Sokunknál már javában folyik a karácsonyi készülődés, ajándékok vásárlása… stb. Tagadhatatlanul nyakunkon a karácsony (de nem a Gergely). Hogy az ünnepi hangulat kissé emelkedettebben teljen arról a forralt bor mellett remélhetőleg EP sorozatunk öt újabb hőse is kellően gondoskodik. A felsorakoztatott underground zenei csemegék palettája most is széles, a XXI. századi thrashcore ellenállástól a sivárabb death-black, a kissé bizarrabb death grind-on át a mocsaras stoner/southern, valamint az újhullámosabb hard rock – fuzz heavy riffeken át sok mindent lenyomunk a torkotokon. Élvezzétek!
Csatazaj
A zalaegerszegi Csatazaj zenekarról azt hittem, hogy egy friss crossover thrash/hardcore-punk banda, de kiderült, hogy már 2015 óta léteznek. Eddig mindössze egy 3 számos kislemezt adtak ki 2021-ben Tökéletes Világ címmel, amit a napokban megjelent Korszellem című EP-jükkel folytatnak. Erre 4 dal került fel közel 20 percben, melyeket a ’80-as évek thrash metaljának gyorsabb, koszos, nyers lendülete, valamint a hardcore-punk dühe éltet. Épp úgy megvannak bennük pl.: az Overkill markáns, egyben dallamos riffei, mint a Black Flag, vagy a Discharge extrémebb, torz darálásai, melyekkel a hétköznapok emberének érzéseit, harcát tükrözik vissza. Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta szélsőséges átcsatolás a hidegháború feszültsége és jelen társadalmunk nonkonformista demagógiája és álszentsége között. Amolyan XXI. századi thrashcore ellenállás. Egy dolog azért még izgatja a fantáziámat… hogy mint is takar le a borítón a CENSORED felírat. (?)
Feral Forms
Olaszországban manapság elég szépen virágzik a földalatti világ és ennek köszönhetően sorra böfögi fel a mélyből különféle kárhozatot projektjeit. Ilyen a death-black vonalas Feral Forms, aminek tagságát a Grime, a The Secret, a Claustrum és a Fierce egykori és jelenlegi tagjai alkotják. Egy, amolyan baráti underground banda, akik épp tegnap adták ki Premalignant címre keresztelt debütáló EP-jüket. Az ocsmány borító alá három szentségtelen átkokat bugyborékoló, valódi fájdalmat, kínokat sugárzó rövid szerzeményt tettek fel, melyek nem mentesek a tempóváltásoktól, szögletes tördelésektől és a kényelmetlenül gonosz raw punkos lüktetésektől sem. A nyitó Hunter Of Chaos rögtön egy elpattanó húr sírásával zúdítja ránk a sűrű melaszt, ami a nyomasztó, fojtogató hangulat mellett a bólogatni való témák tekintetében ugyanolyan bőkezűnek mondható. A címadóként is megjelölt Premalignant egyértelműen a kiadvány csúcsa, főleg komoly robbantásaival és gyorsulásaival. Nem vall szégyent a harmadikként érkező Voice From The Altar sem, ahol a furcsa háttérsikolyok tudnak érdekesek lenni, bár itt már érezhetően elkezd kiismerhetővé válni a banda zenéje. Ennek ellenére érdemes figyelemmel kísérni őket, őszinteségből és elhivatottságból jelesre vizsgáztak.
(Boymester)
Sequestrum
Még az év elején jelent meg a dán death grind Sequestrum debütáló EP-je, a Pickled Preservation. A 6+1 feldolgozást rejtő művet már korábban is hozni akartam, de valahogy mindig átsiklottam rajta. Most azonban pótolom. A bandában a Chaotian és az Undergang tagjai jeleskednek és EP-jükön egy középtempós csontropogtatással és bélszaggal vegyes megsemmisítést tesznek elénk, amelyben a szennyezett sikálós rések, grind-ra jellemző blast-beatek, véres groovy darabok, némi death ‘n roll átkötések és a klasszikusabb rock – metal ízei keverednek. Mindezt három énekessel bugyborékoló, néha egy eldugult WC hangjához hasonlítható „énekkel” tálaljál elénk. Ezek a gyomorból feljövő, torzított vokálok gondoskodik arról, hogy egy percig se érezzük magunkat kényelmesen. Ehhez jön a zenéjükből áradó lassú morgás, ami mint egy folyamatos üzemmódra kapcsolt ipari húsdarálóként tépi hallójáratainkat. A végén érkező Impetigo feldolgozás (Dis-Organ-Ized) pedig abszolút beveri az utolsó szöget is tenyerünkbe.
Rural Pitchfork
EP sorozatunk 170. epizódjában mutattuk be nektek a stoner/sludge/southern metalos Rural Pitchfork legutóbbi Leave All Things Behind – Pt.I EP-jét. A tatabányai sörpusztítók, (akik egyébként december 9-én a tatabányai Roxxyban ünnepelték 10 éves születésnapjukat) elkészítették a folytatást, ami – értelemszerűen – Leave All Things Behind – Pt.II címmel jelent meg. A folytatásra újfent 4 izmos riffek és szaggatott groove-okkal megpakolt dal került fel, melyeken továbbra remekül hozzák zenéjük jólismert, vagy inkább megszokott Pantera, Down, Black Label Society alapvonalait. A két EP egy egész lemezt tesz ki, amit lehet jobb lett volna eme formában kiadni… de mindegy is. Élvezzétek a szívlapátnyi riff-pakolást!
Baby Candy
Az ausztrál származású Baby Candy a ’70-es évek heavy – hard rock riffeit játsszák, a ’90-es évek fuzz stoner hangjaival. Négyszámos Candy Sucker EP-jük témái épp úgy lüktetnek, mint amennyire hipnotizálnak. Van itt egy kis klasszikus T-Rex vonal, amit a kislemezüket indító címadójuk is kép visel, igaz kapott némi garázs rock feelinget, csak úgy, mint az azt követő Big Boi, ami inkább már a dinamikusabb brit pop-rock és svéd újhullámos punk rock hullámain szörfözik bele hallójáratainkban. De van itt egy andalgósabb alter-rock szám, és egy igencsak tüzes sivatagi fuzokkal megpakolt, enyhe pszichedéliába úsztatott instrumentális noise-rock felhangot kapó kis zajos levezetés is. Egy vidám kis buli darab, amivel ha jól tudom jövőre érkező lemezüket vezetik fel.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A Csatazaj, meg a Rural Pitchfork egész jó!
…a többiről inkább nem nyilatkoznék!