E heti EP sorozatunkban öt újabb csemegét mutatunk be a nemzetközi és a hazai underground metal kifogyhatatlan tárházából. A felhozatal most is erős, mi több érdekes és vegyes. Sorozatunk középpontjában két magyar zenekar – egyik visszatérő, a másik pedig elköszönő, búcsú – anyag áll.

Magick Howl

Az one-man formációban működő spanyol Magick Howl a középtempós death/doom metal elkötelezett híve. Ezt már 2022-es Sulphurnaut című debütáló EP-jén is bizonyította, ami után egy split-lemezt, majd egy újabb EP-adott ki. A szó szerint a semmiből feltűnő egyszemélyes zenekart a miulti-instrumentalista Eduardo Aguirre vezeti, aki tavalyi termékeny éve után Conjure című újabb EP-jévek örvendeztet meg minket. Művére két tétel került fel 16 percben. Az EP atmoszférája meglehetősen mély, zord és egyben melankolikus, inkább már funeral doomnak nevezhető, hiszen lassú, hátborzongató témái, fojtott suttogásban előadott hörgős énektémái szinte sírgödörnyi mélységbe süllyeszti hallgatóját. Még szerencse, hogy gyászballadáinak vonalát megtöri egy-egy black metalosabb interakcióval, vagy épp a lecsendesültebb, kitisztultabb klasszikus metal, illetve a prog-metalos hatásaiban megmártott betétekkel. Összességében a témáinak és kompozícióinak gazdagsága gyászos borongásuk ellenére igen csak hangulatos.

Slytract

A hazai Slytract nem most kezdte a pályát. A három nagylemezt is kiadott csapat 2005-ös felállása óta néhány változáson már át ment, ezek főleg a felállásukra értehetőek, am jelenesetben így néz ki: Melegh B. Gábor – gitár / ének, Czeglédi Gyula – gitár, Cristobal Romero Hernandez – dobok basszus gitáron pedig Prepelicza Zoltán (ex-Lazarvs) segíti ki őket. Így készítették el Exodus Unleashed névre keresztelt két dalos új kislemezüket. Ezt hallgatva úgy érzem a fent említett változás nem csak felállásukat, de némileg a korai tech/death/grind vonalú stílusukat is érintette. A srácok inkább a dinamikusabb göteborgi dallamos, technikásabb death metal irányába mozdultak el, ami szerintem kifejezetten jót tett nekik. Hiszen ez a – klasszikusabb heavy metalosabb – dallamosság csak új szintre emelte az eddig is csúcskategóriás zenéjüket. Remélem lesz folytatása a történetüknek.

They Sleep

A magát post-hardcore-nak nevező They Sleep egy meglehetősen egyedi keverékű zenét hozott Dissipate című bemutatkozó anyagán. 5 tételes EP-je egy igen erős rezgésű, atmoszférikus, leginkább avantgarde blacknak nevezhető dallal nyit, amint sorra követnek a hasonló atmoszférákkal feltöltött dalaik, melyek néhol az emo, a hardcore-punk, a borongósabb hard rock (vagy stadion rock), alt-rock és a kissé futurisztikus drone hatásaival vannak felruházva. Egyszóval a komináció tökéletes, sőt mi több, nagyon is élvezetes, és az is lehet, hogy csak én tévedtem el a stílus megnevezés útvesztőjében.

Vigil

Egy veszett jó crossover-thrash vágtát hozott el nekünk bemutatkozó demóján a Richmond-i női-frontos Vigil. Demójukra négy, a thrash műfaj ’80-as éveinek klasszikus, a ’90-es évek által megreformált vonalaiban született dal került fel, melyek nagyjából 15 percen keresztül energikusan kalapálják a thrash / punk koszos keverékét, némi hardcore-punkkal és blackened énekhanggal, illetve dallamokkal vannak megbolondítva. Hatásként mondhatjuk a Power Trip és az Enforced vonalait, de simán ideférnek, olyan klasszikusok, mint a Nuclear Assault, a Dark Angel és a Slayer gyilkosan erős riffei is. Pacek bemutatkozás!

Marblebog

Új kiadványával jelentkezett a Marblebog, ami a hírek szerint egyben az utolsó is. A Varga Gábor (Cave Altar) által 1998-ban életre hívott egyszemélyes black metal projekt 25 éves működése alatt öt nagylemezt számos split anyagot és négy EP-t adott ki, aminek a szóban darabja a szeptember 21-én megjelent Relinquished. Két dalos kislemezét most sem egyedül készítette el Kryptagonist segítette ki a dobokkal. Dala most is a ’90-es évek rideg, atmoszférikus black metaljától vezérelt zord, amibent misztikumát hozzák, aminek egyeduralkodó szerepét egész, közel 20 perces anyagára kiterjesztette. Szerencsére a színvonalából most sem adott alább. Mondhatni méltó befejezéses egy „életműnek”.