E heti EP sorozatunkban csakis hazai zenekaroké, előadóké a főszerep… csak a doom, csak a mocsár, a sörszag, társadalomkritikus modern riffek és kakofóniába torokolló lakásvásárlás. Itt van tehát öt friss hazai kislemez, mai ha nem is átfogóképet, de egy pici szeletet megmutat a magyar underground jelenlegi állásból.

Két éves ciklusát nem meghazudtoltan új EP-jével jelentkezett a budapesti stoner/grunge metalos Dope Valley. Bár EP-jük címe: Ennyi v​ó​t, azt sugallja, a trió befejezi pályafutását, erről azonban szó sincs. Kislemezüket a tavalyi nyár során rögzítették, amire 4, az éjjeliszekrényük, vagy épp íróasztaluk mélyén puhított dal került fel. A puhítást csak jelképesen értem, hiszen dalaikban most is ott vannak az „ökölnyi” keménységű riffek, illetve zenéjükbe remekül beillesztett grunge és az alter-rock kísérletezős remegése, merengései. A ritkaszar borítótól eltekintve egy meglehetősen erős anyag, amit leginkább a modern grunge metalos szegedi Dungaree korai vonalára tudnék elhelyezni.

Annak ellenére, hogy  a doom/sludge metalos Kingseeker 2018 óta létezik én csak most találkozom a nevükkel… A csapat Stone Burner néven hozta ki bemutatkozó anyagát, amire három a stíluson belül is fa ék egyszerűségű riffekkel telepakolt dal található, melyek a sivatagos remegésektől egészen a Sleep, vagy az Om monumentalista, lassú súlyokkal felmálházott riff-karavánjaiig terjednek. Mindezeket pszichedelikus hangulatú, egyben improvizatív, már-már törzsinek is mondható hangrobbanásokkal színesítik, melyekből az univerzum természetes rezgései üvöltenek vissza. Összegségében és hazai viszonylatban is kellően egyedi.

Hűség címmel jelent meg az egyszemélyes projektből moden vonalas metal bandává alakult Senki első EP-je. Az egészet a korábbiakban Csak Egy Senki művésznéven ismert Rikter Ákos indította el, aki projektjei mellett politikaaktivista tevékenységéről is ismert. Dalaiban rendkívül elgondolkodtató és sokatmondóak, egytől egyik erős társadalomkritika és önismereti kérdéseket feszeget, melyeket a metal különböző stílusa, illetve műfajának széles keresztmetszete által mutat meg nekünk. Zenéje alapjait a modern metal, valamint az alternatív metal vonalai adják. Erre, amolyan tematikusan, kifejező szereppel épülnek fel a rap metal, nu-metal, az ipari metal, poszt rock, vagy épp a modern felfogású tharsh/groove zúzdái, amik kifejezetten erősek és célratörően dinamikusak. Persze hallottunk már ilyet… System Of A Down, Disturbed, Korn, vagy hazai viszonylatban az egykori Kilián és utódzenekara, az Imre Fia Imre. De akkor is ott van bennük az a kraft, amiért érdemes meghallgatni és rájuk figyelni,

A Dusty Chopper utódzenekaraként jött létre a dallamos stoner sludge-ot játszó Zephyr. A srácok (Suvada Páter énekes/gitáros, Hőnich Szabolcs basszusgitáros és Séd Levente dobos) Overdrive címmel osztották debütáló EP-jüket, amin az anyagzenekartól megszokott BBQ füstös,  sörre és whiskyvel bőven meglocsolt kamionos metalt játszanak. Kislemezükre felkerült öt dal egytől egyig ez igazi aszfaltfaló szörnyeteg, riffeiknek olyan zúzása és súlya van, mint egy 600 tonnás vonttó. Mindezekhez vendégként meghívták a Dusty Chopper egykori gitárosát, Boriszt (Fleshcrawl, Deprived of Salvation) és Bencze Mártont (Fetishstar), aki igazán füstös, bluesos vokálokkal segítették ki őket. Iszonyat mocskos, kemény és szexysen dögös, mint az amerikai Texas Hippie Coalition.

A Varsás Gábor által működtettet disszonáns noise-drone / industrial sludge metal / power electronics / doom és még számos más zeneiképpel dolgozó Shum projekt régi ismerősnek számít nálunk. Most a hazai kísérleti free jazz – noir formáció, a Quetzal Tirado fejével készítette el két tételes Ékszerdoboz című alkotását, amivel a jelenlegi lakáspiac helyzetére reflektál. Mit is mondjak… kaotikus, mint maga a téma. De kaotikája ellenére igen is összeszedett és élmény dús perceket tudnak adni az arra rátermett, vagy inkább elhívatott fülek számára. A központi szerepet kapott tenorszaxofon káosza, dallamvilága és nem legutolsó sorban a hangulata simán bele illene bármelyik Angelo Badalamenti témába, amit egy zizegő, sistergő elektronikus alapzaj kísér végig. A fent említett hangszer a zenéjük káoszelmélete mellé a kreatív dinamika lüktetését adja meg, ami egyben a kétségbeesés delejes érzését is sugározza. Igen, valami hasonlót érezhetünk a bürokráciái útvesztőiben, miközben álmaink otthonát kívánjuk egy életre szőlő rabszolgaság mellé megszerezni.