előző lemezükhöz képest már egy új felállásbab és néhány vendég, ex-tag segítségével készült el. Témájában egy koncept-anyag, ami egy rövidebb intro, kissé horrorisztikus hangulatú bevezetője után egyből hozza a géppuska-szerű kaszabolást, darabolás, gyors és középtempós riff sikálásait és a technikásan zümmögő szólóit. Ezek leginkább egykori gitárosuk, Drótos Gábor jellegzetes kézjegyeit viselik, melyek mondhatni dalaik legfőbb vezérfonalát adják. A srácok továbbra is világszínvonalhon hozzák az U.S. death /grind igencsak kifinomult keverékét, amibe ha hazai csípős, kozmás ízvilágot is beletették.

Bő egy évvel debütáló Ark EP-je után adta ki második kislemezét a modern groove metal vonalán mozgó budapesti D Λ R K M E S S. Az egykori Vendetta Inc. tagjait tömörítő csapat a hetekben kiadott KHAOS című EP-jén lényegében azt a feszes tempójú “fűrészgépes” groove / death metal elemekkel ki követ útját járja, amit más debüt EP-jén, valamint korai zenekarukkal kiadott Blight lemezükkel kitapostak. Az alapokról ennyit… De mit ér egy új EP, ha nincs benne újdonság. A srácok szerencsére erre is figyeltek. Négy tételes anyagukon a fentebb említett kategóriák mellé a melo-death dallamossága mellett az extrémebb zenei megoldásokat is bevonzottá, ezek által egy jóval komplexebb zenei élményt is kínálnak. Dalaikban egyszerre van jelen a forrongó energia, a brutalitás és a nyomasztóan atmoszféra, ami egyfajta szintetikus sötét masszaszerű anyagként kúszik bele a füleinkbe. Az EP hazai viszonylatban mindenképp kiemelkedő, de szerintem a nemzetközi színtér viszonylatában is elég magasra lett téve az a bizonyos léc.