Az utóbbi időkben nem igazán lehet panaszunk a hazai undergroundra. EP sorozatunkba már szinte rendszerességgel kerülnek bele a metal műfaj széles skáláján mozgó magyar zenekarok frissebbnél frissebb kislemezei és demói. Mostani válogatásunkba három csapat anyaga is bekerült. Ők a nálunk is egyre nagyobb teret hódító metalcore, a death/thrash, valamint az igen csak periférián mozgó minimalista stoner doom berkeiből kerültek ki. Hozzájuk még jön egy extrémnek is nevezhető Creepsylvania-i kannibál horda, valamint egy komor atmoszférájú, kellően disszonáns és kellően kísérleti hangzású split anyag. A maihoz is minden jót!

Splitleaf

A Splitleaf egy közel egy éve létező hazai metalcore banda, amit a Faminehill, a Verticals és a Reminder egykori tagjai alkotnak. Első EP-jüket a meglehetősen erősre sikeredett Crown of Thorns február elején jelent meg, amire egy közjáték-szerű bevezető (Start) kíséretében összesen öt dalt tettek fel, közel 19 percben. Történeteikben a megtévesztő média, emberi kapcsolatok, a gyászfeldolgozása, a szorongásból fakadó dühkezelése és a mentális viselkedésformák állnak. Vagyis csupa vidámság, ami a jelenvilág hétköznapjaiból hatnak ránk. Mindezt a műfaj kortárs szellemében megfogalmazott lendülettel, agresszióval, harapós riffekkel, megtört kiállásokkal és ha nem is gyilkos – vérhányásos rekesztéssel előadott énekkel, de kellő erővel sugárzott durva énekdallamokkal tolmácsolják felénk. Az EP felvételeit Ragó Norbi (Informer) készítette, az egész mellé pedig egybefüggő vizuális videó is készült, ami által mélyebb bepillantást kaptok az EP lényegi mondanivalójába.

Scrofa

Egy igazi death/thrash darálót mutatott be első demójaként a hódmezővásárhelyi Scrofa. Anyaguk egyszerűen a Demo ’24 címet kapta, amire három bitang jó dalt tettek fel közel 10 percben. A srácok már az első hangoktól zsigerién hozzák a ’80-as, ’90-es évek vad thrash tekeréseit és OSDM zúzdáit, amiket némi black metal ízekkel tesznek nehezebbé. Zenéjüket olyan bandáké mellé lehet állítani, mint a Beast, a Massacre, vagy a Weapons of Tomorrow, de még sorolhatnám a hasonlóságokat. Inkább hallgassátok!

Ghoul

És ha már az előzőekben tharsh volt, folytassuk is némileg azzal. 2016-os Dungeon Bastards albumuk után új anyaggal térnek vissza a Creepsylvania-i kannibálok, a Ghoul legénysége. A maszkos death/ thrash/grindcore horda Noxious Concoctions címet viselő EP-jük február elején jelent meg, amire 4 vadonatúj számot és egy feldolgozást rögzítettek. Mini-lemezüket a kísérteties atmoszférával átitatott The Eyes Of The Witch indítja, ami címéhez méltóan boszorkányos sebességű ős speed/tharsh/death dallamokat sorakoztat fel, csak úgy mint EP-jük többi dala melyekből nem hiányoznak az OSDM, a crossover-thrash és a mániákus középkategóriás gorecore vicsorgások, amiket rockabilly, a post-punk, illetve punk/hardcore-metal akkordjaival bolondítanak meg. Ezek leginkább Funerot feldolgozásdalukban (1-900-DTH-LINE) vannak jelen egy kis Brujeria hatással megtámogatva. Ha szereted a Ghoul szutyok, rohadást árasztó zenéjét, most sem fogsz csalódni.

Bronze Age Visions

A Bronze Age Visions egy új hazai minimalista stoner doom projekt, amit a kísérleti lo-fi hangzású, avantgardista free-rock Milzenvirgil egyik alkotója Kaszás Sándor működtett. (A Milzenvirgil-ről EP válogatásunk 55. számában írtunk). Új projektjére el mondása szerint elsősorban az Earth, 1996-os Pentastar című albuma, valamint az Electric Wizard, a Sleep, a Windhand és a zaj/drone-ban utazó The Goslings voltak nagy hatással. Minden hangszeren ő játszik kivéve a dobokat, azok programozva vannak, de nyomokban egy-egy „fill” erejéig élő dobot is tartalmaznak. The Ganymede’s Calling című bemutatkozó anyaga hat tételt tartalmaz, melyek többnyire instrumentális megközelítésben íródtak, kivéve kettőt, ezekhez a felesége szolgáltatta a vokálokat, amik leginkább folk-dark csengésű énekdallamok. Témái az említette zenekarok fényében nehéz atmoszférákkal, és mély, melankolikus, komor doom dörgésekkel szólnak mag, amikből szerencsére a dallamok sincsenek mellőzve. Nem azt mondom, hogy egy könnyű hallgatni való, de a műfaj rajondóinak igazén kellemes csemege lehet egy a hazai drone/doom projekt csendes, visszafogott háborgása.

LLNN / Sugar Horse

Egy meglehetősen komor atmoszférájú split kislemezt adott ki a dán származású poszt-apokaliptikus hangulatú extrém zenét játszó LLNN és a brit shoegaze/sludgy/melodic-math metal királya, a Sugar Horse. A közös kiadvány a The Horror / Sleep Paralysis Demon címet kapta és zenekaronként egy-egy dalt tartalmaz. Az egészet a LLNN kezdi szintetikus filmzenei hatású The Horror darabjával, ami simán megállná a helyét egy újra gondolt Terminátor mozi betétdalaként is. A dal egyébként a csapat oldalhajtása, az industrial/elektronikus vonalú John Cxnnor eredeti kompozíciójából lett átgyúrva, különböző hangulati impulzusok át vezeti hallgatóját, olyan érzést keltve benne, mintha egy ipari hangokból, rémséges zajokból manifesztálódott kísértetházban lenne. Erre csak ráerősít a Sugar Horse disszonanciákkal megcsavart Sleep Paralysis Demon dalával, ami 4 és félpercen át ostoros visszhangzó feszültségekkel, sikolyokkal, elektronikus zajok és lehangolt, torz sludge/doom morajaival. Az egész egy közel 10 percnyi nyers kínzás, ami nem csak a hallójáratainkat, de mentálisreceptorainkat is próbára teszik.